HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2008-08-28

Technika, tudomány, ajtók, emberek

Napjainkban a gépek jelenléte olyannyira mindennapivá vált, hogy némelyeknek már fel sem tűnik, mennyi elpocsékolt órát töltenek a gép előtt. Ez legfőként abból adódik, hogy napjainkra az élet annyira felgyorsult, hogy képtelenek lennénk lépést tartani a technika vívmányaival.

A gépek sem képesek helyettesíteni, mindent. Például a levelet, melyet egy számunkra kedves személy küldött a nyaralásáról, vagy mikor az első levelet küldik haza a gyerekek a táborból. Az ilyen, és ehhez hasonló dolgok örökre megmaradnak az ember emlékezetében. Persze gyorsabb lenne, ha elektronikus úton küldenék a levelet. Ilyen jelenet láthatunk a Tim Burton által rendezett Majmok bolygója című filmben, ahol 2029 - et írunk. A főszereplőt alakító színésznek Mark Wahlberg - nek képeslapja érkezett. A képeslap nem más, mint egy videó felvétel, a családról, mely e - mail - en keresztül jött. Az ehhez hasonló levelek elvesztik értékeiket, személytelenné válnak, és megszűnik az a varázs, mely a levélre való várakozás okoz.

A tudomány és az ember, együtt csodákra is képes. Egy író fantáziája is szárnyalhat a tudomány határait feszegetve. Így volt ezzel Madách Imre is, a 19. század közepén, mikor bemutatták, Az ember tragédiája című drámáját. Olyanról írt, ami ekkor még elképzelhetetlennek tűnt: az űrutazásról. Ma már hetente lőnek föl űrhajókat, rakétákat és műholdakat, a nagyhatalmi helyzetben lévő országok. 45 évvel az első ember fellövése után még mindig megmozgatja, az írok képzelő erejüket, a még mindig felfedezetlen világűr. Mind annyian azt próbálják, kitalálni, hogy hol lesz az ember 25 - 50 - 100 év múlva; mennyire fogja befolyásolni az élet alakulását.

Az ember nem csak mechanikai újdonságokra törekszik, hanem az élet megformálására is. Az ember folytonos vágya, valami újra, soha sem alszik és minden áron arra törekszik, hogy megismételje a megismételhetetlent: az emberalkotást. Napjainkban az orvosok kifejlesztettek egy hatékonyabb módszert, a lombikbébi programot. Az elnevezést, akár onnan is kaphatta, hogy Goethe és Madách egy lombikban képzelték el az ember születését. Az emberteremtés Isten egyik kiváltsága, de ez nem szabott gátat, a kísérletezni szerető embereknek. A Biblia után először Goethe írta le, ennek a menetét, mikor a Faust című drámájában a színpadon jelenítette meg, ahogyan Wagner egy Homonculus - szal kísérletezik. A kémcsöves emberalkotást később Madách Imre is lejegyezte, Az ember tragédiájának XII. színében. Madách drámájában a Tudós egy lombikban nevelgette az ember kezdeményt. Ez a kis lombiklakó nem volt más, mint a Föld szelleme. A Föld szelleme Goethe Faust - jában is feltűnik, azzal a különbséggel, hogy ott Faust idézi meg, nem egy lombikban születik.

Manapság, elrohanunk, minden mellett, és nem vesszük észre, a körülöttünk történő csodás dolgokat. Ancsel Éva: Összes bekezdése című művében, az ajtó nyikorgásáról beszél, melyet egy egyszerű olajozással, meglehetne oldani, de vannak, akik ezt nem teszik meg, mert hallani akarják, hogy "beszél" az ajtajuk.

Nyáron sokat jártam, a Bátyámékhoz, vigyázni, vagy csak meglátogatni a két gézengúzt; ezért, kaptam egy kapukulcsot. Ez a tudat, persze nem tartotta vissza a csöppségeket attól, hogy elém rohanjanak, és tárt kapuval várják, hogy még a köztünk lévő egy méter is megszűnjön, és a nyakamba ugorjanak. Ez a sok szeretet és a várakozás kiteljesülése nagyon jól esett, de néha szerettem volna én kinyitni a kaput.

Egy nap azonban, akkor érkeztem, mikor Csenge még aludt, és Bojti Gizi néninél volt. Végre, én nyithattam ki a kaput. Csak egyetlen pillanat, míg az ember elfordítja a zárban a kulcsot, de a sok várakozás után ez az egyetlen pillanat is rengeteg örömet képes adni az embernek. Ahogy az ember meghalja azt a halk kattanást, és a kulcs megakad a zárban. A kilincs jellegzetes, nyikorgó hangját, amit eddig csak akkor halhattam, mikor kijönni készültem azon a kapun. Ha már a kapun belül vagyok, semmi szokatlant nem találok abban, hogy becsukjam magam után a kaput, és hátra menjek a kertbe.

Minden, ami ezek után történik, lehet egy - két óra, vagy akár több is, csak egy pillanatnak tűnik, visszagondolva, ami idővel összemosódik, és elmúlik. De a kapu első, várva - várt kinyitása még sokáig megmarad.

Persze, vannak helyek, ahol soha nem fogjuk hallani, az ajtó kinyitását, és érezzük, azt a boldogságot, amelyet egy ajtó kinyitása okoz. Azért, belépünk és kilépünk rajtuk. Az ilyen ajtók, csak egyszerű ajtók lesznek. Csak néhány fog kiemelkedni, és egy ajtó lenni, a sok közül.

Amikor egy ajtó bezárul egy ajtó mögöttünk, valahol kinyílik egy másik. Csak a folyosókkal és előszobákkal kell vigyázni. Az - az idő, amit a folyosón töltünk, a választás lehetősége az élet rögös útjai közül. Mert az élet soha sem könnyű, csak megkönnyíthetjük magunknak. Egy svéd gyermekverses könyvben olvasható, egy kisfiú álma, ami az ajtókról szól. Abban az álomban az ajtók nem folyosókra nyílnak, hanem újabb termekbe, amelyekben még három ajtó található. Úgy tűnik, hogy a svédek folyosók helyett, úgynevezett előszobákban találják magukat, amelyből bármikor tovább lehet lépni. De vigyázat, ha egy ajtó kilincsét lenyomjuk, már nincs vissza út.

2008 nyara

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Goowyka
Regisztrált:
2006-04-13
Összes értékelés:
46
Időpont: 2008-08-30 12:25:23

válasz Phoenix (2008-08-29 21:10:13) üzenetére
Kedves Phoenix!

Ksznm szpen, hogy ezt a rpke Kzpiskolai nyri dolgozatra sznt rst, egy nyelvsz tanr gondolat breszt gondolataihoz hasonltod. Remlem, hogy az ofmnek is legalbb fele ennyire tetszeni fog, mint amennyire neked tetszett.

Tovbbi szp, lass napokat!

Goowyka
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2008-08-29 21:10:13

Gondolatba ejt rs. Az egyik fiskolai tanrom (nyelvsz) egyszer az egyik rja feln pontosan errl beszlt. Hogy csak rohanunk egyik helyrl a msikra, de nem nznk krl. Tl volt s mondta, hogy ha legkzelebb vgigmegynk a suli msik pletbe vezet ton (nyugodt, hossz utccska), lljunk meg egy pillanatra, nzznk vgig az ton. szre vette-e mr valaki, hogy a fk zzmarval bortottak s gynyr fehrben ragyognak? s akkor mindenki elgondolkodott. Te j g, ott jrunk el nap, mint nap, naponta tbbszr is s nem vettk szre... Dbbenetes volt az a felismers, amit akkor tettnk. Nemcsak a fkkal kapcsolatban, hanem a mindennapjainkkal, az egsz addigi letnkkel kapcsolatban. Csak hajtanak bennnket, mint a lovakat, mi pedig rohanunk. s kzben elfelejtnk lni... Ksznm, hogy ezt eszembe juttattad :)
A dologgal az ajtkrl is igazad van. A mi hzunkban minden ajtnak meg van a maga hangja. Ez az otthon hangja :)

dv.: Phoenix

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023