Távol áll tőlem a politizálás, soha nem voltam politikus alkat. Nem vitatkozom
szívesen, csak akkor, ha nagyon muszáj.Az alábbi gondolatok is egy cikk
olvasása után fogalmazódtak meg bennem. A cikk írója elmarasztaló meg-
jegyzéseket tett a mezőgazdaságról és a benne dolgozókról.

Természetesen, aki nem közöttünk él, nem itt dolgozik, annak fogalma sincs
arról, milyen drámák játszódnak le egy jégverés, fagy, vagy vihar esetén. Nem
érzékeli, hogy a verejtékkel megtermelt gyümölcs, gabona, zöldség pillanatok alatt semmivé lesz. Nem érzékeli, hogy aki mezőgazdasággal foglalkozik, abból él,
egy pár perc alatt megsemmisülhet ilyen esetekben. Nem érzékeli a problémát,
ami egyre szembetűnőbb.

Talán az alábbi pár sor okoskodásnak tűnik a kedves olvasó szemében. Szeretném, ha nem minősítenék annak.
Nem először hangzik el ez a mondat, és azt hiszem nem is utoljára: gond van
a magyar mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban, ami országunk gazdaságának stabil alapja volt hosszú, hosszú éveken keresztül. A gazdaságok, a kistermelők, és - bárki, aki mezőgazdasággal foglalkozik,- szinte naponta kell, hogy szembenézzenek a pénzügyi, értékesítési gondokkal.
Küzdelem a fennmaradásért ! - ez lett az életük mottója. Sajnos nem elegendőek a kilátásba helyezett intézkedések. Nincs tartalék, csak szorongás
van. Szorongás a holnapért, a gyermekek jövőjéért.

A történelem folyamán többször bebizonyította a magyar parasztember, hogy képes talpra állni a legnehezebb körülmények között is. Ám segítség nélkül sokkal nehezebb, mint segítséggel!!

A mezőgazdaság segítése nemcsak saját érdekük, országunk érdeke is!

Köztudott a mezőgazdaságban élők földszeretete, kötelességtudata. Nem szabad ezzel visszaélni. Segíteniük kell az illetékeseknek!

Amíg nem késő!