ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Köpj a képembe Testvér


Olyan bolond az ember húsz éves korában. Mit se tud az életről, mégis azt hiszi, mindent tud róla. Azt hiszi, övé a bölcsek köve, a Grál lovagok kincse, vagy legalább is, ha ezeknek nincs is birtokában, mindenképpen ő szarta a spanyolviaszt. Azt hittem, mindent tudok a szerelemről, de semmit sem tudtam róla. Ültem a móló közepén, ott ahol kanyarodik. A mellvéden ültem, nem messze a viharágyútól és a sárga hajú lányt bámultam. A sárgahajú lány a törölközöjén kucorogott, időnként rám meredt, -ilyenek a sárgahajú lányok- s szemeink találkoztak. Azt hittem ez minden, ennél nem kell több. Este találkozunk majd, -tervezgettem- táncolunk a Vigadóban, aztán egymásé leszünk. Ott volt széles szakaszt elfoglalva és lazán szétterülve gyékényeken, pokrócokon a banda is, a haverok és a többi csajok az üdülőből, meg a villákból és természetesen a Hámori Bandi is ott volt, barnán, izmosan, csont-soványan. Napszemüvegét feltolta a feje búbjára és mesélt, mesélt, mesélt. A történetet már ezerszer hallottam, arról szólt, hogyan merült le Celebesz szigete mellett ötezer méter mélyre a tenger felszíne alá, hogyan támadta meg ebben az iszonyatos mélységben egy emberevő cápa, hogy bírkózott a vadvizi ragadozóval, és végül hogyan diadalmaskodott felette egy szál késsel a kezében.
-A szemébe szúrtam, -nézett körül hallgatóságán. -A cápák nem szeretik, ha a szemükbe szúrnak...
-Ne hantázz Hámori, -mondta az egyik elsőéves lány, -nincs az a búvárkészülék, amivel ötezer méter mélyre le lehet hatolni!
-De van, -pislogott rá a Testvérem. -Bizony, hogy van, akár hiszed, akár nem. El tudod te képzelni te, a te kis primitív, szűk agyaddal, felületes ismereteiddel, hogy Amerikában kifejlesztettek egy olyan védőöltözetet, amivel az égitestek felszínén is lehet közlekedni? Na látod. Ha a Marson, Vénuszon, Plutón lévő extrém nyomásviszonyokat kibírja, akkor hogyne bírná itt a Földön egy nyavalyás tengerben.
Ezen a témán összevitatkoztak. Néhányan azt állították, a cápák nem képesek ötezer méter mélyre lemerülni, ám erre a primitív ellenvetésre a Hámori Bandi csak legyintett.
-Azt mered állítani, hogy ismered a világ összes tengerének összes cápafaját? -reccsentett rá az egyik kötekedőre. -Mi vagy te, tengerbiológus? Én, szépapukám a British Royal Society Navigation of High Scoolban végeztem Cambridgeben, nekem te ne mondd azt, hogy a cápák nem merülnek le ötezerre. Vannak persze olyan alfajok, és subspeciesek amelyek persze nem, de a nagy fehér cápa például, meg a vörös hasúszós óriáscápa símán lemerül.

A sárgahajú lány kicsit távolabb ült tőlünk, törökülésben ült a törölközőjén, háttal volt, a Balatont nézte. Nem fordult meg, bár láttam, odafigyelmez félfüllel. Egyszer csak megint rám pillantott. Szeme zöld volt, mint a macskának. Felálltam ésodamentem hozzá.

-Mit szólsz? -kérdeztem.
-Semmit, -mondta.
-De baro, nem?
-Halálira állati, -mondta.

Tovább beszélgettünk. Jó közel ültem hozzá, majdnem a törülközője sarkán ültem. Mondtam valami halálira állati nagy baromságot és ő szintén halálira állati, oltári nagy marhasággal válaszolt. Így társalogtunk jó ideig. Nem a társalgás volt a lényeg, hanem, az, hogy olyan közel kerültünk ezáltal együltő helyünkben egymáshoz, hogy, ha akartam volna, meg tudtam volna érinteni bikiniből kibuggyanó feszes mellét, olajosbarna bőrét. Ő is tudta, hogy simán meg tudnám tenni, észrevettem rajta, hogy tudja. Ahogy beszélgettünk, egyszer-egyszer odanyúlt és megigazította a melltartó felső élét, és, amikor megigazította, többet is láttam, mindent láttam. Na így telt a délelőtt, meg..izé... fürödtünk is.
Később, amikor dél felé felszedelőzködtünk, hogy ebédelni menjünk, és a sárgahajú lány felkapott a biciklijére, hogy biztos legyek a dolgomban, megkérdeztem még tőle:

-Mi a pálya akkor? Talizunk este?
-Hát, -mondta, -miért ne.
-És frankón nyomunk valami témát?
-Mit gondolsz?
-Valamit, ami klassz. Például csöröghetnénk.

Ellökte magát a Meteorológiai Mérőállomás kerítésétől, amelyhez támaszkodott. Lába már a pedálon volt, de habozott még.

-Mások is jönnek?
-Mások?
-Igen, mások.
-Naná, hogy jönnek.
-Biztos?
-Halálira állat. Az egész banda jön.
-Akkor okés.

Rátaposott a pedálra és elkerekezett. Utána kiáltottam még, hogy nyolckor, és, hogy a Pléhfedeleshez jöjjön. Nem reagált, hajtott tovább. Nem voltam biztos benne, hogy meghallotta, s abban sem, hogy eljön este, Hámori Bandi lépett mellém, vállamra tette a kezét.
-Hagyd a csudába ezt a lányt, -mondta fétő szeretettel a hangjában. -Ez nem fog veled dugni.
Leráztam a kezét. A Testvér mindig okoskodik. Azt hiszi ő a főokos a halpiacon.
-Miből gondolod?
-Testvér, -mondta, -nézz magadra. -Nézz egyszer a tükörbe. Hogy nézel ki te? Nincs egy jó cuccod. Szakadt farmerban jársz, inged újja rojtos. Ez itt egy kényes úrilány. Ez nem dug a magad fajtával.
-És, ha mégis dug, -kérdeztem. -Mit kapok, ha dugok vele?

Tűnődött, felvonta mindkét vállát. A többiek már elmentek, mi ketten ácsorogtunk már csak ott, a móló szögletében, a kicsi nádas előtt. Világoskék szeme megállapodott rajtam, végigmért tetőtől talpig.

-Ha megdugod, -mondta, -akkor leköphetsz Testvér. -Ellenben, ha mégse sikerülne, én köplek le téged. Áll az alku?

Átölelt, megcsókolt jobbról, megcsókolt balról.

-Szeretlek Testvér, de most ne is haragudj, azt kell mondanom, függesszük fel a témát. Kajás vagyok Testvér. Menjünk be, s együnk valamit a Pléhfedelesben. Én megeszek egy egész bárányt nyárson sütve, s megiszok hozzá egy láda sört. Van pénz nálad?

Mentünk, mendegéltünk befele a déli forróságban. Odaértünk a vitorlásházhoz. A bejárat előtt állt valaki, közelebb érve láttuk, hogy Robi az. Egyenes-szálú, ősz haja a vállát verte, palackból rumot ivott. 85 volt azon a nyáron.

-Cső, -köszönt ránk, amikor észrevett bennünket.
-Ahoj, -intett vissza a Hámori Bandi.
-Kell rum?
-Naná, hogy, -mondta a Hámori Bandi.

Lecövekeltünk, megittuk a Robi rumját.

-Cső, -búcsúzott aztán a Testvér. -Baromira állat itt, meg minden.
-Ahoj, -mondta Robi. -Rohadtul király.

Az este halálian állatira sikerült. Tényleg: oltárian frankóra. Annyit ittam, annyit táncoltam. A szerelmem nem jött el, de voltak ott más lányok. Egészen elfelejtettem, nem kellet hozzá sok, csak néhány pohár sör, és egy másik lány, hogy én szerelmes vagyok a sárgahajú lányba.
Fura csodabogár a vágy és a szerelem, az egyszer biztos