HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1931

Írás összesen: 52148

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: EdveronFeltöltés dátuma: 2008-04-05

Bukott Angyal (részlet)

Sötét és végeláthatatlan út vezet a pokolba, még ha tűz ég is fénye elhal a gonoszság és bűnök sűrű füstje alatt. Kietlen és sivár födje ez Lucifernek, ki élvezetet csak a kísértésben és kínzásokban leli, de ha ez sem elégíti ki igényeit, szolgáját kéreti. Ő kitől retteg a halandó nép, s az angyalok hada is félve tekint le rá. Ki most épp ezt az utat járja. Léptei nem hallatszanak csak a szárnyak suhogása, mely angyal mivoltára emlékezteti azt, aki látja. Alakja elő-elő tűnik. Bőrét sötét évezredek hamvai borítják, szárnyai kecsesen ívelnek felfelé, szeme vörösen izzott egykoron, de mára már kihűlt s világa nem látható. Elérte a kaput, mely befogadta megfáradt lelkét. Elméjéből feltörtek az otthon kellemes emlékei az ismerős bársony szőnyeg mely lebegve vezetett az ura trónusához, a kellemes illatok melyeknek forrása a szőnyegbe ivódott alvadt vér volt, ezernyi seb fájdalmas könnye. Végre megpihenhettek szárnyai, lágyan a hátához simultak. Az ura elé érve letérdelt és fejét lehajtva várta újabb parancsát, mint mindig. Bár igazság szerint remélte, hogy maradhat és elmélkedhet magában az ő kis csendes zugában, de ezt csak abban az esetben tehette meg, amikor nem várt rá újabb halált hozó feladat. Most mindennél jobban szüksége lett volna egy kis csöndes magányra, de amikor feltekintett a szeme elé táruló barázdás, nyughatatlan arcból arra következtetett, hogy ennek nem most lesz itt az ideje.
-Köszöntelek, hűséges barátom.- üdvözölte őt az ördög. Arcán kedves mosoly jelent meg, de szemeiben volt valami visszataszító, játékos fény, melyhez hasonlót a gyermek szemeiben látni, mikor egy védtelen állat csonkításában leli örömét.
-Felség.- hajtott fejet.
-Emeld fel tekinteted, hű szolgám s teljesítsd parancsom akár tűzön vízen át. Tipord el azt ki utadba áll a feladatod alatt, legyen az halandó vagy az angyalok karának tagja. Hozd el nekem e leány lelkét.- mondta. Egy kehely tűnt elő, benne egy gyönyörű halandó arcképe, bőre akár a hó fehéren ragyogott, haja feketén omlott vállára, szemei pedig zölden és vidáman tekintettek mindenre mi eléjük tárult. A bukott angyal megvetően figyelte a földnek csodás gyermekét, nem hatották meg annak gyönyörű vonásai.
-Ezért vagy te a kedvenc szolgálom, téged nem féltelek, hogy esetleg kísértésbe esel és beleszeretsz egy halandóba megint.- nevetett fel az ördög.
-Megint.- ez a szó hangzott el újra és újra elméjében. Szárnyai megremegtek, keze összezárult. Várta távozása pillanatát, hogy újra felzengjen Lucifer hangja, de valahogy a percek csak teltek és néma csendet nem törte meg semmi. Egyre több indulat szabadult el szívében, gazdája talán észre se vette, vagy csak élvezte a visszafojtót gyűlölet és bánat keveredését.
-Még most se feleded.- lepődött meg az ördög és intésére a kehelyben látható arc eltűnt, helyette egy másik lett látható. A sötét teremtés kezei elgyengültek, és csak nézte azt a lányt, kinek köszönhetően ide jutott. Hosszú történet, de mégis csak egy rövid szakasza ez létezésének.- Most távozhatsz. De ő csak állt egy helyben. Nem hallott most semmit, csakis egy dologra tudott figyelni. Az ördög mosolyogva emelte ismét a kezét, de közben egy pillanatra se vette le tekintetét szerencsétlen teremtésről, akinek arcán kiütközött a fájdalmak legnagyobbika, legalábbis számára mindig az a pillanat volt a legfájdalmasabb, amikor az taszította a pokolba, akit a legjobban szeretett. A kép szertefoszlott. Hirtelen szél támadt és csak a szárnyak heves suhogását lehetett hallani. Kiviharzott a teremből, a lángok sem, érdekelték most nem törődött azzal sem, hogy néha túl közel merészkedett hozzájuk és azok hevesen bele-bele nyaldostak a szárnyaiba. Az útvesztőből kiérve, a fellegek felé vette az irányt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-19 23:14:04

Kedves Edveron,

határozottan tetszett írásod. képeid helyénvalóak.....pokoli élményem volt:D
én a bukott angyal helyében nem felségnek szólítottam volna az ördögöt, pontosan nem tudom szerintem mi lenne a megfelelő szó, de az olvasás pillanatában megfogalmazódott bennem.........csak nem jön elő:S
remélem lesz folytatás.....kíváncsivá tettél az elkövetkezendőeket illetően.

gratulálok: john

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról - címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Csőcs Elek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sétáltam az erdőben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Börtönvers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hangulatok - Holtomiglan... című alkotáshoz

Munkácsy alkotást töltött fel Mikor lesz elég? címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...csak egy vers című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...csak egy vers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hangulatok - Holtomiglan... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Beérett a kalász című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Börtönvers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

csiszkovics alkotást töltött fel Fény címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021