HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1925

Írás összesen: 51641

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-23 20:21:00

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: UltimusFeltöltés dátuma: 2008-04-30

Delírium

A karaván továbbment észak felé, megcélozva egy közeli oázist.
Kiválva a kötelékből Amenmose és Mutnefer elindultak nyugat felé hogy elérjék Menófer városát.
Visszatekintve a sok tevéből, és a mégtöbb emberből álló kígyózó sorra, Mutnefer arcán átsuhant az aggodalom árnya: most magukra vannak utalva a sivatagban. Elhagyták a nagyobb biztonságot jelentő karavánt. Mutnefer úgy érezte hirtelen elhagyja az ereje. Megrettent a sivatagtól, megijedt attól, ami az ismeretlen városban várja. Mindketten reménytelve vágtak neki az útnak egy jobb élet reményében. Egy új otthont kerestek, ahol letelepedhetnek, ami befogadja őket.
Amikor elhagyták Neheb városát, Egyiptomban nagy volt a zűrzavar. Egész Kemet mint egy méhkas felbolydult: Merenré fáraó meghalt. A temetési szertartás után az utódja II. Pepi néven foglalja el a trónt. Amenmose és Mutnefer, Merenré halálhírére kerekedtek fel és indultak Menóferbe, hogy részt vegyenek a temetési szertartáson, valamint az új fáraó ünneplésén. Úgy tervezték, hogy Menóferben is maradnak. Letelepednek, hátha ott jobban megy majd soruk.

Amenmose egy elszegényedett kézműves Ahmose Pa-Neheb fia. Azóta hogy elvette Mutnefert, már kétszer árad meg a Nílus. Gyermekkel még nem ajándékozták meg őket az istenek. Amenmose alacsony termetű, vékony de erős, szorgalmas ember hírében állt. Barna szeméből melegség áradt. Gyermekkorában sokszor segített apjának, a mesterséget tőle tanulta. A családban egyedüli gyermek volt. Anyja korán elhagyta az itteni világot. Balzsamozására nem volt pénzük, ezért egy templomon kívüli, illegális balzsamozó műhelyben készítették fel Amenmose anyját a túlvilági életre. Ezt még ki tudták fizetni, de felemésztette minden maradék vagyonukat. Amenmose és Mutnefer gyermekkoruk óta ismerték egymást, szinte együtt nőttek fel. Mutnefer a szomszédos földműves család sarja volt, szintén egyedüli gyermek. Szépsége már egész kicsi gyermek korában megmutatkozott. Ahogy teltek az évek, szépsége is úgy alakult és teljesedett ki. Karcsú dereka, feszülő, gömbölyű idomai minden férfi szemet vonzott. Fekete szemében mindig ott bujkált a vidámság. Gyermekként sokszor keresték egymás társaságát. Nemcsak barátok, hanem mintha testvérek is lettek volna. A fiú és a lány elég korán megtalálta a másikban a párját. Mutnefer családja valamivel jobb sorban élt, mint Amenmose és apja, de túl sok hozománya nem volt. Miután egybekeltek, Mutnefer átköltözött a kézműves kunyhóba. Amenmose és Ahmose együtt dolgoztak és árultak a piacon, Mutnefer pedig az otthoni teendőket látta el. Merenré fáraó halála előtt két dekáddal, egy reggel Ahmose Pa-Neheb nem kelt fel többé. Mutnefer kevés hozománya éppen elég volt ahhoz, hogy habár nem templomban, mégis fel tudták készíteni az "igazhangút" a túlvilági útra. Ez idő tájt fészkelte be Amenmose fejébe magát a gondolat, hogy elhagyja Neheb városát. Mikor Merenré fáraó halálhíre elérte őket is, Amenmose végleg eldöntötte: a mennie kell. Összeszedték kevéske holmijukat, majd hátrahagyva a szegényes, romos kunyhót csatlakoztak egy karavánhoz, amelyik Menófer melletti oázis felé tartott.

Amenmose és Mutnefer egy darabig még álltak, és bámulták a távolodó karavánt. A fiú megfogta felesége kezét, és nekivágtak a sivatagnak.
- Egy napi járfóföld és Menóferben vagyunk - szólt Amenmose - ne aggódj, a korsónkban van elég víz, és hát túl sok terhet sem kell cipelnünk.
Ezen a lány elmosolyodott, de szép, fekete szemében azért ott pislákolt az aggodalom.
Az aranysárga végtelen a lábuk előtt hevert. Elindultak hát, egyik dűnéről a másikra haladtak.
A fejük felett a nap, bőségesen osztotta a fényt, és a rettentő meleget. A homok vakítón szikrázott. A horizonton, a homoktenger által visszalehelt hőségtől imbolyogva, hullámozva olvadt össze az ég és a föld. Fentről a nap sugarai, mint törött üvegcserepek karcolták a koponyájukat, alulról a homok ezernyi tüskéi kínozták őket. A süppedő homoktenger mindegy egyes lépésüket könyörtelenül megadóztatta: lábfejük vörösen izzott a rá-ráboruló meleg homoktól. A felkavarodó szemcsék rátapadtak izzadt testükre, amit a nap beleégetett a bőrükbe, elviselhetetlenné téve azt. Minden lélegzetvétellel fullasztó, lomha hő-gombóc áradt szét tüdejükben. Amenmose nem engedte el Mutnefer kezét. Így mentek dűnéről dűnére.
Mutnefer lelki támasza volt Amenmosenak. Valahányszor a fiú ránézett a lányra, erőt merített. Megszorította a lány kezét, és csak vitte egyenesen előre, a remélt lehetőségek felé. A vizet próbálták beosztani, amennyire lehetett. Amenmose egy-egy korty vizet elcsalt magától Mutnefer javára. Mutnefer ezt nem vette észre. Fáradt és elcsigázott volt már. A nagy melegben, ami átjárta őket kívül - belül, a hűvös víz minden cseppje éltető erejű volt. Amenmose figyelmeztette Mutnefert, lassan igyon, élvezze minden másodpercét. Mutnefer felemelte a korsót. A víz pici csobbanással az ajkához ért, egy két vízcseppet hagyva az arcán. Amikor a hűvös korsó a szájához ért, bizsergő érzés szaladt végig a hátán. Majdnem elhitte, hogy fázik. Amint víz kiszáradt szájába jutott, élvezte, ahogy lehűti és feloldja a szájpadlását és nyelvét, ösztönösen figyelte miként folyik lassan és komótosan végig a nyelőcsövén. Fél úton járhattak, amikor Mutnefernek baljós előérzete támadt. Felpillantott, és észrevette a horizonton kavargó szürke homokfalat. Szólt Amenmosenak, aki gyorsan keresni próbált valami menedéket. Nem túl messze tőlük, a fiú észrevett egy már jóideje elpusztult teve maradványait. Egyéb lehetőség nemigen kínálkozott, ezért azonnal odaindultak. A homokvihar egyre közeledett, a forró szél egyre élénkült, hordta a homokot. Látni és lélegezni egyre nehezebben lehetett. Mikor a napégette, kiszáradt tetemhez értek, mögé kuporodtak, egy kisebb gödröt ástak a kezükkel, hogy minél inkább takarásban legyenek, a vihar elől.
A homokvihar két elcsigázott összefonódó test felett tombolt. Hordta a homokot, marta, dörzsölte bőrüket. Egyre több és több homokkal fedte be a tetem mögött meghúzódókat. Amenmose arra gondolt, ha a vihart túlélik, akkor el is fogják érni a várost. A homok mindent betakart. Az elpusztult állat csontjait, beszűrődött a fülükbe, szemükbe, orrukba, a ruhájuk alá bújt. A vizeskorsó megtelt vele, felszívta a maradék vizet.
Mikor minden elcsendesedett, Amenmose alig tudott kikecmeregni a homok alól. Fáradt volt, a tagja sajogtak, minden érzékszerve megcsalta. Alig látott, minden imbolygott körülötte, a füle csak zúgott, a feje majd széthasadt az ismét ránehezedő hőségtől. Mintha álmodna, minden csak úgy úszott szanaszét a levegőben. Minden bizonytalan volt, az idő folyamatosan lelassult számára.
Ekkor eszébe jutott Mutnefer.
Körülnézett és sehol nem találta, lenézett lábai elé és félve ásni elkezdett. Kaparta a homokot, ahogy csak maradék erejéből tellett. Annyi ereje sem maradt, hogy sírjon vagy pánikba essen. Magán kívül, gépiesen cselekedett. Csak ásott és érezte, ahogy a fájdalom átjárja a lelkét. Hogy mennyi idő telt el, nem tudta volna megmondani, az idő érzékét is teljesen elveszítette.
Aztán egyszerre felnézett, és megpillantotta Őt.
Mutnefer friss volt, és szép amilyennek mindig is ismerte. Nyoma sem volt az arcán a meggyötörtségnek, vagy fáradtságnak. Szép fekete szemében újra megjelent az a félénk vidám csillogás.
Amenmose felállt. Odament hozzá. Megfogta a kezét, és újra elindultak. A fiú megkönnyebbült bár, de valami furcsaság zavarta, amit nem tudott megmagyarázni. Annyira letört, és kimerült volt, hogy azt sem tudta igazából merre kell mennie. Önkívületében, teljesen Mutneferre hagyatkozott, aki könnyeden és erőtől teljesen kivezette a sivatagból.

Egy reggel Nahtnak a kertész, egy szolgájával elindult a palotába hogy felajánlja szolgálatait az új fáraónak. Nahtnak jól élt. Szorgalmával, és tehetségével sikerült felkapaszkodnia annyira, hogy rangot és két szolgát is tudott magának venni. Biztos megélhetést jelentett számára, hogy a városban már híre ment ügyességének, és szerénységének. Nahtnak már benne volt a korban, de még mindig egyenes tartású, magas ember volt, aki a jólétnek köszönhetően már enyhe pókhasat is eresztett. Éles arccsontja, nagy orra, és nagy szemei tiszteletparancsolónak tűnt, pedig ő maga szerény és hallgatag volt.
Útban a palota felé Nahtnak megpillantott a földön egy emberi testet. Odasietett hozzá, lehajolt és megvizsgálta. Még éppen pislákolt benne az élet. Nahtnak megbízta szolgáját, hogy a testet vigye a házába, amíg maga elsietett orvosért.

Már két dekád is eltelt mire Amenmose magához tért. Nahtnak állt felette és figyelte a fiatal fiút, mint költözik vissza belé a lélek.
Amenmose kinyitotta a szemét, tekintetét rajtafeledve, ránézett Nahtnakra. Kis idő elteltével tudatosult benne, hogy ismeretlen helyen van, egy ismeretlen ember áll felette.
- Ki vagy Te? - kérdezte Amenmose - És hol vagyok? - szétnézett a szobában és újrakérdezett: - Hol van Mutnefer?
- Csak szépen sorjában! - szólt Nahtnak.
- Te ki vagy? Hogy kerülsz ide?
- A nevem, Amenmose. Neheb városából jöttünk ide a feleségemmel Mutneferrel, hogy letelepedjünk. Átvágtunk a sivatagon, de homokviharba kerültünk, nehezen vészeltük át. Vizünk sem maradt, mert a homok elvette. - mondta a Amenmose.
- Ezek szerint nem egyedül jöttél? - kérdezte Nahtnak.
- Hol van Mutnefer?! - riadt meg Amenmose. Felült az ágyon körülnézett, és kiáltott: - Hol van???
- Csak téged találtunk. - szólt Nahtnak.
- De együtt érkeztünk! Ő hozott ki a sivatagból - keseredett el Amenmose, és a gombóc már a torkában volt. Zokogni kezdett, mert akkor már tudta mi történt.
Mutnefert elvette a sivatag.
Hogy delíriumában látta őt, vagy a lány lelke segítette őt kijutni a sivatagból sosem tudta meg. Valahányszor a sivatag felé tekintett, Mutnefer ott állt valahol messze, és olyankor intett Amenmosnak.

Amenmose sokáig Nahtnak mellett maradt. A kertész felfogadta őt. Amenmose lassacskán eltanulta a mesterséget, majd három áradással azután hogy Nahtnak befogadta, saját lábára állt.

A sivatagban egy kisebb karaván tartott Menófer felé. pár tevéből állott csupán, egy kereskedő, a fia, és három szolga hajtott öt tevét. a tevék bőségesen megrakva, bőrökkel, finom ruhákkal, réz és ezüst tárgyakkal.
A fiú észrevett valamit a homokban
- Apám, nézz csak oda! - kiáltott.
- Eredj fiú, hozd csak ide! - szólt a kereskedő.
- Egy korsó! - mutatta a feje felé emelve a fiú.
- Na, csak hozd ide! - kiáltott a kereskedő.
A fiú odavitte: - Nincs benne semmi. Csak homok. - mormolta maga elé a kalmár.
Kiöntötte a homokot, és az egyik tevén a csomagok közé rejtette.
- Majd eladjuk ezt is. Valakinek úgyis szüksége lesz rá. - szólt a kalmár.

Valakinek úgyis szüksége lesz rá.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Lapok közé temetett múlt VI. Rész címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Forró nyári estén címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Boldogságmorzsák című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Poétaparancs címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) József Attila: A jámbor tehén / Die fromme Kuh című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A kiscsibe nagy napja című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Már nem keresem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Út hozzám címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Várj még rám című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Radnóti Miklós: Alkonyi elégia / Zwielicht Elegie című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Petőfi Sándor: A magyar nemes / Der ungarische Adlige című alkotásh

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Űrszél címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Várj még rám című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Danyiil Harmsz: Szerelmem hozzád titok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)