2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Tasnádi Rita
2022-11-26 20:32:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2008-10-23

Az ünnep


Nagyon sötét volt. Nem égett a szobában a villany és az utcáról sem szűrődött be semmi fény az egész utcafrontot elfoglaló félkör alakú hatalmas ablakon. Ketten álltak a kiságya mellett. Csak a suttogásuk alapján tudta, hogy a szülei azok.
- Cssss, csendben legyél, csendben, nagyon csendben! - suttogta az anyja.
- Gyere, gyere gyorsan, le kell mennünk! - mormolta egészen halkan az apja.
Erős kezek emelték ki a kiságyból és állították le mezítláb a jéghideg földre. A kezét ügyetlenül dugdosták bele a télikabátja ujjába. A pizsamája volt csak rajta, amiben lefektették.
Hallotta, amint a földön körbe-körbe kezek tapogatnak a lába körül, a kiságy alatt. Aztán valami halk koppanással eldőlt.
- Siess már! - suttogta az apja.
A télikabátja után a cipőjét kezdte a meztelen lábára felhúzni az anyja. Nehezen mozgott, szuszogva térdepelt előtte.
Aztán elölről kezdődött a tapogatás a földön. Majd egy halk csosszanás, ahogy beleakadt a tapogatózó kéz a másik kiscipő fűzőjébe és meghúzta a cipőcskét a földön.
Az anyja felsóhajtott. A vaksötétben a másik lábát is nagy nehezen belenyomta a magas szárú barna cipőbe.
A cipő nyelve begyűrődött a lába mellé és nagyon nyomta. Nem mert megszólalni. Nem értette mi ez az egész. Vasmarokkal fogta meg az apja a kezét és elindultak a sötétben. A megkötetlen cipőfűzőben botladozva csoszogott abba az irányba amerre húzták. A vaksötétben kifelé botorkáltak a lakásból, ki a sötét körfolyosóra.
Az egész ház talpon volt. A hatalmas Bécsi utcai ház minden lakója a körfolyosókon tolongott. Csak annyi fény volt, amennyi a késő őszi éjszakai égről szűrődött be a ház gyomrába. Mint a sötét árnyak mozogtak a nagykabátok, mind, mind egy irányba a lépcsőház felé. Ők is oda tartottak. Amikor a lépcsőkön lefelé kezdtek menni, nem bírta már tovább, megszólalt.
- Pisilni kell! - mondta sírva.
- A fenébe! Most mehetünk vissza! - hallotta az apja hangját.
Megfordultak és a lefelé igyekvő emberek sötét tömegeit ügyetlenül kerülgetve, a lépcsőkorláthoz lapulva, felküzdötték magukat azon a néhány lépcsőfokon, amit addig megtettek. Visszabotorkáltak a lakásba, aminek az ajtaját be sem zárták, amikor kijöttek. Az előszobában kinyílt egy ajtó, amely mögött ő még sohasem járt. Valaha WC lehetett itt, de valaki a WC csészét leszedte, a helyén csak egy lyuk volt a földben. Az anyja betolta őt a kis helyiségbe és kétségbeesetten mondta:
- Ez így nem fog menni, semmit sem látok!
Akkor az ajtó takarásában, az apja tenyerében meggyulladt egy szál gyufa. A sötétség után vakító fényt árasztott, ahogy lobogva égett a férfitenyér mélyén. Az anyja lerángatta róla a pizsamanadrágot és a földben lévő lyuk felé tolta.
- Siess, pisilj bele gyorsan! - biztatta őt. Abban a pillanatban végsőt lobbant a gyufaszál. Megmerevedett félelmében. Nem tudta hol van a lyuk a földben. Eddig még sohasem volt itt. A szobában bilibe végezte a dolgát, ha itt volt, amit aztán az anyja kivitt a szobából. Neki nem volt szabad vele menni.
A sötétben meggyulladt egy újabb gyufaszál. Az anyja a lyuk mellé állította.
- Guggolj le és pisilj a lyukba! - biztatta őt türelmetlenül.
Azonban ő rémülten nézte a lyukat, a gyufa fényében benne megcsillanó fekete vizet. Úgy érezte, már nem kell pisilnie.
- Már nem kell... - hüppögte rémülten. Az anyja felhúzta a pizsama nadrágját és sóhajtott, amikor a második szál gyufa is ellobbant. Elölről kezdődött a botorkálás ki a lakásból, végig a folyosón, le a lépcsőn. Most már sokkal kevesebben voltak a körfolyosókon és a lépcsőházban. Gyorsan megtették az egy emeletet, azonban amikor leértek nem mentek ki a kapun az utcára. Tovább mentek a lépcsőn, le a pincébe. A pinceajtó fölött egy gyér fényű kis izzó világított a lépcsők takarásában. A falra egy nyilat festett valaki és fölötte hatalmas betűket látott, amiket nem ismert, nem tudott még elolvasni. Beléptek az ajtón. Egy keskeny rövid folyosóról egy nagy terem nyílt, teli emberekkel. Fából ácsolt padokon ültek a terem középső részén, a terem szélén pedig székeken, sámlikon. Halkan beszéltek egymással, de a halk mondatok koppanva, fortyogva töltötték meg színültig a hatalmas helyiséget.
- Nincs már hely! - fordult vissza az óvóhely ajtajából az anyja.
- Maradjatok itt az előtérben! - rendelkezett az apja és sarkon fordult, kiment.
Az anyja a falhoz támaszkodott. Elengedte a kezét, álmosan hunyorgott.
- Mikor megyünk a nagymamához? - kérdezte, de az anyja nem válaszolt.
Jó sokáig álltak ott, a falnál. Emberek jöttek le, végigsiettek a folyosón, eltűntek a nagyterem gyomrában. Mások onnan jöttek ki és feszült arccal, óvatosan nekivágtak a sötét lépcsőháznak.
Az apja megpakolva érkezett. Lerakott mindent, ami nála volt és megtelt a kis folyosó. A jövés - menés lelassult. Mindenkinek meg kellett kerülni a kupacot. Az apja néhány szál koszos deszkát rakott le a folyosó egyik fala mellé. A deszkákra egy bordó mintás rongyszőnyeget terített, amit a lakásból hozott le. Arra került az ő matraca, amit a kiságyából vett ki. Letakarta egy vastag pokróccal, rátett egy kispárnát, és egy újabb vastag pokrócot.
- Bújj be ide! - szólt hozzá és ő elkezdte kigombolni a télikabátját.
- Nem, ne vedd le, hagyd magadon! - rendelkezett az anyja. Engedelmesen lefeküdt a földre, a matracra. Az anyja betakarta a pokróccal és nagy megkönnyebbülésére lehúzta azt a cipőt, ami nagyon nyomta a lábát, majd a másikat is.
- Maradj most itt, nem szabad felkelni innen, amíg vissza nem jövünk érted! - mondta az apja ellentmondást nem tűrően. Azzal kimentek az ajtón és eltűntek a szeme elől.
Eleinte fázott, aztán átmelegedett a pokróc alatt. Még soha sem volt sehol egyedül. Ennyire egyedül. Nem voltak itt a szülei, sem a nagymamája, sem a nagynénje. Mellette jöttek - mentek továbbra is az emberek. Ő csak a lábukat látta.
Néhányan megbotlottak a matracában.
A nagyteremben elhalkult a beszélgetés moraja, hortyogás hallatszott ki. Ha benézett, ott is csak a lábakat látta. Kinyújtott, egymásra tett, egymásba kulcsolt lábakat. Nadrágos és harisnyás lábakat.
Néha biztosan elaludt, aztán felriadt. Nem tudta mennyi idő telt el amióta lefektették ide. Nagyon soknak érezte. Már nagyon régóta magára hagyták. Nem tudta, hogy még éjjel van, vagy már nappal. Az emberek mindig mászkáltak mellette. A nagyteremben mindig horkolt valaki, mások mindig beszélgettek. Hallgatta a sistergő, forró hangokat, de nem értette, hogy mit mondanak. Senki nem szólt hozzá. Nagyon félt. Azt gondolta, hogy a szülei örökre itt hagyták.
Tulajdonképpen nem lakott a szüleivel. A nagymamájánál élt, amióta csak megszületett. Néhány hónapja minden szombat este eljött érte az anyja érte és elhozta ide, magukhoz. Vasárnap esténként pedig visszavitték a nagymamához. Nem szeretett itt lenni. A lakásnak csak egy szobáját ismerte, mindig ott voltak. Ott mosakodtak egy falra szerelt mosdónál, ott főzött az anyja egy kis villanyrezsón. Furcsa ételeket kellett itt ennie nem olyanokat, amiket a nagymamája főzött. Itt nem voltak játékai és nem nagyon törődtek vele a szülei sem. Egymással voltak elfoglalva. Valami idegen nyelven beszélgettek egymás között, hogy ő ne értse. Ha hozzászóltak, csak parancsolgattak. Ismeretlenek voltak a számára és kicsit félt tőlük. Ha szerintük engedetlen volt, az apja megütötte. Pedig legtöbbször csak nem értette, mit akarnak tőle.
Most sem értette. Miért hozták őt ide? Miért hagyták itt? Mikor jönnek vissza? Kik ezek az emberek körülötte?
Csak feküdt, feküdt ott a folyosón, ahol hagyták, nem mert felkelni. A lábakat nézte. A kopott cipőket, a vásott orrú csizmákat. Egészen a falhoz húzódott, félt, hogy rálépnek, ott az útban.
Nézte az ajtót, hátha visszajönnek hozzá a szülei. Azonban akik ott beléptek, azokat sohasem látta még.
Könnyek kaparták a torkát, de sírni sem mert. A szülei azért is mindig megbüntették, ha sírni kezdett. Csak feküdt ott a matracon, a folyosón, és ahogy telt az idő, már nem is remélte, hogy érte jönnek egyszer. Néha biztosan aludt is, talán álmában bepisilt, de inkább csak félt, nagyon félt.
Azután amikor végtelen idők múlva megállt a matrac mellett az anyja, már sírni sem tudott, már szólni sem tudott, csak reszketett.
Az anyja ráadta a cipőjét és felvitte a lakásba. Még mindig sötét volt, vagy már újra sötét volt. Csak a kályhában égő tűz fénye világított egy kicsit. Az apját nem látta sehol.
Az anyja felöltöztette a ruháiba, amiben elhozta a nagymamától, és kézen fogta. Újra lementek a lépcsőn, de most kimentek a kapun. A házukkal szemben egy tér volt. Néha kijöttek ide az anyjával és játszhatott. Most a sötétben átvágtak a téren, ahol földhányások voltak és emberek feküdtek a deres földön, mozdulatlanul.
- Miért fekszenek a földön a bácsik? - kérdezte.
Az anyja azonban azt felelte:
- Siess, siess már! - és jobban megszaporázta a lépteit. Már szinte futnia kellett az anyja mellett.
A sötétben kelepelő hang hallatszott és narancsszínű pontok repültek el mellettük, fütyülő hangot hallatva. A narancsszínű pontok narancsszínű vonalakat húztak maguk után a sötétben.
Egyre több és több narancsszínű pont süvített a sötétben keresztbe-kasul. Szívesen kinyújtotta volna a kezét, hogy megfogjon egyet, de félt, hogy az anyja rászól.
Az anyja nem engedte el a kezét, de kicsit távolabb húzódott tőle, hol lassított egy kicsit, hol nekiindult sebesen, amennyire az erősen domborodó hasa engedte.
Végül átértek a téren, bementek egy utcába, ahol hosszú sorban álltak az emberek, főleg férfiak. Nem álltak a sor végére, előrementek a sor mellett végig, csak előre. A sorban állók kiabáltak rájuk, hogy ők is álljanak be a sorba, de az anyja úgy tett, mintha nem hallaná. A sor elején aztán megtorpantak, mert az elől állók nem engedték be őket a pékségbe. Sokáig álltak a haladó sor mellett, aztán egy asszony, aki kijött a péktől egy vekni kenyeret odanyújtott az anyjának. Lenézett őrá is az idegen asszony, aki megosztotta a kenyerét velük, és megcsóválta a fejét.
Elindultak vissza a téren. A narancsszínű pontok már nem látszottak, virradni kezdett. Csak a kelepelés hangzott fel újra meg újra és nyomában a fütyülő hangok egészen közelről.
Amikor hazaértek felmentek a lakásba, ott volt az apja is. Zsíros kenyeret ettek, aztán az apja elment.
Néha nappal is a pincében kellett feküdnie, néha éjjel is a lakásban voltak.
Egy napon ismét a pincében feküdt a matracon, amikor izgatottan berohant az apja. Az arca ragyogott és valamit kiabált, amit ő nem értett:
- Itt vannak a szovjetek! Itt vannak a szovjetek! - kiabálta lelkesen.
Felállt egy ládára, kinyitotta a pince vasablakát és derékig kihajolt:
- Tovarisi! Tovarisi! Zdrasztvujtye Tovarisi! - kiabálta aztán a többit már elsodorta a szél.
Az emberek csendben nézték, ahogy elégedetten lemászik a ládáról és megöleli a feleségét.
- Most már minden jóra fordul! - mondta az apja mosolyogva.
Attól kezdve nem mentek le a pincébe. Esténként is a sötét lakásban maradtak.
Az egyik nap az anyja mosott valamit a mosdóban, a rezsón krumpli főtt, amikor a nagy ablakon keresztül, lenn az utcán megpillantott egy tankot. A torony körbe-körbe forgott a tetején, pásztázva a környéket. Ő nem tudta mi az.
- Gyere, nézd anya! - hívta az anyját.
Az anyja mögé lépett, majd iszonyú erővel hátrafelé rántotta őt.
- Gyere el onnan, nem szabad odamenni az ablakhoz! - kiabált rá inkább rémülten, mint haragosan.
A tank még sokáig állt a téren, aztán amikor dübörögve elvonult, az ablaktáblák fülsértően csörömpöltek a keretben.
Nem tudta mennyi idő telt el, amióta elhozták a nagymamától. Nem merte megkérdezni mikor mehet vissza. Attól félt, hogy talán soha nem viszik vissza őt hozzá.
Aztán az egyik nap szürkületkor nekiindultak. Gyalog mentek. Eleinte vígan ugrándozott, majd egyre lassabban és lassabban ment, mert egy idő után megfájdult a lába. Romba dőlt házakat, üresen tátongó emeleteket, hiányzó háztetőket, üszkös falakat, kiégett épületeket, a síneken veszteglő villamosokat látott. A romoktól nagyon lassan lehetett haladni.
- Siess, siess már, még vissza is kell érnünk!- rángatta a kezét az apja. Pár perc múlva felemelte őt és a nyakába tette. Szinte futva indult el vele, de néhány méter után meg kellett állnia, hogy bevárja a mindenórás feleségét.
Amikor végre odaértek a Soroksári útra, az apja letette őt.
- Nézd, minden rendben, áll a ház, belövést sem kapott, még az ablaküveg is ép! - mondta az anyjának.
Az ismert lépcsőházban már újra ugrándozva ment fel. Amikor kinyitotta a nagymamája az ajtót, sírva, nevetve borultak egymás nyakába. Ő már a maciját, a kis néger babáját vigasztalta, a fából faragott lépegető Jancsival játszott és nem értette, amit a felnőttek beszélnek.
"A kommunista párt által kiutalt lakás." "A szovjet diploma." "A Május 1. ruhagyár raktáraiban bujkáltunk." "Nem mertem kimenni az utcára." "Meglincselnek attól féltünk." "Mindjárt jön a baba." "Nincsen ablak a szülőszobán."
Ezeknek a mondatoknak még sok évig nem volt értelme a számára. Abba az egyetlen irodahelyiségből álló lakásba soha többé nem ment vissza. Amikor a testvére megszületett a szülei is a nagymamájához költöztek. Ő sokáig a mosóteknőben aludt, olyan szűken voltak.
A szülei soha nem vették a fáradtságot, hogy elmeséljék neki mi történt vele, mi történt velük akkor.
Tanult róla az iskolában: ellenforradalom volt, hallott róla később a résztvevőktől: forradalom volt. Minden évben van egy olyan ünnepnap, ami mindenkinek mást jelent. Ő azon a napon a gyermekek kiszolgáltatottságára és félelmére gondol. Arra, ahogy bizalommal nyúlnak a repkedő lövedékek után. Ő azt ünnepli, hogy 52 éve béke van.


Megjelent a "Holnap Antológia Ősz - Tél" című kötetben 2009-ben

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2013-07-23 23:58:47

válasz Finta Kata (2013-07-21 19:20:30) üzenetére
Kedves Kata!
Mg Nagy Imre 1956-szereprl s ksbbi sorsrl mr szinte mindent tudunk, a kommunista mozgalomban tlttt ngy vtizedes ellete, amely tele van knos rszletekkel s megvlaszolatlan krdsekkel, alig kapott figyelmet. Pld. 1950 vgn elvllalta a begyjtsi miniszteri, majd 1952 novemberben a miniszterelnk-helyettesi posztot Rkosi kormnyban.
Az jult tisztelet, a flrenzs mozgatja ltalban a hatalmi rdek. Magyarorszg s ltalban Kzp-Eurpa nem mentes ezektl a tnetektl.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2013-07-23 23:39:48

válasz Haász Irén (2013-07-21 17:54:02) üzenetére
Kedves Irn!
Nincs a vilgon olyan, az 56-os esemnyeket gyerekknt tudatosan tlt szemly, akiben
a trtntek ne hagytak volna gygythatatlan, fj sebet vagy legalbb idnknt sajg
heget.
Aki mg olyan kis gyermek volt, hogy nem rthette a nagyon is sokfle elveket, amik miatt a krltte lk egymst ldstk, az csak a valsgot ltta, lte.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2013-07-21 19:20:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ugyanis Nagy Imre 1919 jniusban lpett be az Oroszorszgi Kommunista (bolsevik) Prtba s tbb megszaktssal prttag maradt, mg 1945 mjusban trltk az SZKP tagjai sorbl, mivel 1945 ta Magyarorszgon lt.
S hogy idkzben mivel foglalkozott... Tulajdonkppen besgi feladatokkal bztk meg, s nagyon sok embert - kztk magyarokat vgeztek ki, vagy kldtek halltborokba - tevkenysge kvetkeztben, ami abban az idben szinte futszalagon ment a SzU-ban.
Ezrt aztn nehz elkpzelni, hogy ilyen mlt utn, korbbi tetteit taln feledve, vagy megbnva, is milyen orszg-vezet lett volna nlunk?!
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2013-07-21 19:18:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2012-10-26 01:44:34) üzenetére
Kedves Judit!
Judit, barangoltam korbbi anyagoknl, most olvastam el vlaszodat.
Nagyon igazat adok Neked. - Mindig csodlkoztam rajta, mirt istentettk azt az embert, aki felntt korban szovjet emlkn nevelkedett... Megdbbenve olvastam rla, hogy tulajdonkppen milyen ember volt, milyen mlttal rendelkezett, milyen feladatokat kapott, s teljestett a SzU-ban! - "Nagy Imre alapveten pp olyan internacionalista gondolkods politikus volt, mint a tbbi Moszkvbl hazatrt emigrns. t a magyar polgri kzvlemny kommunistnak tekintette, csak 1956. november 4-nek reggeltl fogadta el a magnak."
Folytatom.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2013-07-21 17:54:02

Nagyon tetszett a novelld, kedves Judit, vektl fggetlenl aktulis.
Eleinte azt hittem, a hbor, aztn kiderlt, '56 a tmja. J tma, a hsz.-ek is mutatjk. Annyi ferdts, cssztats kereng ma mr a levegben, s egyre kevesebben lesznek, akik rtelmes letkorban ltk meg, s szavahihetk is... tletes egy kislny szemszgbl lttatni egy ilyen komor esemnyt. Gratullok.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2012-10-27 10:37:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2012-10-27 01:48:11) üzenetére
Kedves Judit!

Ht, igen. A hobbijra kevs idt tud sznni az ember. pp arra, amit a legjobban szeret. Sajnos nekem sincs mindig idm rni, ha meg lenne, elfordul, hogy az ihlet hagy cserben.
Azonban, aki jl r, mint te is, annak rdemes vrni a kvetkez mvt. :)

dv.: Phoenix
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2012-10-27 01:48:11

válasz Phoenix (2012-10-26 18:04:26) üzenetére
Kedves Phoenix!
rlk, hogy tetszett a novella! Elgondolkodtam azon, amit rtl, hogy szvesen olvastad volna tovbb a trtnetet... Taln igazad van, taln rdemes lenne folytatni... Csak tudod annyi mindent szeretnk megrni, s olyan kevs idm van rni. Csak pillants r, hogy ezt a vlaszt is mikor rom Neked. :(
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2012-10-26 18:04:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett a novelld! Annyira rdekes volt, szvesen olvastam volna mg. Nagyon hitelesen rod le a gyerek szmeszgbl a trtnetet. Egsz ms gy, mint egy tri knyvben :)

dv.: Phoenix
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2012-10-26 01:44:34

válasz Finta Kata (2012-10-24 23:52:44) üzenetére
Kedves Kata!
Ksznm, hogy elolvastad ezt a rgebbi elbeszlsemet, s hozzszlst is rtl.
Ezzel az nneppel fleg az a baj az n szememben, hogy mindenki mst akar nnepelni ezen a napon. Kiragadnak valamit a megtrtnt esemnyek lncolatbl, s azt hozsannzzk. Nagy Imre, aki egy moszkovita volt, s zig-vrig kommunista, mr nem ismerne sajt magra, olyan a valsgtl elszakadt megemlkezseket tartanak rla. n azt gondolom, hogy maga a forradalom is ugyanilyen ezerarc volt. Volt aki reformlni akarta a szocializmust, volt aki megvdeni, volt aki megszntetni, s mg ezeken bell is mindenki mskppen kpzelte el a megvalstst. Msok meg fosztogatni akartak, s megint msok mindenkire lttek, akit az utcn lttak.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
7108
Időpont: 2012-10-25 16:28:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Ahogy ma mentem az utcn, eszembe jutott jra ez a trtnet, s trtem a fejem, hogy mirt is rtam azt, hogy kislny? Szinte biztos voltam benne, hogy rejtett jel irnytotta a tudatom, csak nem tudatosult bennem. S akkor ott az utcn ppen erre gondoltam n is (guggolj le!), de nem voltam benne biztos. Meggrtem magamnak, hogy ha hazarek, megnzem...
ppen megrtad a vlaszt, amikor oda indultam.:)
Ismtelten gratullok alkotsodhoz!
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2012-10-25 16:16:02

válasz Kőműves Ida (2012-10-24 23:11:07) üzenetére
Kedves Ida!
2006. augusztus 20.-n kitr orkn erej vihar az oka, hogy megrtam ezt a trtnetet. Akkor, a vihar utn, lttam egy hzat Budn, aminek a tetejt gy megronglta a vihar, mintha egy tank telibe tallta volna. Ettl a ltvnytl fldbe gykerezett a lbam, s minden - rgen elfelejtettnek hitt - emlkem visszatrt abbl az idbl, amikor Budapest hzai gy nztek ki. Amikor hazartem, megrtam ezt a trtnetet. Taln anlkl a vihar nlkl soha nem kerlt volna r sor...
A trtnetben valban el van rejtve, hogy kislnyrl van sz /guggolj le s pisilj a lyukba/. :)
Ksznm a "gyngyszemet"!
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2012-10-24 23:52:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Ltom, korbban nem tallkoztam a trtnettel. rdekesen rtad, nem egyfajta nzetbl. Mert a hbornak mindig kt oldala van: az elindt s az ellenfl, mindenhol emberek az ldozatok, akik vagy elpusztulnak, vagy megmaradnak, de mindenki ugyanazon szorongssal, flelemmel emlkezik a trtntekre.
Ezrt nem tudtam n sem feldolgozni az 56-os esemnyeket, mert voltak, akik ellenforradalomnak tekintettk, s voltak, kik forradalomnak! n az utbbit akartam mindig hinni, br kzvetlenl tvol voltak az esemnyek, "csupn" a legidsebb btym kerlt a legforrbb krlmnyek kz, mint utlag megtudtam, s csupa szerencse, hogy megmeneklt lve...
De ugyanolyan volt a 2. vilghbor is, mivel sokan hittk, hogy a nmetek ki, a szovjetek bejttek hozznk, s "vlaszthattunk" melyik fl lett volna szmunkra "nyeresg." - Taln egyik sem, maradt volna mindenki az otthonban.
Nagyon jl megszerkesztett anyagot olvastam ismt Tled.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
7108
Időpont: 2012-10-24 23:11:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Mg mindig tallok Nlad gyngyszemeket, amit mg nem olvastam. J, hogy rbukkantam erre is. A trtnet hitelesen, remekl megrva, olyannyira, hogy magam is reszkettem vgig, hogy vajon mi trtnik a kislnnyal. rdekes, nem is rtad, hogy kislnyrl van sz, most ez mirt ugrott be nekem? Szval ott dideregtem, fltem a gyerekkel egytt, hogy vajon visszajnnek-e a szlei. Tartottam tle, hogy magra marad. Istenem, szrny idk lehettek azok felntteknek is, nemhogy gyereknek. ttudtad reztetni velem a borzalmakat, a flelmet, s ugyan kit rdekel, hogy forradalom volt-e, vagy ellenforradalom, ha flni kell az nem lehet krds. Sajnos, a mltbl sem tanulnak az emberek, mert most mr lassan ott tartunk, hogy megint flni kell s rettegni... s olyankor minden flelem egyforma, mindegy, hogy mit mondanak, miknt tlaljk... No, szval remek rst olvashattam. Gratullok! Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2012-04-12 23:57:52

válasz Millali (2012-04-12 15:56:46) üzenetére
Kedves Millali!
"Egy ember halla tragdia. Millik statisztika." - mondta Joszif Visszarionovics Sztlin.
Igazad van, a trtnelem mese, melyet a gyztesek mondanak el. De kik ezek a gyztesek? Barbr harcosok, rlt kirlyok s kapzsi rulk. Mr felstagozatban kihztam a gyuft a trtnelem tanrnl, amikor tle krtem szmon, hogy mirt is kell Eurpa mltbeli minden rmsges gaztettt, vres hborjt, msok leigzst s/vagy kiirtst megtanulni, mintha ez lenne a kvetend plda, csak ez lenne az emberisg trtnete. Megkrdezte ugyan, hogy mirt, szerintem mit kellene trtnelem rn tanulni, de amikor meghallotta, hogy pont ennek az ellenkezjt, azt, hogy mikor mennyi idre tudtk abbahagyni egyms ldklst, s az alatt hogyan ltek, akkor elfogyott a trelme:"lj le fiam, hlye vagy!"- intzte el a szmonkrsemet.
Ksznm a hozzszlsodat, rlk, hogy ennyire tjtt Neked a trtnetem. :)
Judit
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2107
Időpont: 2012-04-12 15:56:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
gy olvastam a novelldat, hogy a kislny (mert kislny a fszerepl) vgig szortotta a kezemet.
ri tehetsgrl rulkodik az, ha valaki egy ngy-t ves gyermek ltsmdjn keresztl tud brzolni trtnelmi esemnyeket.
A trtnelem gy vltozik, - s nem kellenek hozz vszzadok - ahogy azt az ppen hatalmon lv diktatra, vagy demokrcia vltoztatni akarja. J, hogy vannak mg olyan llami nnepek, amelyekre mg szemlyes tapasztalat, vagy hiteles elbeszls alapjn emlkezhetnk. A meglt flelmekre, bizonytalansgokra, rtelmetlen vrontsokra nem katonai dszszertartsokkal emlkeznk.
Az nnep mindenkinek mst jelent, de ebben az esetben n szvesen nneplek egytt a kislnnyal.
Gratullok a novelldhoz. Hozzd mlt rst olvashattam.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2011-09-24 14:46:40

válasz sankaszka (2011-09-22 03:22:35) üzenetére
Kedves Sankaszka!

Minden vben beteszem az ajnlba ezt az alkotsomat, amikor kzeleg az esemny vfordulja.
rlk, hogy rtalltl, s tetszett Neked!
Ksznm a jkvnsgokat, remlem mskor is tallsz nlam kedvedre val olvasmnyt! :)

Judit
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
454
Időpont: 2011-09-22 03:22:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit.Nagyon tetszett az alkotasod.Igazan mely erzelmekrol&szivszorito,de megis felemeloerzesekrol ad kincseket.Szivbol kivanok,jo egeszseget&eleterot,hogy meg sok tartalmas,mely alkotasod szulethessen.Szeretettel,Sankaszka,a messzi tavolbol...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-10-09 09:09:01

Kedves Arthemis!
Jl ltod, hogy rszben meglt lmnyekrl rtam. A novellban nem szerepel az elmesl kisgyerek letkora sem, s az sem, hogy kislny, vagy kisfi. gy reztem, amikor megrtam, hogy ezek olyan behatrol bklyk lennnek, amik akadlyoznk az olvast a trtnet befogadsban s tovbb gondolsban.
Kvncsi lennk, hogy Te, amikor elolvastad mennyi idsnek kpzelted el a fhst? A Te olvasatodban kislny, vagy kisfi lehetett?
Ksznm,hogy olvastl s hozzszlst is rtl.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1300
Időpont: 2009-10-08 23:16:08

rlk neki hogy rtalltam a novelldra, mert te meglt lmnyekrl rsz. Ami a trtnelemknyvekben van, elvont, letidegen...a csaldomban viszont sokat mesltek '56-rl, hisz nagy a csald, sokan megltk s mindenki mskpp...s valban: nincs benne semmi nagyszer, semmi felemel, csak rettegs, flelem, bizonytalansg, hall...a kisgyermek szemszge teljesen j volt nekem. Te voltl ez a gyermek vagy valaki ms? Hny ves kicsirl van sz?
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2009-01-19 12:49:30

A trtnelmi esemnyek utlagos /s vltoz/ magyarzata a fegyveres harcokat heroikus kzdelmeknek brzoljk / szigoran az ppen magyarzatot ad szempontjbl/.
A meglt valsg pedig egszen ms. Nincsen benne semmi nagyszabs, sem felemel.
Csak a kiszolgltatottsg, a flelem, s a hall olyan kzzel foghat kzelsge, amit szinte lehetetlen lerni.
Ksznm az elismerst!
n mg nem olvastalak Tged, de most megltogatlak.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
316
Időpont: 2009-01-18 20:32:19

Szp! Az az idszak vhogy csak homlyos a trtnelem knyvekbl, teljesen ms szemszget mutatsz be a gyermek tapasztalsai alapjn!
Gratullok! :)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2008-11-07 20:51:37

Ht igyekszik az ember :)
Kszi a gratulcit. Judit
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2008-10-25 07:42:32

Nagyon olvasmnyos, szpen vgigvitt trtnet! Tetszik, hogy a vgre is az egyni tapasztals lmnye marad az eltrben, s nem vltja fel egy-egy globlisabb, "taln sosem volt". egysgestett emlkkavalkd (szemlytelen) vzija. Gratullok!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Elidegenülés címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

sailor bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Ma mire koccintunk? címmel

gleam bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

hundido bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022