HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 25 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-12-08
Volt egyszer egy lány III.Kórházban II. A mozdulatlan fehér falakat egy-egy hanyag repedés csúfította, itt-ott elutasító zöld szín tűnt föl, majd olvadt újra egybe a fehérrel. Megszokhatatlanul támadó fertőtlenítő szag áradt szét bennem. Először csak az orromban éreztem, aztán a tüdőmben, míg már az utolsó porcikám is kínzón fuldoklott. A fehér ruhás, arctalan emberek kötelességtudón rohangáltak a folyosón, sürgette őket az éles hangosbemondói hang. Néhol sírást, vagy idegességtől fűtött vitákat hallottam, de nem törődtem velük, csak mentem, végig a folyosókon, egyenesen be a szobába, ahol ő feküdt. Rám nézett és nem nevetett. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, amikor az örökké energikus lány már belefáradt a világba. Eltelt egy perc, és mi némán vártuk, hogy a másik megtörje a csendet. Talán akkor, ott kellett volna ragadni, amikor azt gondoltam, hogy ennél már nem fájhat jobban. Aztán lassan, szakadozva beszélni kezdett. Már nem látja a fényt, ami eddig élete során vezette. Elmondta, hogy előző nap beleerőltettek pár "zsíros húsdarabot"*, hiába mondta, hogy ő vegetáriánus, hogy nem akar halott állatokat enni, hiába... túl gyenge volt ellenkezni. A hangja monoton volt, kihalt belőle minden érzelem. Úgy éreztem, abban a pillanatban valami belőlem is végleg eltűnt. Mit mondhattam volna? Hogy biztos csak jót akartak?! Miért kell egy ember hitét, világnézetét az utolsó napjaiban sárba tiporni? Miért? Néha, néha szeretném azt hinni, hogy a világon van elég szörnyűség anélkülis, hogy az emberek kegyetlenek lennének. Aztán rájövök, hogy minden rossz okozója maga az ember. Újra csönd telepedett ránk, de ez a csönd valahogy más volt. Gyengéden körülölelt, gondoskodóan, mint egy jó anya, akiben egyikünknek sem volt része. Valami láthatatlan lökést, erőt kaptam tőle, azt súgta: "Kérlek, mosolyogjatok még egyszer!" - Figyelj csak - hajoltam közelebb hozzá -, ha egy kicsit jobban leszel, kiviszlek innen, jó? Lemegyünk a Balatonhoz! Elakadtam. Jól tudtam, hogy nem lesz jobb, de neki láthatóan jól esett a kijelentés. Lehunyta fáradt szemeit és álmodott: - Forrón fog sütni ránk a nap, és majd lángost eszünk és sok-sok fagyit! Aztán végigmegyünk a bazársorokon és veszünk rengeteg gyönyörű kacatot... Lassan elaludt és szépet álmodhatott, mert fakó arcán mosoly pihent. S távol a fehér-zöld színektől, láthatta a narancs-bíbor balatoni naplementét; a fertőtlenítő jellegzetes szagát átvette a lángos hívogató illata. A fehér köpenyes orvosok helyett boldogan lubickoló, színes fürdőruhás emberek vették körül, és ő nem az embertelen folyosókon ment végig, hanem a millió csodát rejtő bazársorokon... De mi már nem mentünk a Balatonhoz, már nem jutott belőle. Csak a keserű könnyek maradtak... *Egy kicsit szépítettem a történteken, így némileg el is szakadtam a valóságtól pár mondat erejéig. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |