HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51447

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2006-07-08

Diáksztori - Hódításom igaz története, avagy hogyan csináljunk hülyét magunkból

Iskola. Péntek. Dél elmúlt. Matek dolgozat.
"Istenem, mi jöhet még?" - kérdeztem magamtól, miközben kinn álltam a folyosón, padtársammal. Kezemben matek füzetemet tartottam. De ugyan minek?
Én sem gondoltam komolyan, hogy tanulni fogok, miközben Ő ott áll lenn, egy fél emelettel lejjebb. Ezzel társam is így volt, habár teljesen más megfontolásból. Ő lázadt a rendszer ellen. Egyenesen arra vetemedett, hogy ki se hozta a füzetét, sőt a tantárgy iránti megvetését kifejezendő, tüntetőleg még a számológépét is otthon hagyta. És mindezt úgy, hogy bukásra áll matekból. Micsoda felelőtlenség! Micsoda nagyszerűség!
Miközben ezek a gondolatok cikáztak fejemben, némán mosolyogtam belül. Pontosan tudtam, hogy átlát rajtam. Tudtam, hogy tudja: a füzet csak álca. Eszemben se volt a dolgozatra készülni.
Nem azért jártam ki az elmúlt hetekben a folyosóra, hogy mozogjak egy kicsit. Nem! Dehogy!
Őt akartam látni. Látni, ahogy nevet, ahogy a barátnőivel csacsog, ahogy játszik. És minden alkalommal reméltem, hogy elkaphatom pillantását, hogy a szemébe nézhetek.
Most is ott állt a falnál, kecsesen, mosolyogva.
Becsengettek...
"Kész! Vége! Beülök matekra, megírom a dogát, és aztán hazamegyek. Nélküle!" - gondoltam. Nem csak gondoltam: tudtam. Hogy én odamenjek ahhoz a gyönyörűséghez? Egyedül? Hát kérdem én: van ehhez jogom? Hogy én a kis senki zavarjam Őt?
Elszomorodtam. Ezzel a péntekkel lezárul a harmadik hét. Három hete már, hogy azon az estén megláttam, s egyből bele is szerettem. És azóta képtelen voltam odamenni hozzá. Három hete minden nap le-, de még inkább összetörve mentem haza. Mert egy visszautasítással el lehet számolni. De a gyávasággal soha.
Teltek a percek. Jövő héten szünet, s nekem kilenc napot kell kibírnom anélkül, hogy látnám.
- Tudod? - kérdezte barátom.
- Mi van? - pontosan tudtam, mit kérdezett, de kellett egy kis idő, amíg rendezem a gondolataimat.
- Tudod a matekot? - intett a fejével a füzet felé.
- Én ne tudnám? - kérdeztem vissza mosolyogva.
- Segíthetnél majd...
- Mint mindig. Hagytalak már cserben?
Nagy csönd.
- Na jó, ne válaszolj! - fordultam el tettetett sértődöttséggel.
- Csak hülyéskedtem - röhögött társam. - Dehogy hagytál.
Újabb percek teltek.
- Hol van már az a hülye nő? - kérdezte barátom felindultan.
A mindenféle tisztelettől mentes megszólítás a matek tanárnak szólt. Akaratlanul is elmosolyodtam.
Hogy a függelemsértés teljes legyen, már egyenesen uszított.
- Én biztos nem írom meg! Ha öt percen belül nincs itt, akkor megmondom, hogy nem vagyok hajlandó megírni.
- Dupla óránk van.
- Nem érdekel.
Jól szórakoztam magamban. Aztán pillantásom újra rátévedt. A mosoly lehervadt arcomról, de ez nagy hiba volt.
- Miért nem mész oda hozzá?
Elsőre fel se fogtam, mit is hallottam. Társamra néztem. Ő is engem nézett. Akkor hát ő volt a kérdező. Hát erre mit lehet mondani? Egy pillanatra elfogott a düh. Hogy lehet ilyen komoly dologról, ilyen nemtörődömséggel beszélni?
Aztán egyre kellemetlenebbül kezdtem érezni magam.
"Mondj valamit! Mondj valamit!"
De mit? Ezt meg kellett fontolni. Ha elkezdek szabadkozni, akkor kiröhög. És jön a lelkifröccs, hogy "ennyire kell neked ez a csaj", meg "gyáva vagy". Nem biztos, hogy a szemembe mondaná, de biztos ezt gondolná. És én is...
Nem volt más választásom. Hanyagul odavetettem neki a füzetem, és mély lélegzetet vettem. Senki se higgye, hogy megjött a bátorságom. Igazból most ment el igazán. De visszaút nincs.
"Kiröhögne!"
De képtelen voltam elindulni. Féltem. Nagy félelmemet az sem zavarta, hogy tétlenségem kezdett hosszúra nyúlni. Kínosan hosszúra.
- Menj már! - sürgetett barátom.
- Megyek.
- Látom.
- Nem könnyű ám - mondtam szemrehányóan. Mit tudhat ő erről?
- De persze úgy könnyebb, hogy állsz itt, mint egy rakás szerencsétlenség!
"Elkezdett alázni! Rajtam fog röhögni!"
Újabb nagy levegő.
- Egyáltalán hogy is hívják? - kérdeztem kétségbeesve.
- Kitti! Nagyon jól tudod, hogy Kitti! De most már menj, mert mindjárt jön az a ... (a szó, ami itt állna, erősen sértő volt, mind a matektanárra, mind a legősibb mesterséget űző nőkre nézve.) Még nagy kínomban is elmosolyodtam. Barátomra néztem és... sok szerencsét kívántam neki.
A szituáció láthatóan megdöbbentette, de az illemről nem feledkezett meg. Kezet rázott velem, és... megköszönte.
Én pedig elindultam. Le a lépcsőn. Egy fok. Két fok. Két és fél.
"Még visszamehetsz!"
"Most vagy soha! Nincs visszaút!"
"Úgyse mered!"
Leértem. Egy fehér köpenyes alak majdnem fellökött. Rá se néztem, de hallottam, hogy valamit magyaráz. Mintha valaki a nevemet mondta volna. Tudomást se vettem róla, csak egy valakit láttam.
"Nem merem! NEM MEREM!"
Minden egyes "nem merem" egy-egy lépést jelentett, s mire ötödszörre kiáltottam fel magamban, ott álltam előtte. A tenyerem izzadt, a szívem dobbanása, mint valami óriási robaj, a torkomban valami gombóc lett, amitől nyelni se tudtam. Csak néztem azt a hosszú vörös hajat, azokat a gyönyörű szemeket, azt a pisze orrot.
"Legyél laza! Csak úgy félvállról, mintha nem érdekelne!"
Miközben ezen isteni tervek jártak a fejemben, rádöbbentem, hogy nem csak egy szempár figyel értetlenül. Legalább négy.
A barátnői. Őket kihagytam a számításból. De így végre eszembe jutott valami értelmes mondanivaló.
- He-hello! - kezdtem meg vesszőfutásom. - Van egy órá... úgy értem perced, Kinga? KITTI! Akarom mondani, Kitti!
- Van! - mondta Kitti, láthatóan jól szórakozva a szerencsétlenkedésemen.
"Van. Miért ezt mondta? Van. Fuss Balázs, fuss!"
Pár lépéssel arrébb mentünk. Én pedig folytattam úgy, ahogy elkezdtem.
- Szóval... hello!
- Szia! - köszönt a lány ismét, egy halvány mosoly kíséretében.
"Istenem, de szép!"
- Ráérsz suli után?
"Micsoda könnyedség!"
- Hm... nem!
"Nem... nem baj. Köszönj el, és hagyd ott. Te mindent megpróbáltál."
- É-és hétvégén?
"Hétvégén??? Hisz nem is érsz rá!"
- Sajnos nem. Nem leszek otthon.
"Sajnos? Na, ez már haladás."
- És szünetben?
"Igen, ez az! Szünet, szabadság, lehetőség!"
- Hát nem tudom...
"Mondtam, hogy fuss!"
- Hm... nem tudod. A számodat meg tudod adni?
"Ez jó ötlet! Na nem mintha fel mernéd hívni!"
- Aha, persze.
"Oh, igen!!!"
Remegő ujjaimmal bepötyögtem a számot, majd zsebre vágtam a számot.
- Te is megadnád a tiédet? - kérdezte, és már vette is elő a telefonját.
- Pe-persze.
És megtörtént. Megcsináltam. Randit kértem Tőle, és ha azt nem is, de telefonszámot kaptam.
- Egyébként hogy hívnak? Mert csak az Odréra emlékszem.
"Emlékszik? Emlékszik!"
- Balázs vagyok - mondtam, s most már némileg felszabadultan hozzátettem. - Persze egyszer már bemutatkoztam...
- Hát tudom, de az az este eléggé... - kínosan kereste a szavakat.
- Felejtős - mondtam. - Tudom.
S most először egymásra mosolyogtunk.
- Nem lesz órád? - kérdeztem, próbálva egy kicsit oldani a hangulatot.
- Nem. De ahogy látom neked se.
- Nekem? Dehogynem. Matekom lesz. Csak késik a tanár.
- Nem Fritzcel leszel? - kérdezte csodálkozva.
- De...
- Hát ő körülbelül öt perce ment fel. Majdnem átestél rajta.
A következő kép, amire emlékszem, hogy rohantam fel a lépcsőn. Azt hiszem azért elköszöntem tőle.
Azonban hiába a kétségbeejtő helyzet, alig bírtam magammal.
"Megszereztem a számát! Megvan a szá... Úristen!"
Szörnyű gondolat fogant meg bennem. Félőrülten kutattam a telefon után, hogy megbizonyosodjak: elfelejtettem elmenteni a számát.
"Hogy lehetek ilyen barom? Vissza kell mennem!"
Egy másik hang válaszolt fejemben:
"De nem most!"
És igen. Nyert a józanész. A terem ajtaja csukva. Bentről nem hallatszott semmi. Bekopogtam, benyitottam.
- Elnézést, tanárnő! - mondtam. Itt már visszatért a megszokott lélekjelenlétem. Ez a nő már nem tudott zavarba hozni.
- Nocsak, nocsak! - fordult felém a tanárnő. - Hol jártál, báránykám?
- WC-n, tanárnő! Ezért siettem annyira lefelé!
- Szóltam, hogy gyere, nem?
- Nagyon kellett, tanárnő!
- Hazudsz!
- Komolyan mondom!
- Esküdj!
- Nem házasodom.
A tanárnő kezdte elveszíteni a türelmét.
- Velem te ne szemtelenkedj, mert mindjárt kiváglak!
- Papírból?
Hupsz. Hát ez kicsúszott. Az osztály jobbik feléből hitetlenkedő felhördülések, a másik feléből pedig elfojtott nevetés hangja hallatszott.
- Elnézést, tanárnő - mondtam megbánó ábrázattal. Hangsúlyozom, csak az ábrázat volt megbánó!
- Takarodja a helyedre! - hördült fel kedvenc matek tanárom, ilyen finom hölgytől nem várt erélyességgel. - Óra után irány az igazgatói.
"Hát, ez pech!"

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2011-08-31 04:24:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyetértek a lányokkal. Kedves, laza, humorral, öniróniával teli jó munkát raktál elénk.
Az én szégyenem, hogy nem tudom "kapásból", hogy most hol tartasz. Ha öt évvel ezelőtt már így írtál, akkor sokkal több figyelmet érdemelsz.

Pótolni fogom a mulasztásom.

Gratulálok. a
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2011-08-31 02:59:29

Kedves Laguna és Szandra!
Köszönöm hozzászólásaitokat, és örülök, hogy tetszett. Ez egy jó régi írásom, és megmondom őszintén én már semmi jót nem találok benne... :) Talán csak a személyes vonatkozás miatt, talán mert tényleg semmit nem ér... nem tudom.
Mindenesetre köszönöm még egyszer, további szép napot!

üdv
Balázs
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-25
Összes értékelés:
241
Időpont: 2011-08-28 12:01:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Arnodre!
Ez egy nagyon jó alkotás! :D Nagyon tetszett!
Szeretettel: Laguna
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2008-07-24 23:07:08

Gratuli a hódításhoz :) Ó, a "hogyan csináljunk hülyét magunkból seperc alatt"-ból tőlem leckéket lehetne venni :) És nekem mégcsak nem is sikerült a "hódítás" (ha ugyan annak lehet azt nevezni). De az már régen volt. Még ált. suliban, 7-ben (vagy 8-ban...?) Azóta nem is próbálkoztam, akkora égés volt. Deee nálam própálkoznak hébe-hóba :)) Szóval ilyesmit élnek át! Hih :) Jó tudni :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-03-16 22:29:47

Kedves Borostyán!
Köszönöm szépen a hozzászólásod! Bár nem az egész férfiúi nem nevében írtam ezt, de aki ilyen alkalmakkor nem izgul, az nem ember, vagy abszolút nem érdekli, vagy pedig részeg. :D
köszi még egyszer

üdv
Arnodre
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-03-12 20:41:16

Kedves Arnodre!
Köszönöm, hogy írásoddal emlékezetembe idézted gimnazista éveimet... Sokszor én sem örültem a szünidőnek, mert akkor nem láthattam a nagy Ő-t... Azért jó tudni, hogy a fiúk legalább annyira izgulnak ismerkedéskor, mint a lányok:)
Ja, és remekül írsz, csak folytasd rendületlenül:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-09-23 20:24:41

olyan nincs, hogy a valóság csak rossz... :) és ha éppen nem álmodozol, akkor gondolj arra a kevés vagy sok jóra, ami valóban megtörtént veled...
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-09-23 17:09:43

:) meg a.... :) nevetek, mosolygok, és álmodozom, mert ez a dolgom, álmodni :) ha már a valóság nem mindig tetszik.
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-05-01 20:30:57

Mosolyogj csak... annál már csak a nevetés jobb, meg a röhögés, meg a ... na hagyjuk!
Köszi szépen Liz, ezt is! :)

üdv
Arnodre
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-05-01 16:13:49

jajj, hát még ilyeneket, hadd mosolyogjak!
"Esküdj -nem házasodom." "kiváglak - papírból?"

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-04-07 20:41:44

Köszi szépen, ezüstróka!
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-03-24 22:42:00

:D:D:D
Ez jó! :D természetesen tisztelet a kivételnek! :D Vedd figyelembe a kiszolgáltatott diákok matematika dolgozat előtti lelki állapotát! :D
Köszi a hozzászólást és hogy elolvastad!
üdv
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-03-23 22:35:46

Köszönöm, hogy olvastátok és hozzászóltatok!
fanofgd: bár a "kiváglak" valóban elhangzott, de nem ilyen helyzetben! Tulajdonképpen itt két különböző történet/élmény/emlék van összevágva!
még egyszer köszi! :)
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
779
Időpont: 2007-03-23 18:59:23

Hehehe, ez tetszett! Szerintem jól sikerült!
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
244
Időpont: 2007-01-25 00:20:05

Nagyon tetszett, főleg az eleje volt ismerős, amikor azért jársz suliba, hogy minden nap láthass vkit, ez ad értelmet a mindennapoknak, mégha ismeretlen is vagy annak a vkinek a számára...eszembe juttatott egy régi-régi platoi szerelmet:) köszönöm a nosztalgiát:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-12-02 20:47:17

bevállalós pasi? :D Hát lányok terén ez erős túlzás nálam, de ezen nem veszünk össze... :D
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett!
üdv
Arnodre
Alkotó
Hayal
Regisztrált:
2006-10-07
Összes értékelés:
1129
Időpont: 2006-12-02 17:16:35

Hát ez tényleg vicces volt:-)))
A legjobban a "kiváglak-papírból?" szöveg tetszett, nagyon egyedi:-))Azt hiszem nagyokat hahotáztam volna:-) Leányzó meg örülhet, ritkák a bevállalós pasik manapság, még akkor is ha beismerted, hogy kész gyötrelem volt:-) Tetszett!!!
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-10-29 02:02:47

Köszönöm a gratulációidat, Titusz! :)
Egyébként néha (főleg mostanában, hogy a versírás nem megy), arra gondolok, hogy talán ezen a vonalon kéne elindulnom. Humoros, szórakoztató próza... Hát majd meglátjuk.
Köszönöm még egyszer!
Alkotó
Titusz
Regisztrált:
2006-04-13
Összes értékelés:
400
Időpont: 2006-10-29 01:00:06

Hogy a szerelem mire nem viszi rá az embert?????!!!!!!!!!!
Vagy a saját magunk szembeni elvárásoknak teljesítése...
Nagyon jól megfogalmazott élethelyzet, ez a tiéd... Jól beletrafáltál...
Gratulálok...
- az írásodhoz
- az emlkékezésedhez (szórul-szóra...)
- a barátnődhöz...;)
- a poéngyárodhoz (ami belőled fakad)
- az akaratodhoz, bátorságodhoz
- szóval mindenhez... csak így tovább...
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-08-04 20:41:07

Köszönöm, Gunoda!
Azt hiszem, a legnagyszerűbb elismerés, amit valaha kaptam: "rég nevettem ennyit"!
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
694
Időpont: 2006-08-04 19:14:22

Ez nagyon jó! Rég nevettem már ennyit, bár a gyakorlatban ez a szitu roppant kínos lehetett. Erősen emlékezetett középiskolás éveim bénázásaira. És örülök, hogy már csak emlék!
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-14 14:03:02

ezen csak magad tudsz segíteni...
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-07-14 09:55:15

Igen, lehet... Bár attól nekem még vészesen rossz marad az önértékelési rátám.. :S :D
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-13 23:54:55

hát talán éppen ezért kell beszélni a választottal... mert ha ő is velem akar lenni, akkor felőlem aztán millió jobb lehet nálam (nem csak lehet, van is)...
és ha már volt annyi erőm, hogy beszéljek vele, akkor úgy gondolom: igen, megérdemlem!
ha pedig önzés az, hogy kiválasztok egy lányt, akivel együtt akarok lenni, és ráadásul ő partner ebben, akkor hát vállalom: szégyen, nem szégyen, egy egoista vagyok! ez legyen a legnagyobb bűnöm! :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-07-13 22:43:03

Amúgy nehéz ez, hiszen ha valaki igazán szerelmes, akkor szerintem a szerelmének minél tökéletesebbet kíván. Viszont ha tudja magáról, hogy koránt sem tökéletes, és hogy nála sokkal jobbak vannak, akkor vajon mi a teendő? Tényleg megérdemli? Nem önzés-e ez? Engem ezek nem hagynak nyugodni...
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-13 14:35:44

megérdemel-e engem??? :o talán jobbat is...
a kérdés, h én megérdemlem-e őt!
Alkotó
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2006-07-13 13:13:45

Szellemes, gördülékeny írás. A matek tanárnők és a legősibb mesterség képviselőinek párba állítása egyenesen merész. Gratulálok. Nekem inkább az a kérdés Kitti megérdemel-e téged?
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-07-12 21:25:34

Tényleg nagyon szép... És ahogy olvastam, összeszorult a szívem. Bárcsak én is képes lennék ilyenre... Ugyanis a történet odáig, hogy "Tudod a matekot?" kb. rám is pont rámillene. Szóval én értem a dolgot, mennyire nehéz. Bár valamiben talán mégis van különbség - én azt is tudom, hogy SOHA nem lennék képes a dologra. És nem csak, mert nem merem. Egyszerűen nem tartom magamat méltónak rá. Nem lehetek annyira önző...
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-10 21:38:51

sanna:
az már egy másik történet... ;)

Köszi, hogy olvastad!!!
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-07-10 21:32:06

Hát ez nagyon tetszett! Szupi hogy meg merted csinálni, ügyesen írtad le, láttam magam előtt. de azt még áruld el mit kaptál az igazgatótól :)!

üdv
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-10 17:00:35

Köszi a véleményeket!!!
Folytatás? Szerencsére van :) Immáron 8 hónapja folyamatosan csak bővül ez a történet! :) És Kitti köszöni jól van! :D
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
512
Időpont: 2006-07-10 15:55:39

Tényleg nagyon aranyos történet. Remé,em, aztán volt valami folytatás is . .-)
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
235
Időpont: 2006-07-10 14:35:03

Nagyon tetszett! Felderengett bennem is középiskolás éveim, mikor mi szenvedtünk a szerelemtől, meg hasonlóképp elbénáztuk az órakezdést, és szivattuk a tanárokat. Azóta se értem, hogy bírtak bennünket?
Szóval, tetszett! Gratu!

UI: Hogy van Kitty?
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-07-10 11:34:12

Köszi, hogy elolvastad! Örülök, hogy tetszett!
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-10 08:02:41

aranyos kis történet. Valóban nehéz közeledni egy számunka fontos emberhez. Azt a részt nagyon jól leírtad. Szinte láttam magam előtt a lépcsőt, a lányt, és a számcserét.
Gratulálok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Egy eldugott kis rét címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Edelweiss narancssárga esőtáncán címmel a várólistára

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vigyázz, Zeusz! címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 84. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Egy májusi esős napon című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy májusi esős napon címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 18. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Májusi kertünkben című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Az asszony, aki sietett címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)