ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

2. Legyen világosság (Ószövetség Teremtés Könyve)

Munkához látott. Megvalósított mindent, amit elképzelt. Először megteremtette az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a vizek felett. Azt mondta: "Legyen világosság" És világosság lett, és ezt elválasztotta a sötétségtől, hogy tervei szerint nappal legyen és éjszaka legyen.
Azután így szólt:
"Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől"
Megalkotta a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. A boltozat az ég volt, s a boltozat feletti vizek a mennyek országának vizei. Ez volt a második nap.
A harmadik nap reggelén jókedvűen tettre készen látott munkához. Megszemlélte, amit addig alkotott és látta, hogy jó, működik.
Azt mondta ezután:
"Gyűljenek egybe a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz"
Úgy is lett. Elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. Látta, hogy jó. Látta, hogy a vizek, a tengerek, óceánok, folyók, patakok, tavak körbefogják és éltetik a földet, s ez beleillett terveibe.
Amikor idáig jutott, azt mondta:
"Hajtson a föld füvet, mely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön fajta szerint meghozza a maga gyümölcsét, a belsejében maggal"
Úgy is lett. A puszta föld kizöldült, fák nőttek a semmiből, s a fákon gyümölcsök ringtak belsejükben maggal. A gyümölcs beérett és lehullott, a magot a szelek eltemették, a vizek táplálták és új fa nőtt ki belőle. És lett megint este és reggel, mint azelőtt. Ez volt a harmadik nap.
Azt mondta ezután:
"Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a nappalokat, az esztendőket."
Azt akarta, hogy a világítók hasonlítsanak a földre, legyenek olyanok, mint a föld maga.
-Legyenek ezek a világítók ugyanolyan természetűek, mint a föld maga, atomokból épüljenek fel, az atommagok körül elektronok keringjenek, -mondta. -Az atomok alkossanak molekulákat, e részekből épüljön fel a látható világ anyaga.
Megalkotta a két nagy világítót, a napot, és a holdat, a csillagokat az égbolton. Az egyik uralkodott a nappalon, a másik az éjszakán. Nappal több fény kellett, mint éjszaka, ezért a nap fényesebben világított, mint a hold és a csillagok. Mindez jó volt, beleillett a Lény további terveibe. És lett este és lett reggel. Eltelt a negyedik nap, s eljött a következő.
És a következő nap, amikor felébredt, azt mondta:
"Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt."
És íme, attól a perctől fogva hatalmas tengeri szörnyek lepték el a vizeket, és halak milliárdjai, élő és nyüzsgő lények fajta szerint, melyeket a vizek hoztak elő. A föld felett madarak és madárszerű, szárnyas-jószágok csapongtak, ők is fajuk szerint. És azt mondta akkor a Lény:
"Megáldalak benneteket, szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és szaporodjék a szárnyas a földön."
Eltelt az ötödik nap.
A hatodik nap jött. S a hatodik nap teremtett földi jószágot, lábasjószágot, csúszómászót és szárazföldi vadat. Olyannak teremtette őket, hogy képesek legyenek megváltozni a földi körülmények változásának hatására, az éghajlat változásának hatására fajok szerint. Örökítő anyagukba beíródtak ezek a változások és az utódokra szálltak. Fajok tűntek el, alakultak át, és keletkeztek, mindezt a Lény akarta így.
Aztán, amikor készen lett, és megbizonyosodott arról, hogy amit létrehozott jó, és működik azt mondta:
"Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, ami mozog a földön"
Az elhatározást tett követte. Megteremtette az embert, a maga képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket, mert ő maga is férfi és nő volt. Olyannak teremtette őket, mint a többi élőlényeket, sejtjeiket molekulák alkották, a molekulákat atomok. Képesek voltak átörökíteni a környezet-változások hatását, éppúgy, mint a növények és az állatok. Az átörökítés egyszerűen történt. A változások észlelése ingert váltott ki, az inger az idegrendszer közvetítésével eljutott a generatív sejtek központjaiba, ott tárolódott, amíg szükség nem volt arra, hogy a test felépítését, a bőr színét, az agy struktúrálódását befolyásolja. Az ember változott, mint ahogy az állatvilág is változott. Az erősebb életképesebb egyedek, és az ő utódaik szaporodtak és benépesítették a földet.
Mindezt Isten akarta így. Ő maga nevezte meg magát az embernek.
Azt mondta neki:
"Én vagyok a te Urad, Istened, csak nekem szolgálj"
Isten azt mondta az embernek:
"Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, mely mozog a földön!
Aztán így folytatta:
" Íme nektek adtam minden füvet, mely magot hoz a földön, s minden fát, melynek gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának, ami mozog a földön, amiben élő pára van, hogy eledelük legyen."
Este lett, eltelt a hatodik nap. Amit Isten teremtett: az ég, s a föld, s azok minden ékessége látható volt, és jó volt.
Nem volt látható azonban a pára, amely minden élőt éltetett, s nem volt látható az ég feletti világ, melyben Isten lakott.
A hatodik napra a hetedik jött. A hetedik napot megáldotta Isten, és megszentelte, mert azon nyugodott el minden munkájától, melyet végezve megteremtette a világot.