HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1945 Írás összesen: 52776 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: GabrielFeltöltés dátuma: 2008-05-04
Hogy még egyszer elmondhassamValamivel több, mint egy évig tartott. Szép volt, mint egy álom. Sokat nevettünk együtt, igazán szerettük egymást, és ha baj volt mindig ott voltunk a másiknak. Aztán egyszer csak véget ért, elváltak útjaink. Én bekerültem az egyetemre, ő pedig másik városba ment tanulni. Nehéz volt elfogadni, hisz oly sok szép emlék kötött össze minket. Aztán jöttek az új élmények, a sok barát az egyetemen, és lassan kezdtem megszokni, hogy ő már nincs mellettem. Igazán elfelejteni azonban soha nem tudtam. Teltek a hónapok, az évek, s lassan mindketten felnőttünk. Ott álltam egy emelvényen, diplomával a kezemben, boldogan, hogy beléphetek a nagybetűs életbe. Várt rám az egész világ, a rengeteg lehetőség, nekem azonban mégis csak egy dolog járt a fejemben: vajon mi lehet most vele, merre járhat ő, aki egyszer oly sokat jelentett nekem. Az egyetem után dolgozni mentem, jó messzire mindentől, hogy egy új életet kezdjek. Minél messzebb kerültem itthonról, ő annál többször jutott az eszembe. Az évek múltával aztán mindketten megházasodtunk, s éltük életünket egymástól messze, ki-ki a maga kis családjával. Elfelejteni azonban még ekkor sem tudtam őt. Minden nap boldogan értem haza a családomhoz, forró öleléssel fogadtatva, hangos gyerekzsivajjal körülugrálva. Igazán nem volt okom a boldogtalanságra. Valami azonban hiányzott. Folyton ott járt a fejemben, s nem bírtam már tovább küzdeni a gondolattal. Úgy éreztem fel kell keresnem. Autóba ültem, s elindultam hozzá. Idegesen róttam a kilómétereket, mintha számított volna annyi idő után, hogy mikor is érek el hozzá. Látni akartam, s valamiért úgy éreztem, minél előbb oda kell érnem. Pár óra utazás után már a városban voltam, s a házához közeledve hirtelen átvillant az agyamon egy kép: emberek álltak körben, mindenki talpig feketében egy díszes koporsó körül, hátulról halk sírás hallatszott, s a koporsóban egy fiatal családapa feküdt, arcán az élettelenség fakó fehérségével. Megrémített a bevillanó kép, s épp elindultam az utolsó lámpánál, hogy odaérjek hozzá, amikor megláttam a jobbról közeledő kamiont... Csatt... Vége volt mindennek. A kamion felrepítette az autót, s a közeli buszmegállóhoz csapta. A megállóban egy fiatal anya állt, aki épp a buszra várt... a buszra, ami hozzám hozta volna... Őt. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) fúga és kantáta című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mini mesék XIX. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Révai Károly: Őszi bolyongás / Herbstliche Verirrung címmel black eagle bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Benned bízom címmel a várólistára történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék XIX. címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - II. címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Alkony címmel a várólistára Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 133. címmel Tóni alkotást töltött fel Csengey Gusztáv: Mosolyog a szép múlt / Lächelt die schöne Vergangen black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |