Hogy milyen érzés a Nagy Egység részének lenni? Valami teljesnek, és egésznek? Az emberek többsége mindig is szeretett valami óriás dologhoz tartozni. Valami hatalmasból kivenni a részt, ami csak az övé, amibe beleadta a maga tudását és erejét. Mégis, a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, ha a globális információs hálózatot használatba veszem. A megfelelő szervtől megkapom az engedélyt, és az ingereken keresztül birtokába jutok az adatoknak.
Az egész a huszonharmadik század végén kezdődött. Egy új gombás fertőzésnek vélték, India dzsungeljeiből indult, és évtizedeken át nem találták a gyógymódját. A gomba azonban nem okozott károkat, csak lassan bekebelezte az embereket. Piros, kék, zöld, helyenként sárga burjánzó karfiolszerű kinövések keletkeztek a fertőzöttek testrészein. Mikor aztán az újszülöttek már alapból ilyen kinövésekkel jöttek a világra, végre bevetették a genetikát, és a kutatások kimutatták: ez nem gomba, hanem egy mutáció, és része az evolúciós folyamatnak. Csak lassan sikerült elfogadnia az emberiségnek saját magát. Az Újak, merthogy így nevezték magukat, és az Oldtimer-ek csak nagyon nehezen találták meg a közös hangot, és nagyon ritka volt, hogy szorosabb kapcsolatba lépjenek egymással, azaz házasodjanak, családot alapítsanak. Az egész mutáció kiterjedése, és világméretű elterjedése évszázadokat vett igénybe. Addigra felélték tartalékaikat, élelmiszerkészleteiket, és fűtőelemeik minden fajtáját. Az emberek ebben az időben már rég nem űztek gyorsasági versenyeket, és sportokat. A szervezetük, a gondolkodásuk és az emésztésük lelassult, és felgyorsult az átalakulás. Átalakultak annak a levegőnek a feldolgozásához, ami akkor már rég nem tartalmazta az oxigén és nitrogénmolekulák tiszta és savmentes formáját, nem úgy, mint a huszonegyedik században, ahol az még eléggé népszerű volt. Az első egybeolvadásra 2484 február 29.-én került sor, az utolsó beépülésre pedig az évszád végén. Amikor a Nagy Egység magába szippantotta a három perces újszülött brokkoli zöld kicsiny testét, komplett egésszé vált. Egy hatalmas, élő, lélegző hústömeggé, amely a saját örökségét: az ősök mocskát eszi, oxigént büfög, nitrogént fingik, és végig nyáladzik a föld teljes felszínén, megtrágyázza azt humusszal, és végig hugyozza kristálytiszta vízzel. És én ennek a Nagy Egységnek a részeként, mint valami sejt, a legkisebb, legfiatalabb brokkoli virág azt a kérdést boncolgatom, vajon milyen érzés zöldségnek lenni? Burjánzásnak egy bazinagy, gondolkodó, savat zabáló és lúgot ivó karfiol tetején? Evolúciós csoda lett az emberből, az emberekből, ami pusztulásra van ítélve, hiszen maga körül már mindent felzabált, amit lehetett, de a közös tudat boldog, mert terhes, gyermekeket vár, és ha a közös ösztön nem csal, az is lehet, hogy Ikrek lesznek.