HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52095

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: UltimusFeltöltés dátuma: 2008-05-05

147. naplóbejegyzés

Most csend van. Elhallgattak a fegyverek.
Feszült és nyugtalanító csend ez, mert tudjuk mindannyian, hogy ez valaminek az előjele.
Vihar előtti csend, ahogy mondják. Néhol egy-egy kiáltás, köhögést hallok.
Meglehetősen meleg van. Rengeteget esett az eső mostanában.
Most éppen nem esik ugyan, de borzalmas sártenger van mindenhol. A lövészárkaink java részét elöntötte a sár.
Elég nehezen tudok így írni, de legalább "biztonságos". A lábam térdig süpped a mocsárban. De inkább ez, minthogy kidugjam a fejem az árokból.
James meghalt, George-nak pedig nyoma veszett. Nagyon hiányoznak.

Múlt hónap végén volt egy ütközet itt, Yperntől nem messze. Megpróbáltuk kiszorítani a németeket,
de nem jártunk sok sikerrel. Elég nehéz a terep errefelé.
A sípjelre a század kirontott a lövészárokból.
Az a rohadt síp. Mennyire gyűlölöm!
James és én együtt törtünk ki. A tőlem jobbra lévő létra mögött állt a sorban. Harmadikként, akárcsak én.
Alig tettünk meg pár métert, James felbukott. Hasra vetettem magam, felettem süvítettek a golyók. Előre nyomuló
bajtársaink keresztülugráltak minket. Egyik-másik ránk taposott. Visszakúsztam, hogy megnézzem James-el mi történt.
Már halott volt. Csúnyán elbánt az arcával a lövedék. Pánik lett úrrá rajtam, nem mertem felállni. Ekkor a közelben
egy gránát csapódott be, hatalmas tölcsér keletkezett a földben, többen belerohantak. Por, kavics, és földdarabok
csapódtak az arcomba. Mint ezernyi tű szurkált. Borzalmas zűrzavar volt. És rengeteg halott.
Valaki megragadta a karom, felrángatott és belekiáltott az arcomba: Nyomás! Nem maradhatsz itt! George volt az.
Akkora volt a csatazaj, hogy alig értettem, amit mond.
Egy darabig együtt rohantunk előre, összehúzva magunkat amennyire lehet. A füsttől alig lehetett látni.
Nehezen haladtunk előre, csúszkáltunk, olykor elsüppedtünk és felbuktunk. Egy elüszkösödött fatönkbe kapaszkodva
valaki hányt: a pánik, vagy lehet, hogy a levegőben terjengő szagok miatt: lőpor, olaj, vér, égett fa...
Egy-egy golyó nagyon közel suhant el mellettünk. Több lövedék pedig közvetlenül a lábunk elé csapódott a sárba.
Egy újabb gránát robbant. Hasra vágtam magam, és két kezemet a fejemre szorítottam. Amikor eloszlott a füst, felálltam
és rohantam tovább. George már nem volt mellettem. Azóta nem láttam!
Egyszerre csak azt vettem észre, hogy a bajtársaim visszafelé rohannak. Láttam Jack őrmestert, amint visszavonulót
fújat. A kezét a bal fülére szorította, az ujjai közül szivárgott a vér, és közben ordított: Vissza! Vissza!
Elindultam én is vissza a lövészárokba. Kerülgetni és átugrálni a halottakat. Nem tudom meg lehet-e szokni valaha is.
Azt már nem is részletezem, hogy némelyikük már nem is hasonlított az emberre. Mikor visszaértünk a lövészárokba, szépen
lassan elcsendesedett minden. A roham után még majdnem egy napig sípolt a fülem.
Több bajtársam mesélte, hogy rengeteg a gránát tölcsér, amiben megül a sár, vagy iszap.
Sokan belecsúsztak és megfulladtak. Még erre is figyelni roham közben, képtelenség.
Szerencsére ezt megúsztam. Bízom benne, hogy karácsonyra hazamehetek már. Ha belegondolok, hogy a kis Tom már egy
éves, és még nem is láttam, nagyon elszomorít.

Szerencsére azóta nem történt semmi. Két hete nem voltunk ütközetben.
De túl nagy a csend most és ez nem tetszik.
Az a hír járja, hogy nemsokára rohamozunk megint.
Az a legrosszabb, amikor várunk. Feszülten, csendben, készenlétben.
Várunk a sípra. Az a síp, útlevél a halálba. Olyankor a másodpercek, napoknak tűnnek.
Az izzadságtól átnedvesedett kezedben csak csúszkál a fegyver.
A száj persze száraz. Jobb lenne fordítva. A körülötted állók arcáról leolvashatod a félelmet, ami a saját
arcodra is ugyanúgy ráfeszül. Pánik. Remegés. És csak állsz a létra mögött.

Nem tudom, hogy más is így van-e vele, de amikor lövök, próbálok nem eltalálni senkit.
Csak haza akarok jutni, ahogy mindenki más is. Csak nem tart örökké ez a háború. A többiekkel sokszor szóba
hozzuk: Mit keresünk mi itt? Mi közünk a főherceg halálához?
Össze vagyok zavarodva. Fáradt vagyok. Csak kikerülnék már innen.
Natessék! Mozgolódás van! Úgy látszik, csakugyan rohamozunk!
A síp! A szentségit! Az az átkozott síp!
Kezdődik. Már megint kezdő

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Tétovák szigete címmel a várólistára

szhemi alkotást töltött fel Levél címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vers a világról című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Elfújt dalok a téren című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Valami kellene című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 96. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 96. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Békétlenség című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vers a világról címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A megkésett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A megkésett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszi nap című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) - ! - című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) - ! - című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Őszi nap című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) - ! - című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elfújt dalok a téren című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elfújt dalok a téren című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A megkésett című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A megkésett című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi nap című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Valami kellene című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Valami kellene című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Néha... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Álmos reggelek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Valami kellene című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021