HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1925

Írás összesen: 51769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-22 10:14:06

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-06-17

Fentről nézett valóság



Fentről nézett valóság



Évmilliárdok és millió-billiók, s ki tudná felfogni az érthetetlen végtelent, ahol századok törpülnek pillanatokká, s ezredek percekké. S közben csak egy dolog létezik: a finoman ölelő, hűs csend, a sötét béke, oly' csodaszép a béke...
... de annyira unalmas!

S minek adatott a korlátlan hatalom, ugyan minek, ha nem szórakoztat? Ifjú csillagokat markolni meg összeroppantva, vagy tökéletes formában újakat teremteni? Fénylő Napokat létrehozni, s közben játszani az illúzióval, hogy a Hold is ragyog? Annyira unalmas!

Hát ha nincs játék, csinálni kell, igen. Létrehozni, megalkotni, formálni valami megismételhetetlenül egyedit, ó igen! Rábökni egy kósza, jelentéktelen bolygóra, s tiszta szívből szívhez ölelni. Megsimogatni, beszélni hozzá, gondozni; nem mint teremtője, hanem mint egy jó szülő.

S lásd, az elemek összeállnak, lásd, életre kel a mozdulatlan, már magától mozog a tudatlan. Lelkek születtek, s testet kapva nőnek, nőnek szüntelen, és egyre többen is vannak, és már maguktól élnek, segítség nélkül. Ó mily' jó ezt nézni, minden rezzenését! Már nem kellenek a csillagok, már nem kellenek Napok, csak ez kell, figyelni a művet szüntelen. Ezernyi hang, szín, forma és illat. Gyönyörködtetően változatos az életre keltett fantázia.

Ó, de ne aludj, ne fordulj el egy pillanatra sem, mert nézd azt a kétlábú lényt, nézd mit tesz az a tökéletlen! Más lényeket pusztít el, de ó, nem azért, hogy egyék, és nem is azért, mert veszélyben van, csak... csak úgy?
Miért?!
Nézd csak! magára veszi a halott négylábú bőrét... miért? Miért cselekszik ily' kegyetlent? Ó, de nézd, már mást csinál: az öreg kérgestörzsűeket pusztítja és elégeti, és épít belőle.
Alkot.
Alkot? De hisz' az csak a leghatalmasabb tud, de ő nem az. Vagy annak hiszi magát?

S nézd, ott meg ketrecbe zárja a jámbor tollas jószágot, elveszi tőle az egyetlen jogot, amely adatott neki: a szabadságot. A kétlábúak is ezt kapták, de ők a tökéletes mű hibás darabjai. A selejtek, ők nem lelket kaptak, mint a többi, hanem értelmet. Értelmet?
Ó nézd, most egymást ölik halomban, mert már nem férnek el a bolygón, s mind ugyanazt a földdarabot akarja.
Értelmet? Nem. Csak egy picike villanást, melyből tudatuk táplálkozhat, de ők nem a jóért harcolnak, csak a pillanatnyi önös érdekükért, mert végtelenül önzők és mert nem érdekli őket a jövő.
Talán nincs lelkük.

És néz... vagy már ne is nézd, mert már csak a múlt a szép bolygó, mert ők szüntelenül építkeznek s közben oly' szenvedélyesen pusztítanak mindent, ami valaha is a leghatalmasabb csoda része volt. Most gépek zúgnak, zörögnek éjt nappallá téve, s nézd, nem kell neki a hűs, sötét béke, 'mi adatott, fényeket csinált az éjszakába. Ők nem szeretik a nyugalmat és a békét!

Talán... talán véget kéne vetni az egésznek, azt tenni amit ők: elpusztítani mindent! De, de hiszen van még ott érték, igen azon a bolygón van még szép. A legnagyobb hatalomnak is naivan hinni kell benne, hogy létezik még ott tiszta szívű lélek, olyan amit a kétlábú szörnyek még nem rontottak meg.

Mert nézd, de csak félszemmel, hisz' ó mily' fájdalom nézni is: megmérgezik a vizeket, s megmérgezik a levegőt, s közben kiirtják azokat az ártalmatlan zöld életeket, melyek friss levegőt adhatnának... betegséget zárnak palackba, bombákat gyártanak, fegyvereket, s azokat őrzik féltett kincsként elzárva, a természet igazi értékei helyett. Mert régen beleszülettek a tökéletes csodába, ó de ők észre se vették azt, nem becsülték, nem szerették. Saját "csodákat" hoztak létre, szörnyű, kegyetlen csodákat.

S véget vetni mindennek? Igen, lenne hozzá hatalom, mert az erő, ami teremtette, ki is tudná oltani a fényét, de ugyan minek?

Lásd, lásd a jövőt, hisz' minden oly' tisztán látható, oly' kézenfekvő. A kétlábú lények, igen, ők fogják elérni a világ leghatalmasabb cselekedetét, a legjobbat, s tán ezzel mindent jóvá is tesznek: mert már csak percek, vagy tán' órák léteznek, mígnem végleg elpusztítják saját magukat...


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2008-06-25 16:59:52

válasz Artúr (2008-06-21 12:54:13) üzenetére
Helló Artur!

Igazából nem tudom, hogy amit írtál, az egyetértés, vagy sem (inkább az utóbbira tippelnék). Grizabellával erről a témáról beszéltünk (ő is írt róla), és közben jött a gondolat, hát ez az írás lett belőle. Csak egy furán fogalmazott gondolattömeg. :) Köszönöm, hogy írtál nekem véleményt!

Kreeteeka
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2008-06-21 12:54:13

Az univerzumban nem létezik fent és lent. A látszólagos tétlenség sem biztos, hogy egyenlő az unalommal. Tétlennek látszik az élsportoló is, amikor összpontosít. A tudós is, amikor összegez. Az alkotó ember is, amikor gondolkodik. A dolgok formálásához kell egy pillanat, amikor erőt gyűjtünk, amikor lendületet veszünk, amikor összegyűjtjük a szükséges energiát a cselekvéshez, a tetthez. Elgondolkodtató, jó írás a tiéd.
Üdv.

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Fundoklia ősszel című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lábunk nyoma című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) (Addig mesterkedtem..) című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) (Addig mesterkedtem..) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fundoklia ősszel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fundoklia ősszel című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Heinrich Heine: Mondscheintrunkene Lindenblüten című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Fundoklia ősszel című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Badacsonnyal szemben címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Fundoklia ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Jevgenyij Jevtusenko: Ne féljetek... című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Tájkép című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fundoklia ősszel címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az én utam című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Martos Ferenc: F i n i t a / F i n i t a című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vadvirág sóhajt csókolunk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Világtalan fekete tangó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Martos Ferenc: F i n i t a / F i n i t a című alkotásh

Tóni bejegyzést írt a(z) Kótai Pál: Sokszor biztatsz / Du ermutigst mich oft című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Semlyéni Aladár: Miért / Warum című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Telelkünknek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Szentessy Gyula: A levél / Der Brief című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néha még látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fundoklia nyáron című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Semlyéni Aladár: Miért / Warum című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ősemberről című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az én himnuszom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) J.F. von Eichendorff: A beteg gyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)