2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53192

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Ginko
2022-12-04 19:08:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Yasashii AkikoFeltöltés dátuma: 2008-11-02

A Tárgy

Még mindig ott állt az oltár előtt.

Anélkül, hogy végiggondolt volna bármit is ezzel kapcsolatban, lustán körbejárta messziről. Értelmes, sárga szemeit végigfuttatta a hatalmas, faragott márványtömbökön, amiket már kikezdett az idő és beleptek a tekergő, folyton növekvő indák. Itt, a burjánzó dzsungel közepén ez már régen nem számított. Már senki nem tudta, mit rejtett egykor az oltár.

Senki nem emlékezett...

Ki tudja hány eon telt el azóta, hogy bárki vagy bármi is erre járt, miután valamilyen majomszerű csupasz lények önnön pusztulásukba vezették Gaia-t...



A Tárgy is feledésbe merült, mégis megmaradt valami az erejéből, amitől idegen, kellemetlen borzongás futott végig rajta. Egyszerre volt bizarr és vonzó; az ösztönei pedig hiába sarkallták volna menekülésre, képtelen volt szabadulni attól a kíváncsiságtól, ami felébredt benne. Halvány sejtelem érte el, szinte simogatta, de még mielőtt jobban figyelhetett volna rá, már tova is tűnt. Ahogy puhán lépkedett tovább, ismét kísérteni kezdte valami, ami idegen volt mind a Földszellemtől, mind az itteni lények bármelyikétől, amikkel valaha is találkozott- már ha volt bátorsága a közelükbe merészkedni...

Ez az entitás teljesen új és ismeretlen volt számára.

Közelebb óvakodott az oltárhoz, hátha megpillant valamit, de nem. Semmit sem látott, csak az a furcsa erő sűrűsödött folyamatosan, ami kiélezte az érzékeit. Minden apró neszt képes volt meghallani, érezni a bőre minden egyes négyzetcentiméterét, megízlelni azt a furcsán ismerős, édesen sós, fémmel keveredő ízt a szájában...

Végigkúszott a nyelvén, le a torkán, égetően hideg és borzongatóan gyönyörű volt... Megvillant a szeme, ahogy felismerte a vér halvány emlékét az elméjében.



Egy pillanat alatt történt, ő mégis fényévekre került, soha nem látott tájakon járt, olyan csatákat vívott ismeretlen lényekkel, amiknek a létezéséről sem tudott...

Egyetlen dolog volt állandó: a misztikus Tárgy és az azt rejtő oltár, ami végig elkísérte és biztos pontot mutatott a kavargó vízió kusza összevisszaságában.

Az entitás vezette...

Ám azt nem is sejtette, hogy az emlékeiben jár. Minél többet lát, annál jobban fogja elveszteni önmagát és beleveszni a bűvöletébe...

Elméje már alig bírta követni az örvénylő álmokat. Régi csaták és háborúk véresen derengő emlékképei a hatalomért; az uralkodás és a fényűzés hányingerkeltő mámora; hamis parancsok, intrikák szövevényei; lecsapó, mohó kezek gyakorlott, kutató mozdulatai az elvágott torkokhoz tartozó félmeztelen testeken... Az áldozat: a vörösen csordogáló, éltető folyadék, ami fenntartotta az erejét... A hatalom az elmék felett...

Azok a gyengék pedig hittek benne.

Istenítették, rejtegették, imádták, küzdöttek érte! Mindenki őt akarta. Nem volt kivétel a bűvölet alól.

A legszentebb tetteket és a legundorítóbb ocsmányságokat voltak képesek elkövetni az Ő nevében. Hogy megszerezzék, kiengeszteljék, kedvét keressék...

Rosszabb volt, mint Belle Morte, akinek egyetlen pillantásától birodalmak omlottak össze; sóhajától uralkodók születtek, a Történelmet pedig a saját szolgálatába kényszerítette... Ám még ez is kevésnek bizonyult Vele szemben. Senki és semmi nem állhatta ki vele az összehasonlítást. Ő még mindig itt van, eonokkal azután, hogy a Történelemnek még csak az emléke is feledésbe merült... És újra szomját csillapíthatja, amint teljesen megkaparintja ezt a sötét lényt...




Lassan kinyitotta a szemét, ahogy eszmélni kezdett. Próbálta helyretenni a sok idegen hangot, szagot és benyomást ami az elméjét rohamozta, mintha bármikor összeroppanthatná. Nem értette a logikáját. Tulajdonképpen nem is kereste. Mikor képes volt ismét lábra állni, elborzadva pillantott végig az oltáron. Még mindig nem értette teljesen, mi az a Tárgy amit őriz, mégis megborzongott a tudattól, hogy megpillantott valamit a Lényegéből. Valahol, nagyon mélyen érezte, ismerte, hogy mi ez, de a felismerés nem jutott el a tudatáig. Ösztönösen hátrálni kezdett, izmai finoman kígyóztak a bőre alatt, közben végig az oltárt figyelte lehajtott fejjel. Mikor már elégnek érezte a távolságot, hirtelen hátat fordított, és egy hatalmas szökkenéssel kecsesen eltűnt a óriásira nőtt fák között.




Még figyelte egy darabig az eltűnő párduc apró, fekete testét. Látta, ahogy az utolsó esélye kicsúszik a karmai közül, hogy képtelen becserkészni őt, bármivel is próbálkozott. Kevés volt a hatalom ígérete, az eszméletlenségig tartó részegség és véget nem érő kéj mámora, az uralom biztosítása mindenek felett...

Eddig működött. Mindig behódoltak neki... Sosem kellett ekkora sértést elszenvednie, vagy látni, ahogy az utolsó lehetősége is illúzióként foszlik szét...

És nem értette, hol rontotta el.

Stilisztika és retorika órára, "tárgy" hívószóval készült szösszenet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-11-03 13:50:43

Szia!
Tudom, hogy emberekrl szl, elg vilgosan kivehet, n pontosan azrt emeltem ki inkbb a vgt a hozzszlsomban, mert az emberek mindig is furcsa llatnak tartottk, tartjk a macskt.
A fantasy nem csak az ltalad rt dolgokrl szl, ahogyan a sci-fi sem csak idegen lnyekrl, meg rcsatkrl.
jra olvastam ezt az rsod, s hatrozottan az az rzsem, hogy ez bizony klasszikus sci-fi novella. Persze, ez megint csak az n vlemnyem.
dv.
Alkotó
Yasashii Akiko
Regisztrált:
2008-10-30
Összes értékelés:
18
Időpont: 2008-11-02 19:57:10

Szia! :)
igen, a macskkra ez jellemz, br itt inkbb az emberekre akartam utalni, amiket a Trgy eddig sikeresen uralt. Itt viszont egy llatrl lvn sz nem mkdtek azok a dolgok, mint korbban.
/Fantasyba azrt nem kerlt, mert szmomra az inkbb a srknyos-elfes-trps dolog, s gy rzem itt kicsit tbbrl van sz. ^^"
(legalbbis remlem, hogy azrt tjn valamennyire... )/
dv!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-11-02 13:42:05

Szia!
Hm. A macskk s a macskaflk nem idomthatak, csak ltszlag. Mindig sajt akaratuk van. Ezek szerint nem csak az ember nem kpes uralkodni rajtuk. Persze, az rsod ennl tbbrl szl, nekem viszont ezt zente, mint lnyeges felismerst. Szerintem nem abszurd kategria. Inkbb fantasy-nak rzem, esetleg Sci-fi-nek, de ez csak az n vlemnyem.
dv.

Legutóbb történt

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Elidegenülés címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022