Fáradtan lépett le a mozgójárdáról, az álldogálás teljesen kimerítette. Tulajdonképpen el sem kellett volna mennie hazulról, hiszen mindent rábízhatott volna a gépekre. A számítógép megrendeli az általa kiválasztott ételt, a robot házhoz szállítja, a konyhai kar kibontja a dobozt, és a hulladékot azonnal az újrafeldolgozóba továbbítja, a takarító berendezések ugrásra készen figyelik, hol jelenik meg apró kosz vagy folt, és máris eltávolítják. A központi agy azonnal érzékeli, ha egy háztartási berendezés meghibásodott, vagy egy bútor tönkrement, és perceken belül intézi is cserét, amit szintén robotok végeznek el. Az alkatrészeket úgy gyártották, hogy újra hasznosíthatóak legyenek. Mégis ezen a csodálatos szeptemberi napon a szabadba vágyott. A város szélén még megőriztek egy-két régimódi hipermarketet, ahová a hozzá hasonlóak elmehettek vásárolni, és saját kezűleg válogathatták a polcokról az árukat. Akadt még néhány ember, akik abban lelték örömüket, hogy elidőztek a pultok előtt, gyönyörködtek a választékban, majd megrakott kocsikkal a pénztárgépekhez mentek, ahol a megszokott automaták helyett mosolygós hölgyek intézték a fizetést. Klára is közéjük tartozott, még a sétát is élvezte, ezért a napelemes autóját sem vette igénybe, bár gyalogolni így sem tudott, mert a mozgójárda az egész utcát betöltötte. A tisztaságra azért a boltban is ügyeltek, 10 percenként robotok jártak körbe, hogy a szemetet a továbbítóba rakják. Kosarakkal megrakodva lépett be a házuk ajtaján. A lábtörlő automata hangtalanul fésülte át cipője talpát. Makulátlanul tiszta lift vitte fel a 32. emeletre. A lakásba csak a fertőtlenítő kamrán keresztül juthatott be, mert ha már volt olyan vakmerő, hogy elhagyta biztonságos otthonát, akkor azzal is szembesülnie kellett, hogy odakint mikrobák ragadhattak rá. Miután túlesett a procedúrán, két kar ragadta el tőle az újrahasznosítható szatyrait, egy harmadik pedig fertőtlenítő italt erőltetett a szájába. A technika fejlettségének és a környezettudatos gondolkodásnak köszönhetően lassan már száz esztendeje sikerült kiirtani a betegségeket a Földről. Az egészségnek azonban ára van. Meghatározott időközönként alá kell vetnie magát minden embernek különböző tisztítási és fertőtlenítési eljárásoknak. A csírákat sikerült ugyan kiirtaniuk, de csak a fedett területeken. A szabadban való tartózkodást roppant veszélyesnek tartották, és bár nem tiltották meg a hatóságok, de nem is javasolták az épületek elhagyását.

A szobából szokatlan nevetést hallott. Lehetett volna valamelyik szórakoztató berendezés is, de a hang túlságosan ismerősnek tűnt. Az ajtó nyílására csókolózó pár rebbent szét. Furcsa volt látni férjét, amint zavartan álldogált, és a legjobb barátnőjét, aki a szőnyeget bámulta. Nedves, duzzadt ajkuk vad szenvedélyről árulkodott. Klára nagy bűnön kapta őket, sőt az ajkak összeérintése az egyik legsúlyosabb vétségnek számított, hiszen rengeteg vírus, baktérium hatolhat át egyik szájból a másikba. Arról nem beszélve, hogy a mesterséges megtermékenyítés korában teljesen elavultnak számított az ilyesmi. Ha viszont erre vágyott a férje, miért nem vele csinálta, miért a legjobb barátnőjével. Olvasmányaiból tudta, régen ez megcsalásnak számított, és úgy gondolta, valami hasonlót érezhet ő is.
- Hát már megjöttél?- kérdezte a férje.- Azt hittem, tovább maradsz.
- Klára, ne gondolj semmi rosszra, mi csak...- szólalt meg a barátnő is, de Klára letorkolta:
- Láttam, amit láttam, tiltott dolgot műveltetek.
- De ugye nem mondod el senkinek- kérlelte a barátnő.- Akkor elvinnének minket a Dezinfekciós Központba, arról a helyről pedig szörnyűségeket mesélnek. Sokan megnyomorodva tértek onnét vissza.
- Pedig megérdemelnétek- kiabálta Klára felindultan. A szíve mélyén azonban ő sem gondolta komolyan, mert a DEZIKÖZ-től ő is rettegett. - Megérdemelnétek, hogy azonnal feljelentselek benneteket.
- Kérlek, ne tedd- fogta könyörgőre a férj- inkább elköltözöm Beához. Mi már úgysem értettük meg egymást az utóbbi időben. Ezt is miattad tettük. Te voltál az, aki ragaszkodtál a régi dolgokhoz. Miért kell neked boltba járnod, amikor minden normális ember otthonról rendeli meg a vacsoráját? Így aztán, ha neked szabad, mi miért ne próbálhattuk volna ki.
- De én...
Hiába volt minden sírás, rimánkodás, ordítozás, a férj látványosan elviharzott Beával, a feleség pedig magára maradt. Hangos zokogással roskadt a fotelba. Az egyik robot már ott is termett, karján fertőtlenítőszeres zsebkendővel. Klára iszonyú dühbe gurult, elkapta a könnyű fémből készült testet, és teljes erőből a földhöz vágta. A robot még mozgott, ezért rá is taposott. A kapcsolószekrényben a központi agy vészjelzője villogni kezdett. A berendezést úgy konstruálták meg, hogy kikapcsolni nem lehetett, de a férje megtanította, hogy néhány vezeték átvágásával hatástalanítani lehet. A központi szerver felé azt jelzi, hogy működik, de a lakásban nem képes funkcionálni. Bízott benne, hogy még azelőtt sikerült megcsinálnia a műveletet, mielőtt a központi szerver a zsebkendőadó robot kiiktatását észlelte volna. Várta az SMS-t, mert hiba esetén először azt szoktak küldeni, de a Központból nem jelentkezett senki. A konyhába ment, ahol a robotkar éppen a szemétledobóba akarta helyezni az általa vásároltak papírjait, ám a művelet megszakadt. Kéjes örömmel húzta ki a papírcafatokat, és szórta szét a lakásban. Gépek híján neki magának kellett a hűtőszekrény ajtaját kinyitnia, és italát elkészíteni. Egy csepp a padlóra folyt, hisztérikusan öntötte ki az egészet, még a szőnyegre is vitt belőle, élvezve, hogy nem követi a takarítórobot. Ettől kezdve mindennap elment a városszéli hipermarketbe, ragadósabbnál ragadósabb ételeket vásárolt, otthon pedig szétszórta a szemetet, közé feküdt, és nagyokat kacagott.

A 31. emelet lakói furcsa élőlényekre lettek figyelmesek. Apró, általuk sohasem látott rovarok lepték el a lakást. Bemásztak a szekrényekbe, megdézsmálták az élelmet, még a robotok sem bírtak velük. Az egyik gyermek, miután véget ért az internetes tanítási órája, a billentyűzeten futó állatkára nézve felkiáltott:
- Nahát, hiszen ez egy hangya. Éppen most tanultam róla.
A szülők azonnal bejelentették. Hamarosan megjelentek a rovarirtók, most kivételesen hús-vér emberek, mivel a hangyák már rég kihaltak- legalábbis így hitték-, és látni akarták a saját szemükkel. Fényképet is készítettek róluk, sőt néhány példányt elvittek megfigyelés céljából. A többi állat a permetezőszer áldozata lett. A hangyainvázió azonban újra megismétlődött. A tudósok régi feljegyzéseket tanulmányoztak, és rájöttek, hogy sikeresen csak akkor tudják kiirtani őket, ha megtalálják a fészküket. A nyomok, vagyis a hangyák vonulási útvonala a 32. emeletre vezetett, Klára lakásához. A csengetésre senki sem reagált. Ezt érthetetlennek találták, mert ha nincs is otthon senki, a robotnak akkor is ajtót kell nyitnia. Talán nem működik a rendszer? A piros sisakos főnök a palmtopján ellenőrizte, de semmi rendellenességet nem talált. Végül, más megoldás nem lévén,a hangyairtó brigád betört. Kezüket az orruk elé kellett tenniük, mert a bűz szinte megfojtotta őket. Hatalmas rendetlenséget találtak, szemét szemét hátán, Klára pedig ott feküdt a szoba közepén holtan, rajta nyüzsgő hangyák tömkelege.