Megdobbant a szíve, amikor meglátta az almákat válogató férfit. Szinte belefeledkezett a leselkedésbe.
Arra gondolt, hogy ott, az a férfi, már évek óta kitölti az életét. Nem gondolkodott el azon soha, hogy mitől olyan izgalmasak az együttléteik. Talán a titok, a tiltás teszi olyan bizsergetővé találkozásaikat. Talán a lebukás veszélye, hisz mindketten házasok. Soha nem törte azon a fejét, miért tud szinte megsemmisülni a férfi ölelésében. Mitől tökéletes a hozzábújás még akkor is, ha a fáradtság miatt nem férfiként, hanem barátként öleli át. Miért melengeti lelkét a szemében felvillanó láng, amikor találkoznak. Nem gondolkodott, csak elfogadta ezt a szerelmet, és élvezte az együtt töltött időt.
Hirtelen eszébe jutott az előző délután. Lustán és meztelenül hevertek. Jóllakottan cirógatta a férfi mellkasán a szeretkezéstől még csatakos szőrt, amikor megszólalt a csengő. Rémülten pattantak ki az ágyból. Nevetése majdnem megfojtotta, amikor látta, hogyan próbál kedvese féllébon ugrálva a nadrágba bújni. A váratlan látogató váratlanul távozott, ők pedig a rémületet csókkal csillapították.
A meglesett férfi mintha megérezte volna, hogy valaki nézi, megfordult. Talán a szemébe csapó fény vakította el, mert nem vette észre az asszonyt. Az viszont észrevette a nadrág elején, a bőrszíj alatt a foltot.
A mindig nett, mindig elegáns férfi nadrágján szinte üvöltött az a folt.

Az asszony lehajolt a kezéből kiesett paprikáért. Mire felemelkedett, a férfi már nem volt sehol. Mintha ott sem lett volna.

Csak az a folt ............