HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 11 Tagok összesen: 1945 Írás összesen: 52778 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-04-25
A Nagyúr 1I. A Nagyúr A sivatag közepén egy csodálatos város állt, Tyrpolis. A város közepén állt a királyi palota, itt élt a Nagyúr, Tyr. Hatalmas hadvezér és király volt, ellenségei és a környéken élő népek rettegtek tőle, nevét csak suttogva emlegették. Ördögi tervei és praktikái voltak. Sokan behódoltak neki, mert féltették a népüket. De a szomszédos királyság királya, Vincent és még néhány király erre nem volt hajlandó. Életüket a legyőzésének szentelték, de ezzel volt egy kis probléma, még pedig az, hogy az addig energikus fiatal királyok megöregedtek, míg a halhatatlan Tyr-en nem fogott az idő. Vincent és a többi király ezért békejobbot nyújtott ádáz ellenségének. Vincent-nek elege lett a háborúból, és békében akart meghalni. De arra is rájött, hogy soha nem fogja legyőzni, hiába erőlködik. Vincent-nek volt egy lánya, Natalia, aki nem volt más, mint Antonia. De már 300 éve nem találkozott Tyr-rel, egy balesetben elvesztette az emlékezetét. Antonia is elfogadta apja érveit, s remélte, hogy neki sikerül előcsalogatnia Tyr jobbik énjét, s megváltoztatnia, ha a felesége lesz. Tyr is beleegyezett a házasságba, hisz feleséget keresett magának. Első felesége meghalt, de előtte egy lánnyal ajándékozta meg a férfit. Vincent a békejobbal együtt felajánlotta Antonia kezét is Tyr-nek, amit az elfogadott. Egy bálban találkoztak a fiatalok először, ahol Vincent bemutatta a férfinak. A férfi hidegen és udvariasan elbeszélgetett a lánnyal, érzékeltetve, köztük nincs helye a bizalmaskodásnak. - Rendben, akkor megegyeztünk, Vincent.- mondta Tyr, mikor megkötötték a dolgozó szobájában a békeszerződést. - Igen, meg. Hol legyen az esküvő? - Természetesen Tyrpolisban. A te palotád túlságosan kicsi. Látta, hogy az öregember elsápad a dühtől, és a keze ökölbe szorul. - Legyen. Mikor? - Áprilisban, és ha most megbocsátasz, megnézem a mennyasszonyomat. Ja, és szólj neki, hogy az előtte álló négy hónapban készüljön fel a velem való életre testileg és lelkileg. - Van más mondanivalód is a számomra? - Nincs. Élvezd a bált, apósom. Jó szórakozást! Azzal otthagyta, majd megkereste a lányt. Elbeszélgetett vele, majd felajánlotta, hogy töltsön nála egy hetet. - Nagyon, köszönöm, de ez apámtól függ.- felelte Antonia, s Vincent-re nézett, aki ott állt mellettük. - Csak nyugodtan, de először is, az otthon is be kell jelentenünk a dolgot. Utána lehet. - Rendben. Vincent ekkor elnézést kért, és kivezette a lányát az erkélyre, és így szólt: - Tudod, megegyeztem Tyr-rel a békéről, és hozzáadlak. - Hogy?- rémült meg a lány. - Értsd meg, szükségem van rád. De nem csak nekem, hanem a népnek is. - Jól van, apám, ha ez az ára, hogy béke legyen, akkor hozzámegyek Tyr-hez. - Köszönöm, kedvesem. Antonia Tyr-t csak hadvezéri mivoltában ismerte, de most közelről láthatta ezt a hideg és megközelíthetetlen férfiút. Két hét múlva Vincent királyságának tagjai is megtudták, hogy a hercegnő férjhez megy Tyrpolis urához - nos, Vincent, akkor holnap "elrabolom" a lányod egy kis "ismerkedésre", már ha nem bánod. - Jó, tedd azt. Ezek a mondatok az utolsó estén vacsora közben hangzottak el, s Tyr-nek szándékában állt másnap visszatérni Tyrpolisba. Antonia rámosolygott az apjára, mikor végeztek, majd Tyr-rel együtt kiment a teraszra, hogy levegőzzön egyet. Másnap elmentek Tyrpolisba, ahol Antonia remekül érezte magát, s Tyr nagyszerű házigazdának bizonyult. Udvarias, figyelmes volt, egész héten csak a lánnyal törődött. Tyr is élvezte az együtt töltött napokat, mert a lány nagyszerű társnak és beszélgető partnernek bizonyult. - Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.- összegezte a hetüket a férfi. - Én is remélem. Köszönöm a nagyszerű vendéglátást, és a hetet. - Ne köszönjön semmit, drágám. Inkább én köszönöm az Ön társaságát. Antonia mosolygott, majd elment. Otthon beszámolt a hetéről Vincent-nek. - Azt hiszem nem lesz vele olyan rossz. - tessék? - Tudod, nagyon figyelmes, és törődő. Amellett pedig nagyon intelligens, és van humora, amit csak ritkán, de megvillant. - Elhiszem, de ne feledd, hogy ő maga a Sátán. Nem bízhatsz meg benne! - Hagyd már ezt, apa! Épp, hogy a béke hozott össze minket, te is nagyon jól tudod. - Tudom, de azért légy vele még óvatos, rendben? - Igen, az leszek. Eltöprengett, hogy milyen lesz az élet ezzel a vad, hideg férfival. Legfőképpen a nászéjszakától tartott. Ám tudta, vagy legalábbis remélte, hogy nem lesz köztük semmi baj. Minden esetre az első éjszaka kötelesség lesz, a többi meg jön magától. Remélte, hogy nincs annyira kiéhezve, hogy mihelyt kettesben maradnak, azonnal rá vesse magát. Antonia este lefekvéskor elképzelte ezt a vérszomjas fenevadat, ahogy éjjel, álmatlanul, a saját vágyaival küzdve fekszik az ágyában, és még egy cselédlány sincs a közelben, akivel kielégíthetné szerelmi szomjúságát. A négy hónap gyorsan telt, és három hét volt már csak az esküvőig. A lány ez alatt minden éjjel visszaálmodta a férfival való első találkozását. Antonia egy nap épp a ruháit válogatta, amiket magával visz Tyrpolisba, mikor a kezébe akadt egy férfiing. Vincent azt mondta, hogy ez már akkor is meg volt, mikor idekerült. A lány kitette az ágyára az inget, és nézte. Ismerős volt neki. Lehet, hogy a múltjának egy darabja, ami összeköti Tyr-rel. Biztos volt benne, hogy ismeri a férfit, hisz vele álmodik, s az is biztos, hogy valahol a múltban már találkoztak. Nem emlékezett rá, hogy hol és mikor, és azt sem értette, hogy ő miért van életben, hisz az álmai egy rég elfelejtett, de ismerős világot mutatott. Betette a ládájába az inget. Erőlködött, hogy valami eszébe jusson a múltról, de csak zúgó fejfájást kapott válaszul. Mindig ez volt, ha próbált emlékezni. Sokszor vigasztalták, hogy az emlékei egyszer visszatérnek, de ő már ebben nem hitt. Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XIX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az álom című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Arany János: Még ez egyszer / Nur noch diesmal címmel black eagle bejegyzést írt a(z) Benned bízom című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Benned bízom című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - XII. címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 2. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Pálmay József: Megyek / Ich gehe címmel sailor bejegyzést írt a(z) fúga és kantáta című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mini mesék XIX. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Révai Károly: Őszi bolyongás / Herbstliche Verirrung címmel black eagle bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Benned bízom címmel a várólistára történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék XIX. címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - II. címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |