Miért jó az alkohol?

Álarcos bál ez, amiben senki nem ugyanaz, mint eredetileg. Látod, most Anita vagyok, de ha eltűntetem ezt a kisebb szeszboltot... Most már nem én vagyok, akár be is mutatkozhatom, szia, a nevem Hibbant Tyúk! És te ki vagy?
Táncolunk, és én jelenleg jobb elfoglaltságot el se tudok képzelni, mint a tánc. A zene nem tetszik, a hely zsúfolt és füstös, de én most táncolok, és ez nekem jó. Magához húz Gábor, és ad egy puszit. Milyen kedves, én is adok neki. Ad még egyet, ezt is viszonzom, és még egyet, és egy újabbat, és a következőt a számra adja. Milyen kedves. És milyen jól csókol! Megcsókolt Gábor! Akit annyira szeretek, és olyan régóta, és senki mást nem szeretek.
- És mi lesz Attilával?
Attilával? Ki az az Atilla? Egymásba kapaszkodva csókolózunk, mikor Hibbant Tyúk valahova eltűnik.
- Ne! Megcsaltam Attilát! Ezt nem hiszem el!
Eltörik a mécses, és én úgy érzem, muszáj kicsalnom Hibbant Tyúkot végleg magamból, mert ő még mindig benne lakik. Na gyere csak ki! Női WC.

Miért jó a másnap?

Álom volt, ez csak egy álom volt, biztosan! Ő kelt reggel. Úgy tűnik átaludtam az ébresztőórát. Ahogy a szemébe nézek, minden remény szertefoszlik. Ez nem volt álom. Fél nyolc van, és kapkodás. A mellkasomba mar a bűntudat, a fejem lüktet a fájdalomtól, és a szemhéjamat lenyomja az álmosság.
Amúgy a Trabantban ülünk, ami igyekszik felkapaszkodni a fagyos emelkedőn.
- Hát érdekes este volt.
- Aha - És egy fanyar mosoly.- Na ez most mire volt jó Anita?
- Vajon ki kezdte az egészet? - Ezt tényleg fontos megtudnom!
- Nem emlékszem. - Te se? Én se. Akkor nincs mese, nem derül rá fény. Túl sokat úgyse változtatott volna a tényálláson. Legjobb emlékeim szerint konkrétan elfelejtettem, hogy van egy barátom. Ilyet szerintem nehéz csinálni. Főleg ha egy három éves kapcsolatról van szó. Valahol még vicces is, vagy inkább nevetséges.
Gondolataim közepette a fiúra nézek. Az arca egy cseppet sem vidám. Persze, neki is korán van, de egyenesen rosszkedvűen kapaszkodik a kormányba. Je! Megcsaltam Attilát, és lehet hogy Gábort is megbántottam. Még valaki esetleg?
Miután túlestünk ezen a reggel nyolcas csodán, még van egy órám, így egyedül megyek haza, mikor végeztem. Legalább van időm gondolkodni. Ahogy kezd elszállni a köd, ami az emlékeimre ült, bevillan egy emlék. Mikor ő ad nekem egy puszit az arcomra, egy újabbat szintén az arcomra, de közelebb a számhoz. Én ezeket viszonzom, ő pedig eléri az ajkaimat lassanként, és....
Ő csókolt meg engem!
A felismerés mosolyra rántja a számat, és teletölti a gyomrom valami bizsergős szerelem érzéssel. Pillanatnyilag nem érzem a bűntudatot, amitől később kétszeresen is visszatér.

Miért jó a pletykálás?

Másnap már a legtöbben hazamentek, csak egy páran maradtunk az albérletben, egészen pontosan hárman voltunk csajok.
- És ez volt az első?
- Persze! Hova gondolsz? Még soha nem csaltam meg senkit.
- De a múltkor is volt valami összeborulás.
- Volt, de az más. Már olyan régóta jó barátok vagyunk, és most a szemébe se merek nézni.
Akkor előjött egy halom emlék. Balhékról, ökörködésről, összeveszésről, meg kibékülésről. Jóban-rosszban éjjel-nappal, most meg kerülöm. Gratulálok Anita, ezt ismét a rád annyira jellemző tehetséggel szúrtad el.
- És szereted? - Jó kérdés, ha a világ ilyen egyszerű lenne!
- Úgy érzem.
- Hát akkor! Összejöttök tök jó lesz!
- Először is lehet, hogy ő nem így gondolja. Meg nem hagyhatom ott Attilát. Már annyiszor próbáltam, és nem jött össze. Most se fog. Már így is megbántottam, kell ez még?
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez egy ilyen megszokott kapcsolat, és jobb az ilyenekből kilépni.
- De ha nem megy? Már nagyon sokszor szakítottam vele, és lám, lassanként a 3. évfordulónkat ünnepeljük.
- Persze, de most lesz melletted valaki. - Szólt közbe Gabi, a harmadik lány.
- Ez egyáltalán nem biztos.
- Egyszer üvegeztünk mikor csak páran maradtunk. - Hozzá kell tennem, ilyenkor mindig üvegeznek, nem csak egyszer. - Ő éppen felelt, volt egy ilyen kérdés, hogy ki tetszik neki a legjobban a házból, és azt mondta, hogy mind szépek vagyunk, de a legjobban te.
- Persze mert mind ott voltatok, csak én nem.
- Másik Gabi se szokott maradni. - Szólt közbe Ibolya.
- És tényleg ezt mondta?
- Igen! Meg aztán mi van azzal, amit hazafele mondott?
- Mi?
- Nem emlékszel?
- Nem!
- Azt mondta, hogy ez csak rajtad múlik!
- Igen? - Gondolom itt Hibbant Tyúk már lelépett, de Anita még nem tért magához. Gabi próbálta visszafogni a mosolyát, amitől egész furcsa arca lett. Ibolya nem takargatott semmit, széles vigyora már elő is hozta nyuszi fogait. Én meg... irultam-pirultam, és nem hiszem, hogy sokban különböztem a másik két lánytól.
- De ettől függetlenül épp, hogy emiatt nem jöhetek vele össze. Úgy értem, ez olyan lenne, mintha csak azért, hogy kiugorhassak ebből a kapcsolatból.
- De nem csak azért jössz vele össze, ez csak egy mellékes dolog. Anyukám szerint egy nőnek kell, hogy valaki támogassa, és te nem kihasználod, csak igényled a támogatását. Ez normális.- Gabi anyukájának bölcs szavai egy kicsit meggyőztek.

Miért jó a kémia vizsga?

Bár a lányokkal való beszélgetés megkönnyítette a döntést, végleg akkor jöttem rá, hogy mit is akarok, mikor találkoztam Attilával. Azt egyből elmondtam neki, hogy mi is történt azon a bizonyos estén, de csak egy napra rá szakítottam vele. A legfurcsább, hogy inkább felszabadultnak éreztem magam, mint szomorúnak. Mostantól tényleg mindent szabad, nyugodtan gondolhatok rá, és közeledhetek hozzá, a többi meg majd elválik.
Na de térjünk vissza arra a problémára, hogy holnap kémia vizsga, életem első vizsgája a főiskolán, és alig tudok valamit! Közben persze tanulás helyett próbáltam vele megbeszélni a történteket. Arra jutottunk, hogy ez részéről nem egy pillanatnyi hülyeség volt, ez jó. De sehol se folytattuk ez nem jó.
Tehát kémia. Még csak nem is értem. Mi ez a mértékegység, ezzel mit mérünk? Hogy fogjak fel egy számítást, ha azt se tudom, mit számolok?
De minek vannak 4-es kémiások a házban, ha nem azért, hogy engem korrepetáljanak? Ó Gábor!
Kémiából nem lettem okosabb, és azt hiszem, feladom. Így jártam.

Miért jó egy unalmas film?

Tehát a helyzet változatlan. Két szék között a saját ágyamon landoltam egy unalmas film előtt, amit négyen nézünk. Két másik lakótársam, illetve a kedvenc harmadik társaságában. Szóval van szerencsém megmasszírozni. Azért ez se rossz.
- Elfáradtam! - Jelentettem ki.
- Azt gondoltam. - Kikászálódott alólam. Egészen zavarba jöttem, pedig tudjátok miből van még elegem? Abból hogy nem merek a szemébe nézni, most igen is, fogok.
Nem is olyan nehéz.
Egyre közelebb jön.
Túl közel van!
És milyen jól csókol!
Vége a bálnak, az álarc már rég lekerült, most itt mindenki önmaga, ez az albérlet pedig már soha nem lesz olyan számomra, mint volt. De hát miről is beszélek. A bál óta kifordult magából az eddig általam ismert világ.