ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

3. Az élőlények (folytatás)

Töprengett néhány másodpercig, hogyan is kezdje. Nyüzsögtek fejében a gondolatok, majd szétfeszítették koponya csontjait. Rendet kellett vágni a gondolatok között, megtalálni az első mondatot. Ha az első mondat megvan, vonzza majd a többit, mint ahogy mágnes vonzza a vasreszeléket. Elhatározta magát. Az asztal túloldalán kupacban heverő könyvek, és tudományos folyóiratok közül előkereste a Neovulgáta alapján készült Bibliát, fellapozta a Teremtés Könyvénél, s megállapodott annál a résznél, ami az ötödik és hatodik nap történéseit beszéli el.
-Indulásként innen fogok idézni, -döntötte el. Nekilátott. Tolla sebesen szántotta a papírt.
"Az ötödik napon azt mondta Isten: Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket és szárnyaljon a szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt. Megteremtette tehát az Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, fajta szerint és minden szárnyast fajta szerint.
És megteremtette azután a hatodik napon a föld élőlényeit, ezeket is fajta szerint: lábasjószágot, csúszómászót és szárazföldi vadat, fajta szerint."

Most már nem kellett törnie a fejét, mit írjon, hogyan folytassa, száguldottak keze alatt a betűk, a szavak, a mondatok.

Az élő és nyüzsgő lények egyik legkezdetlegesebbike a vírus volt. Isten az egyszerűtől a bonyolult felé haladt, így teremtett. A vírusszerű élőlény kezdetleges élőlény volt, de már élőlényszerű élő-anyag volt, anyagcserével rendelkezett, képes volt szaporodni, született és elpusztult, mint a többi, fejlettebb élőlények. Az élőlények teste, a test működéséhez szükséges szövetek, szervek, szervrendszerek sejtekből épültek fel. A sejt volt az élő anyag legkisebb építőköve, maga is individuális élet, s egyúttal egy magasabb organizációs egység, egy új életminőség elemi egysége. A sejtek sejtmagból, protoplazmából, sejtfalból álltak, egységet képeztek, működésük egyszerű volt és egymáséhoz nagyon hasonlatos, bár morfológiailag igen nagy eltéréseket mutattak. Anyagi összetételük szerint fehérjékből álltak, a fehérjék óriásmolekulákból, az óriásmolekulák aminosavakból összekapcsolódó polipeptid láncokból, az aminosavak olyan speciális szénhidrogénekből, amelyekben savas karboxilcsoport, és bázikus aminocsoport szerepelt. Minden élet alapja, középpontja a szénatom volt, a szénatom négy vegyértéke tette lehetővé a többirányú kémiai kötések létrejöttét, s a hosszú láncok kialakulását. Isten volt az anyag állandó mozgása, körforgása mögött, az Ő akarata mutatkozott meg a kölcsönhatásokban, az anyag mozgásában és evolúciójában, ami egyre bonyolultabb rendszerek kialakulása felé, s végül az élet megjelenéséhez vezetett. Így, ennek folytán és következtében jöttek létre az ősóceánban az első életszerű jelenségek. Isten megteremtette az első baktériumokat, ez mintegy 3.5 milliárd évvel ezelőtt történt, aztán 700 millió évvel később az egysejtű algákat, melyek már képesek voltak arra, hogy széndioxidból és vízből, a napfény energiájának hatására szerves vegyületeket asszimiláljanak. Az egysejtű élőlényeket 500 millió évvel később követték a többsejtűek, s ezek fejlődése magával hozta a az élőlények egymás közötti genetikai információcseréjét, a reprodukcióra képes élőlények megjelenését a földön. Medúzák, kardlábúak, amőbák, papucsállatkát, ostoros moszatok, tengeri szivacsok és ki tudja még mennyi változata a növényi és állati életnek. Igen, a kezdet kezdetén még nem vált el egymástól élesen a flóra és a fauna, mai ismereteink szerint nehéz lenne meghatározni, hogy például a medúza, az amőba, az ostoros moszat növény-e, vagy állat. De Isten azt akarta, hogy elválljon egymástól a két életformáció. Az őskor kezdeti szakaszában, a kambriumban férgek, puhatestűek és ízeltlábúak születtek, kialakultak a gerinctelen állatok csoportjai. Ezek kezdetleges, primitív élőlények voltak, zárt és nyitott, stabil és instabil rendszerek egyszerre. Képesek voltak életfolyamataik ciklikus rendszerét az őket ért változások közepette fenntartani, és ugyanakkor a változások hatását magukba asszimilálni. Sajátos kombinációi voltak a nyílt rendszer és a zárt rendszer egységét megteremtő, új minőségű, önmagát reprodukálni képes homeosztatikus rendszernek. Mindez egyszerű, megérthető, áttekinthető folyamat volt, melyet a tudás fájáról gyümölcsöt szakító ember könnyen elsajátított, s iskoláiban a jövendő nemzedékeknek megtanított. Egy gyermek, egy ifjú is képes volt felfogni, megismerni, és megérteni, milyen kémiai, fizikai, biológiai, biokémiai és élettani folyamatok mennek végbe a természetben, és az élővilágban. Az ismeretek egyre bővültek az ember egyre mélyebbre hatolt a részletek részleteinek részletei tanulmányozásában. De a tudósok nem ismerték fel, nem akarák elfogadni, hogy a végső mozgató, aki minden folyamat mögött megtalálható, aki minden mozgás elindítója, az, maga Isten, s így az ember a legfőbb kérdésre: honnan van az anyag, mi mozgatja, miért pont azok a törvényei, amelyek, -nem tudott válaszolni.
Őskagylók, korallok, gerincesek következtek a sorban. A szilur-korszakot a halak bősége jellemezte. Az ősóceánból kiemelkedtek a nagy szárazföldek, melyeket hamarosan elborított a zöldelő növényzet. A devonban már rovar-fajok is léteztek és kétéltű halak, melyek a tengerben és a szárazföldön is képesek voltak élni, létezni. A következő korszakban a karbonban a növényvilág hatalmas fejlődése zajlott le. Hatalmas területen terjedtek el a páfrányok, a zsurlófélék, és az első tobozosok. A kétéltűek egyik csoportjából kifejlődtek a hüllők, és birtokba vették a földet. A mezozoikumban, a föld második földtani korszakában megjelentek a dinoszauruszok, és megjelent egy olyan faj is, melyből kősőbb az emlősállatok fejlődtek ki. Ezt a fajt, a Thrinaxodont tartják az emlősállatok közvetlen elődjének. Isten azonban úgy akarta, hogy a dinoszauruszok ne éljék túl a korszakot. A kréta végén hatalmas meteorit csapódott be a földbe, mintegy figyelmeztető jelt küldve a későbbi koroknak, azoknak, melyekben az anyag öntudatra ébredt: "vigyázzatok, mert Isten szándékai kiismerhetetlenek", -és ez a katasztrófa a dinoszauruszok kihalását eredményezte.
A becsapódást követő kedvezőtlen klímaváltozáshoz a kistestű, rágcsáló életmódot folytató emlősök joban tudtak alkalmazkodni, mint az óriási méretűvé növekedett dinoszauruszok, így mintegy betöltve az űrt, mely keletkezett, elszaporodtak a földön.
A paleocén kezdetén létező 10 családból 10 millió év elteltével csaknem 80 lett az eocénra. A paleocén, oligocén és miocén időszakban 5 és 35 millió évvel ezelőtt kialakult a legtöbb, ma ismert faj, többek között az emberszabású majmok is ekkor, az időszak végén jelentek meg. Elérkezett a Hominidák ideje.

Évmilliók, évmilliárdok futottak le az idő rokkáján az emberi léptékkel mért skálán. Istennek mindez két napjába került. Más az ember időszámítása, és más Istené.