I.
A Nagyúr

A sivatag közepén egy csodálatos város állt, Tyrpolis. A város közepén állt a királyi palota, itt élt a Nagyúr, Tyr. Hatalmas hadvezér és király volt, ellenségei és a környéken élő népek rettegtek tőle, nevét csak suttogva emlegették. Ördögi tervei és praktikái voltak. Sokan behódoltak neki, mert féltették a népüket. De a szomszédos királyság királya, Vincent és még néhány király erre nem volt hajlandó. Életüket a legyőzésének szentelték, de ezzel volt egy kis probléma, még pedig az, hogy az addig energikus fiatal királyok megöregedtek, míg a halhatatlan Tyr-en nem fogott az idő. Vincent és a többi király ezért békejobbot nyújtott ádáz ellenségének. Vincent-nek elege lett a háborúból, és békében akart meghalni. De arra is rájött, hogy soha nem fogja legyőzni, hiába erőlködik.
Vincent-nek volt egy lánya, Natalia, aki nem volt más, mint Antonia. De már 300 éve nem találkozott Tyr-rel, egy balesetben elvesztette az emlékezetét. Antonia is elfogadta apja érveit, s remélte, hogy neki sikerül előcsalogatnia Tyr jobbik énjét, s megváltoztatnia, ha a felesége lesz.
Tyr is beleegyezett a házasságba, hisz feleséget keresett magának. Első felesége meghalt, de előtte egy lánnyal ajándékozta meg a férfit.
Vincent a békejobbal együtt felajánlotta Antonia kezét is Tyr-nek, amit az elfogadott. Egy bálban találkoztak a fiatalok először, ahol Vincent bemutatta a férfinak. A férfi hidegen és udvariasan elbeszélgetett a lánnyal, érzékeltetve, köztük nincs helye a bizalmaskodásnak.
- Rendben, akkor megegyeztünk, Vincent.- mondta Tyr, mikor megkötötték a dolgozó szobájában a békeszerződést.
- Igen, meg. Hol legyen az esküvő?
- Természetesen Tyrpolisban. A te palotád túlságosan kicsi.
Látta, hogy az öregember elsápad a dühtől, és a keze ökölbe szorul.
- Legyen. Mikor?
- Áprilisban, és ha most megbocsátasz, megnézem a mennyasszonyomat. Ja, és szólj neki, hogy az előtte álló négy hónapban készüljön fel a velem való életre testileg és lelkileg.
- Van más mondanivalód is a számomra?
- Nincs. Élvezd a bált, apósom. Jó szórakozást!
Azzal otthagyta, majd megkereste a lányt. Elbeszélgetett vele, majd felajánlotta, hogy töltsön nála egy hetet.
- Nagyon, köszönöm, de ez apámtól függ.- felelte Antonia, s Vincent-re nézett, aki ott állt mellettük.
- Csak nyugodtan, de először is, az otthon is be kell jelentenünk a dolgot. Utána lehet.
- Rendben.
Vincent ekkor elnézést kért, és kivezette a lányát az erkélyre, és így szólt:
- Tudod, megegyeztem Tyr-rel a békéről, és hozzáadlak.
- Hogy?- rémült meg a lány.
- Értsd meg, szükségem van rád. De nem csak nekem, hanem a népnek is.
- Jól van, apám, ha ez az ára, hogy béke legyen, akkor hozzámegyek Tyr-hez.
- Köszönöm, kedvesem.
Antonia Tyr-t csak hadvezéri mivoltában ismerte, de most közelről láthatta ezt a hideg és megközelíthetetlen férfiút.
Két hét múlva Vincent királyságának tagjai is megtudták, hogy a hercegnő férjhez megy Tyrpolis urához
- nos, Vincent, akkor holnap "elrabolom" a lányod egy kis "ismerkedésre", már ha nem bánod.
- Jó, tedd azt.
Ezek a mondatok az utolsó estén vacsora közben hangzottak el, s Tyr-nek szándékában állt másnap visszatérni Tyrpolisba. Antonia rámosolygott az apjára, mikor végeztek, majd Tyr-rel együtt kiment a teraszra, hogy levegőzzön egyet.
Másnap elmentek Tyrpolisba, ahol Antonia remekül érezte magát, s Tyr nagyszerű házigazdának bizonyult. Udvarias, figyelmes volt, egész héten csak a lánnyal törődött. Tyr is élvezte az együtt töltött napokat, mert a lány nagyszerű társnak és beszélgető partnernek bizonyult.
- Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.- összegezte a hetüket a férfi.
- Én is remélem. Köszönöm a nagyszerű vendéglátást, és a hetet.
- Ne köszönjön semmit, drágám. Inkább én köszönöm az Ön társaságát.
Antonia mosolygott, majd elment. Otthon beszámolt a hetéről Vincent-nek.
- Azt hiszem nem lesz vele olyan rossz.
- tessék?
- Tudod, nagyon figyelmes, és törődő. Amellett pedig nagyon intelligens, és van humora, amit csak ritkán, de megvillant.
- Elhiszem, de ne feledd, hogy ő maga a Sátán. Nem bízhatsz meg benne!
- Hagyd már ezt, apa! Épp, hogy a béke hozott össze minket, te is nagyon jól tudod.
- Tudom, de azért légy vele még óvatos, rendben?
- Igen, az leszek.
Eltöprengett, hogy milyen lesz az élet ezzel a vad, hideg férfival. Legfőképpen a nászéjszakától tartott. Ám tudta, vagy legalábbis remélte, hogy nem lesz köztük semmi baj. Minden esetre az első éjszaka kötelesség lesz, a többi meg jön magától. Remélte, hogy nincs annyira kiéhezve, hogy mihelyt kettesben maradnak, azonnal rá vesse magát.
Antonia este lefekvéskor elképzelte ezt a vérszomjas fenevadat, ahogy éjjel, álmatlanul, a saját vágyaival küzdve fekszik az ágyában, és még egy cselédlány sincs a közelben, akivel kielégíthetné szerelmi szomjúságát.
A négy hónap gyorsan telt, és három hét volt már csak az esküvőig. A lány ez alatt minden éjjel visszaálmodta a férfival való első találkozását.
Antonia egy nap épp a ruháit válogatta, amiket magával visz Tyrpolisba, mikor a kezébe akadt egy férfiing. Vincent azt mondta, hogy ez már akkor is meg volt, mikor idekerült. A lány kitette az ágyára az inget, és nézte. Ismerős volt neki. Lehet, hogy a múltjának egy darabja, ami összeköti Tyr-rel. Biztos volt benne, hogy ismeri a férfit, hisz vele álmodik, s az is biztos, hogy valahol a múltban már találkoztak. Nem emlékezett rá, hogy hol és mikor, és azt sem értette, hogy ő miért van életben, hisz az álmai egy rég elfelejtett, de ismerős világot mutatott. Betette a ládájába az inget. Erőlködött, hogy valami eszébe jusson a múltról, de csak zúgó fejfájást kapott válaszul. Mindig ez volt, ha próbált emlékezni. Sokszor vigasztalták, hogy az emlékei egyszer visszatérnek, de ő már ebben nem hitt.