2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2008-12-07

A préda

Napok óta a nyomában volt, egyelőre mégsem érte utol. Már többször nagyon közel érezte a találkozást, de azután mindig olyan hirtelen megszűnt az érzés. Fiatal kora ellenére a vadásztársak a legjobb nyomolvasónak tartották őt. Nem csoda, hiszen gyerekkorának szinte minden percét indián srácok társaságában töltötte el. Velük mászta a közeli hegyeket, bújta a környék leghatalmasabb erdejét.
Kis barátaitól megkapta az alapokat, az idősebb fiúktól pedig sok tapasztalatot szerzett. Felébredt benne valami más is, egy belső megérzés. Olyan ösztön, amelyik még a tájékozódásban is kitűnően segítette. Soha nem tévedt el, és nem volt szüksége semmiféle eszközre ahhoz, hogy tudja, merre jár. Rövid idő alatt a közeli indián törzs vezetőjének kedvence lett, s a varázsló is szívesen tanította saját mesterségére.

A szabad ég alatt eltöltött rengeteg idő hamar hozzáigazította bőre színét barátaiéhoz. Csak az avatottabb szem látta rajta, hogy fehér emberként látta meg a napvilágot. Szülei nem nagyon örültek ennek a vonzódásnak, de nem is tiltották túlságosan. Elfogadták a helyzetet, főként, hogy az iskolai tanulmányain egyáltalán nem látszott meg a sok csavargás. Tavaly pedig jutalomból a huszadik születésnapjára megkapta apjától élete első fegyverét, azt a gyönyörű, megbízható karabélyt, amilyenről mindig álmodott. Vadásztőrét ezután is magánál hordta, és semmit nem csökkent szemében ennek a fegyvernek az értéke sem. Életmódja ellenére nem lett belőle emberkerülő férfi, csak nagyon megszerette a szabadságot, és az erdőt. Szívesen járt összejövetelekre, és a lányok sem hagyták hidegen, de amint tehette, nekiindult az erdőnek.

Most azonban nem csak emiatt volt napok óta az erdő vándora, hanem mert feladatot kapott. Hetek óta furcsa dolgok történtek a faluja körül. Háziállatok tűntek el nyomtalanul, de se egy csepp vér, se egy szőrszál, de még csak vadállat nyoma sem látszott sehol. Tapasztalt vadászok vonogatták a vállukat a történtek felett. Ekkor látogatták meg az emberek az indián varázslót, hogy tanácsot kérjenek tőle. Néhányan mosolyogva legyintettek erre az ötletre, de azért a többség ezen a véleményen volt, mert féltek. Ember ugyan nem tűnt el egy sem, de sokan gondoltak már arra, hogy előbb-utóbb ez is bekövetkezhet.

Az öreg varázsló adta az ötletet, hogy miért nem próbálják ki a fiatal fiú remek képességeit. A szülők erről persze hallani sem akartak, de a falu nyomására nehezen ugyan, de belegyeztek. A fiúnak ráadásul nagyon tetszett az ötlet. Arra gondolt, hogy végre minden tudását kipróbálhatja, megmérettetheti magát. Örült a feladatnak, és azonnal igent mondott. Csak a legfontosabb holmikat vette magához. Értett ahhoz, hogyan tartsa el őt akár hetekig is az erdő, hiszen erre született, erre tanították. Néhány indián barátja ajánlkozott, hogy elkíséri, de hallani sem akart erről. Az járt a fejében, hogy ezt most egészen egyedül szeretné megoldani. Felismerte magában ezt az új érzést. A büszkeséggel finoman kevert nagyravágyást. Úgy képzelte, hogy miután megoldotta a feladatot, hősként tér majd vissza a faluba. Ebben most nem akart osztozni senkivel. Nem volt irigy, de örömmel gondolt a majdani elismerésre. Sikerre vágyott, és nem is bánta ezt az érzést.

Napok óta úton volt. Már az induláskor talált némi nyomot, ami nem volt hasonlatos az általa ismert állatokéhoz, de éppen ezért tudta, ezt kell követnie. Volt, hogy elvesztette, ám a megérzése segítette, a helyes irányba vezette. Ez rendszerint be is igazolódott, mert később mindig rátalált arra az emberéhez hasonló, de annál jóval nagyobb lenyomatra.

Útja során sokszor érezte egészen közel magához azt a valamit, ám néha csak távoli, halvány sejtést a belsőjében. Éjszakánkét is előfordult, hogy nem tudott aludni, mert ott érezte a közelében. Egyszer megtette, hogy összeszedte magát és elindult a láthatatlan irányába, de akkor rövid idő alatt ismét megszűnt a közelség érzése, és átadta helyét egy alig felfedezhető belső sajgás.

Az ötödik napon történt, sötétedés előtt, hogy hirtelen rátört megint az érzés, de olyan erővel, hogy nagyon meglepődött. Szinte hipnotikus állapotban, lassan haladt a megfelelő irányba. Nagyon vigyázott a mozdulataira, nehogy megint elszalassza. Most nagyon közelinek érezte azt a valamit, amit követett. Kifinomult orra sosem érzett állat szagát szimatolta. Szemből fújt a szél, amit jó jelnek vett. Az a valami, ha érez szagokat, nem fogja időben kiszimatolni őt. Zajtalanul lehasalt, és úgy kúszott tovább. Egy sűrű bokor ágait félrehajtva megpillantotta a prédáját. Háttal állt neki éppen, két lábon a tisztás közepén. Ezt hívják otthon a többiek vadász szerencsének. Félelmetes látvány volt! Nagyon hasonlított az emberre, de annál sokkal magasabb volt, és teljesen szőrös. Gyakorlott mozdulatokkal megtöltötte fegyverét. Vándorlás közben sosem hordta megtöltött állapotban. Látott elég balesetet már ebből kifolyólag, és egyébként is úgy gondolta, nem lepheti meg semmiféle vadállat. Bízott ösztöneiben, orrában, és hitte, a cél elérése előtt mindig lesz ideje erre a műveletre.

Felemelte fegyverét, és fekvő helyzetben célba vette a lényt. Fejében ekkor bizsergést érzett, de nem hasonlított ez a jól ismert adrenalin áramlásához, sem semmi máshoz. Teljesen új volt ez számára. Félelmet sem érzett, de mégis, mintha veszélyt szimatolt volna, de az irányát nem tudta meghatározni. Fogalma sem volt, merről leselkedik rá. Ösztönei súgták ezt, holott biztos volt benne, semmi és senki nincs a közelben kettejükön kívül. Csak feküdt ott, célra tartva, és képtelen volt meghúzni a ravaszt. Ujjai nem mozdultak, agya képtelen volt kiadni a parancsot, hogy meghúzza a ravaszt.

A szőrös valami közben féloldalt fordult, és elindult a tisztás szélén álló hatalmas fenyőfa irányába. A fiú szemei már szinte égtek, de még mindig nem tudott lőni, csak kísérte a fegyver csövével a prédát. Muszáj volt pislantania egyet. Ekkor hirtelen megszűntek az érzései, üresség szállta meg bensőjét, és csodálkozva látta, hogy a nagy szőrös lény nyomtalanul eltűnt. Nem értette, hiszen teljesen belátta még az erdő fái alatti területet is. Zavartan engedte le a fegyvert, és többször körülnézett. Sóhajtva állt fel, és odasietett arra a helyre, ahol az előbb még a lényt látta. Lába előtt a lehullott tűlevelek tetején egy apró fémesen csillogó ellipszist pillantott meg, amely gyorsan zsugorodott, majd az is eltűnt.

Kinn, a csillagok között az űrben, egy szőrös mancs elengedte a Pro-Hib ágyú elsütő billentyűjét. Megállapította, hogy elmúlt a veszély. Nem kellett megvédenie társát, aki begyűjtő úton volt éppen a kék-zöld bolygón. Fajára jellemző mély morgással gondolt arra, milyen gorombaságokat fog társa fejéhez vágni, hiszen biztos, hogy megint szándékosan kapcsolta ki a Holo-Tont. Egy szőrszálon múlott csak, hogy nem ejtettek felesleges prédát.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2009-12-07 23:17:44

válasz Arthemis (2009-12-07 22:35:42) üzenetére
El tudom kpzelni, hogy ltezik a Yeti. Sosem lttam mg, mint ahogyan UFO-t sem, de attl mg ltezhetnek.
Nem szndkoztam nagyon elrejteni a vgkifejletet, csak egy kicsit. Azrt rlk, hogy mgis volt egy kis csattan, ha nem is nagy durrans.
:-)))
Ksznm!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1300
Időpont: 2009-12-07 22:35:42

Tnyleg egy szrszlon mlott a "vadsz" lete. reztem a vgvel val kapcsolatot, azzal, amikor lertad a nagylbt, megteremtetted az alapokat a szerintem elre nem lthat fordulathoz.:)))
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2009-01-18 18:15:12

:-)))
Ez sem igazn a mfajom, csak bekukucskltam kicsit.
Ksznm:-)))
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
258
Időpont: 2009-01-18 14:55:16

Nagyon, nagyon rdekes. Ksznm ezt az lmnyt!

L
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-10 18:30:13

Ksznm mvszn!
Mindig nagy gondot fordtok arra, hogy a cm j legyen.
:-)))
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2526
Időpont: 2008-12-10 13:24:10

Nagyon j a cmed, az rs meg klnsen persze, de n mindig gy rlk, ha mr a cm valami bizserg vrakozst indt el bennem. s most sem csaldtam, kiss ms, mint eddig, de nem kevsb j :-)
dv Brn!
Hanga
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-08 20:07:50

Ksznm Z!
Elfordul nha ilyen is tlem.
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-08 20:06:22

Szia Szikra!
"Sose sikerl egyszer kpeket vlasztanom..."
Valban nem, de mr kezdem rteni, mire gondolsz. Egy trtnet, idsszeletekre osztva. Csak azrt, hogy ne kisregny legyen. Rvid zenet, sokszor csak egyetlen gondolat kr ptve.
dv.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
953
Időpont: 2008-12-08 17:38:30

rjl mg ilyeneket! Grt.Z
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2008-12-08 16:46:24

Annyira ms volt, mintha egy linszllal lttte volna valaki oda... De mivel lint hasznlt, rendben van minden.
*gondolkozik* Na, ez most vajon rhet volt? Sose sikerl egyszer kpeket vlasztanom...
Szval, nekem tl ms volt, mint az eleje. Az egszet t kell vele helyezni egy nemltez idbe, ami az elejn hol megvolt - hol nem, ezrt reztem nem illeszkednek... Tudod, mint a kiraks :), amikor csak nzegetsz egy darabot, a vgn mgis minden helyrekattan. :)
Szikra

(Plusszba pici offtma: te vgl voltl a Tollingn? Nem lttalak... Mondjuk n csak dleltt nzeldtem...)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-08 11:51:23

Kedves Rozlia!
rlk, hogy tetszett neked a trtnet.
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-08 11:50:16

Ksznm Ildik!
Srckoromban sokat jrtam a krnykbeli erdket, br n nem tallkoztam soha a nagylbval.
:-)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2008-12-08 10:19:34

Szia!
Nagyon tetszett, rdekes, izgalmas trtnet.
Szeretettel: Rozlia
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2008-12-08 08:41:52

Ez rdekes idutazs volt. rsod visszavitt a mltba, amikor gyerekknt krm-rgva olvastam az indin regnyeket. A befejezs elreptett a jvbe. Tetszett.
"Nem kicsit, - nagyon." dv. - matyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-07 23:18:37

Kedves Gymbr!
Ksznm szpen a hozzszlsodat.
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-07 23:17:51

Szia Szikra!
Mire gondolsz azzal, hogy nem illett bele? rdekel a vlemnyed, mert a hozzszlsodat nem teljesen rtem, s szeretnm tudni, pontosan mit gondolsz magadban. Csak btran. Nem harapok. (Egyelre nincs is mivel:-)))
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3783
Időpont: 2008-12-07 20:11:20

Gratullok!

Valban, olykor nem tudni, ki az "igazi" ldozat!

Nagyon j rs!!!

dv: Gymbr
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2008-12-07 19:12:15

rdekes vge volt... szintn szlva rendesen meglepett, s nem illett tlzottan bele, de mgis, foggal krmmel ragaszkodik az elejhez.
Fura.
De amgy nagyon szpek a megrzs rszek, annyira lehet rezni a dolgokat... :)
dv:
Szikra
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-07 12:34:14

Ksznm Lszl!
Nem rsze hosszabb rsnak ez az elbeszls. Annyinak gondoltam, rtam, amennyi lett. Csak egy zenet arrl, hogy sosem lehet tudni, ki a prda, ki a vadsz? Ha az ember igazn rsze tud maradni a termszetnek, akkor megrezheti a veszlyt, s taln okosan is dnthet.
dv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10641
Időpont: 2008-12-07 11:06:25

Nagyon izgalmas! Nem tudom rsze-e egy nagyobb llegzet rsnak, lesz-e folytatsa? De, gy nmagban is kerek egsz.
dv: n

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022