Egy elbeszélgetésre voltam hivatalos a könyvtárba, meg is érkeztem, nem voltunk túl sokan. Majd elkezdődött az elbeszélgetés egy mai, kortárs "ezermesterrel" - Laczkfi Jánossal. Lazán jött be és foglalta el a neki szánt helyet. Sima szövetnadrágot, barna szövet zakót viselt egy könyvvel az egyik zsebében. Rövid bemutatás és heves mosolyogó bólogatás után, elkezdődött a helyszíni riport.
Kiderül, hogy az "ezermester" egy személyben író, költő, műfordító, szerkesztő és tanár. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen végzett magyar-francia szakon. Ám évfolyamtársaitól eltérően őt az irodalom iránt érzett szeretete másfelé sodorta. Míg társai tolmácsok, hivatali emberek lettek, addig ő az írás és a művészi élet rögös útját járta. Meg is találta ösvényét és mára több tucat fordítása és kötete jelent meg az országban.
Az ösvényen bolyongva találja meg a költőiséget magában az ember. Szerinte egy költő olyan, akár egy terrorista - fel kell robbantani a világot, hogy utána az újra összerakja. (Ez a hasonlat érdekes és megdöbbentő volt - ám igaz.) Műveiben is - igaz egy lágyabb - terroristaként időzíti és robbantja a gondolatait. Az önreflexió Laczkifinál egy fontos pillér - saját életéből veszi az ihletet így ő maga az alany. ("János alanyi költő, igaz, amit ír.")A saját életéből egyidejűleg kötetéből felolvasott egy anekdotát, mely lánya, Ágnes születésének körülményeit mesélte el.
Az hétköznapjai után újra a költői pályára terelődik a szó. A kérdés, hogy van-e értelme manapság nyomtatott művet megjelentetni. "... Az nyomtatott könyv sosem lesz helyettesíthető és igenis megfér az internet mellett." Laczkfi ezen a ponton párhuzamot vont az internet és maga között, miszerint, mindketten ócskások. A költő is gyűjtögeti még a rozsdás vasdarabokat is, hisz azokat leápolva kincset is lehet találni. "Minden lim-lomot összegyűjtök, hátha jó lesz valamire."
Az ócskaságokból született egyik verse is, melynek címe: "Véletlen-vers". A versben közreműködtek az egyetemi hallgatók, akik összegyűjtötték a mai if(júság)i szóhasználatban leledző i-végű szavakat.(hali-bali = halálos baleset; komcsi = komoly; kari aji = karácsonyi ajándék). Ez a mű így egy kortárs-karikatúra a világ groteszk fejlődésére. A Lil-lom gyűjtögető e karikatúra vers mellett felolvasta a Skoda-dalt, melyet Skodájának elvesztéséből, annak eladásából született. E dal kissé cinikusan kezeli az író, járműve és új tulajdonosának viszonyát. A rendkívül jó humor után még inkább odaszegezte a figyelmemet a "Fogyó" című vers, mely kifigurázza a fogyókúrákat és az azt átszenvedőket.
Összefoglalva, Laczkifi János egy érdekes pacafoltja a magyar kortárs irodalomnak... önnön pacájából táplálkozik és nem fogy el, sőt szüksége sincs arra, hogy a töltőtoll újra hozzácsöppentsen, mert ő - egyedül - "... papíron csinál világot."