HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52085

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AdriennFeltöltés dátuma: 2008-08-31

Válságban ( I.)



20 évem alatt eddig soha nem tapasztalt válságban vagyok. Az eddigi válságaim egész másról szóltak, mint ez a mostani. "Megtalálom-e önmagam?" "Milyen ember leszek?" "Meg tudom-e állni a helyem?"- de merőben más helyzet áll elő, ha így hangzik a kérdés: "Érdemes-e élnem egyáltalán?"


Semmi sem ugyanaz, mint azelőtt. Bármely nap bármely percében tüzes vasként hasíthat belém a
gondolat, hogy elmentél; örökre. Olyan hihetetlen, mintha csak egy rosszul sikerült tréfa lenne az egész.
Beleveszik a mosolyom a kínba. Mintha elevenen nyúznának meg, minden színnek más színe van. Keserűek a számban a szavak.

Eddig sosem éreztem így, de most HARAG van bennem, rengeteg harag. 53 éves voltál, és akartál még élni, nagyon, nagyon. Semmi rosszat nem tettél, mégis. Úgy mentél el, olyan gyorsan és hirtelen, hogy nem volt időnk még elbúcsúzni sem.
Süket ez a csönd, érted kiált. Süket ez a csönd bennem is. Hallgatag és rendkívül komisz.

Eddig tudtam örülni az élet legapróbb megnyilvánulásainak is. Most pedig, mintha a papírról minden sort kihúztak volna. Hogyan tovább?- Gonoszul villogó szemekkel tekinget rám; üres a lap. "Megéri ez?"- "Lám az életünknek és a szeretetnek olykor SÚLYOS ÁRA van."

Szenvedtél, és közben minden pillanatban lenyúztak a bőrömből egy darabot. Most elevenen lüktet a fedetlen húsom, felemészt a fájdalom, ha nem vagyok hajlandó elfogadni a kompromisszumot. Lehet szeretni és élni, csak éppen néha IGEN SÚLYOS ára van.

Kegyetlen, kiszámíthatatlan ez az út. Menjek-e rajta még tovább? A jelen pillanatban nem érne súlyos csapásként a halál. Elmehetnék. Utánad. De gyávának tartanál, aki inkább megfutamodik, semhogy megkösse végre azt a bizonyos kompromisszumot.

Furcsa ez a világ. Ostoba, felszínes dolgokon múlnak el a percek. "Én" és "Te", ebben az individualizmusra épülő világunkban és kultúránkban mindenütt. Válj sikeressé, tedd magad boldoggá, és érd el a legfontosabb célt, valósítsd meg önmagad. Ne gondolkodj, csak csukd be a szemed. Hagyd, hogy mások gondolkodjanak helyetted is. Rohanj, kapkodj, és bízvást, nyugodt szívvel felejtsd el, hogy mi lehetne fontos igazán. Hisz az úgyis túl sok energiát és időt igényelne a Te sikeres, és feltörekvő életedből, az egyszemélyes boldogságod felé vezető úton. Hát kell ez valakinek?

Én. Te. Vannak-e határaink? Tudom jól, rendben van. Cselekvő, aktív, öntudatos emberek vagyunk.
Alapesetben. De ha a megkötött kompromisszum folytán rajtunk van a "néha" sora, akkor az élet és a szeretet az árát követeli. Elég egy pillanat dróton rángatott passzív bábbá válni.

Eddig a mentális szótáramban az alázat szó jelentése mint valami igazán alantas, nem kívánatos entitás szerepelt. Aztán elmentél. Ezerszer könnyeztem meg, de akkor is elmentél. És most úgy érzem, bár erre az egyre lennék képes, az alázatra.

Amikor megváltoztathatatlan szenvedéssel és halállal találkozunk, bár lennénk képesek rögtön belenyugvással és alázattal fogadni, hogy lám. Ez az élet nem csak ilyen, olyan is.

Szeretnék jó emberré válni, és elengedni ezt a tömérdek bennem lévő haragot. Szeretnék nem fájdalommal, hanem azzal a mély szeretettel emlékezni rád, amivel szerettél engem Te is.

Jó lenne tudnom, minek kellene szerepelnie ezen a komiszul vigyorgó üres lapon. Merre tovább? Eddig azt hittem, tudom, ki vagyok, de nem tudom egyáltalán.

Szeretnék jó emberré válni. Képessé válni nem csak az önmegvalósításra, hanem az alázatra is.
Képessé válni az élővel szembeni tiszteletre. Nem arra a felszínes, szavakkal fitogtatott tisztelet-érzésre, hanem szívemből tisztelni az élőt igazán.

Ha egyszer majd én is elmegyek, szeretném, ha várnál rám. Szeretném hinni, hogy ez a meg sem történt búcsúnk nem örökre szól.

Ha vallásos ember lennék, most mindenkiért, akinek szenvedések közepette távoztak a szerettei, elmondanék egy imát.

Szeretném, ha megtalálna a Lélek Békéje.
Azt hiszem, most nem is szeretnék semmi mást.







2008. augusztus 31.,
Tolna-Mözs.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-07-26
Összes értékelés:
2
Időpont: 2009-08-26 15:01:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszik amit alkottál! Gratulálok!!!
Én még csak fiatal vagyok pontosan 14 éves de nagyon jó!!
Üdvözlettel!
Alexander
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-09-01 11:15:05

Kedves Adrienn!
Nehéz most szavakat találnom... Tudom, mit érzel, az én apukám 42 évesen távozott, anyukám 60 évesen... Hogy kinek mennyi adatott e földön, annak valójában nincs jelentősége, amikor egy szerettünk elmegy, ugyanolyan fájdalmat és sokáig betölthetetlennek tűnő űrt hagy maga mögött... Csupán azzal vigasztalhatlak, hogy az idő valóban begyógyítja a sebeket, és bár a hiány megmarad, az emlékek az idő múlásával megszépülnek (még a szépek is szebbek lesznek!), és senki nem veheti el őket tőlünk! Hiszem, hogy halottaink odafentről látnak és figyelnek bennünket, éjjel-nappal vigyázzák lépteinket, és egyszer, amikor Isten úgy rendeli, megtörténik az örömteli viszontlátás:)
Üdv: Borostyán

Legutóbb történt

Alkonyi alkotást töltött fel Elfújt dalok a téren címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi anziksz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Ha / Wenn címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A világ képlete című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holnapok tánca című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Dunakanyarban című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szeretem... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Alvórétek kandalló meséje című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A visegrádi Fellegvár című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Én vagyok a szeretet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ébredés címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Senki: Mindennap / Jeden Tag című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Őszi anziksz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021