Az Ave Caesar margójára

Hogy szeretlek
hogy gyűlöllek
hogy csodállak
hogy irigyellek
Ellenségről
barátságról
a nemtudnimiigazságról
Hogy minden csak esetleges,
véletlen és nevetséges.
Hogy mi lett volna ha,
sőt mi lenne, ha,
hisz még bármi lehetséges.
Hogy képesek vagyunk-e irányítani a sorsunk,
s hogy jó-e ez nekünk, ha igen,
vagy azzal csak mindent elrontunk,
s jobb így nekünk, ha nem.
S hogy ha nem, akkor ki irányít
láthatatlan kézzel minket,
és puszta szeszélyből, hirtelen felindulásból,
vagy előre eltervez mindent

Ez a vers arról is szól,
hogy vers-e ez egyáltalán,
vagy ha egy másik dimenzióból nézem,
még tarajos gőte is lehet akár.
Ez a vers arról is szól,
hogy megszólhatod, ha nem tetszik,
meg hogy minden mindennel összefügg-e
vagy csak mi innen lentről azt hisszük.
Az is lehet, hogy nem is lent vagyunk,
hogy fejjel lefelé lógunk a padlóról,
de már annyira megszoktuk...
vagy csak nem mer senki szólni,
pedig látja mindenki,
hogy meztelen a király.

Ez a vers azt kérdezi, hogy biztos-e bármi is,
vagy csak a bizonytalanság az,
s ha biztos a bizonytalan,
akkor nem bizonytalan-e mégis.
Azt is kérdezi ez a vers,
hogy hol kezdődik a végtelen,
hogy gondolkodom-e, ha tényleg létezem,
s hogy nem ér-e véget mégis,
mert valahol mindennek véget kell érni,
mint ennek a versnek is,
- de valahol folytatódik még,
benned vagy bennem, vagy valaki másban,
mert mi van, ha Te nem is Te vagy,
lehet, hogy nem is ismerlek,
szerintem elmegyünk egymás mellett úgy,
hogy észre sem veszlek.

És arról szól ez a vers még végül,
hogy mély-e a szakadék, köztem meg közted,
és hogy nem tudom,
aki lezuhan, az nem fölfelé repül-e,
és nem kerül-e bele a nagy mosógépbe,
és az örök körforgásban, ahol létet és nem létet,
életet és halált lát,
mikor jön rá,
hogy csak elfelejtette kikapcsolni
a centrifugát.