HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1945

Írás összesen: 52778

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-04-02 07:39:26

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-12-08

Volt egyszer egy lány III.


Kórházban II.


A mozdulatlan fehér falakat egy-egy hanyag repedés csúfította, itt-ott elutasító zöld szín tűnt föl, majd olvadt újra egybe a fehérrel. Megszokhatatlanul támadó fertőtlenítő szag áradt szét bennem. Először csak az orromban éreztem, aztán a tüdőmben, míg már az utolsó porcikám is kínzón fuldoklott. A fehér ruhás, arctalan emberek kötelességtudón rohangáltak a folyosón, sürgette őket az éles hangosbemondói hang. Néhol sírást, vagy idegességtől fűtött vitákat hallottam, de nem törődtem velük, csak mentem, végig a folyosókon, egyenesen be a szobába, ahol ő feküdt.

Rám nézett és nem nevetett.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, amikor az örökké energikus lány már belefáradt a világba. Eltelt egy perc, és mi némán vártuk, hogy a másik megtörje a csendet. Talán akkor, ott kellett volna ragadni, amikor azt gondoltam, hogy ennél már nem fájhat jobban.

Aztán lassan, szakadozva beszélni kezdett. Már nem látja a fényt, ami eddig élete során vezette. Elmondta, hogy előző nap beleerőltettek pár "zsíros húsdarabot"*, hiába mondta, hogy ő vegetáriánus, hogy nem akar halott állatokat enni, hiába... túl gyenge volt ellenkezni.
A hangja monoton volt, kihalt belőle minden érzelem. Úgy éreztem, abban a pillanatban valami belőlem is végleg eltűnt.
Mit mondhattam volna? Hogy biztos csak jót akartak?! Miért kell egy ember hitét, világnézetét az utolsó napjaiban sárba tiporni? Miért?
Néha, néha szeretném azt hinni, hogy a világon van elég szörnyűség anélkülis, hogy az emberek kegyetlenek lennének. Aztán rájövök, hogy minden rossz okozója maga az ember.

Újra csönd telepedett ránk, de ez a csönd valahogy más volt. Gyengéden körülölelt, gondoskodóan, mint egy jó anya, akiben egyikünknek sem volt része. Valami láthatatlan lökést, erőt kaptam tőle, azt súgta: "Kérlek, mosolyogjatok még egyszer!"
- Figyelj csak - hajoltam közelebb hozzá -, ha egy kicsit jobban leszel, kiviszlek innen, jó? Lemegyünk a Balatonhoz!
Elakadtam. Jól tudtam, hogy nem lesz jobb, de neki láthatóan jól esett a kijelentés. Lehunyta fáradt szemeit és álmodott:
- Forrón fog sütni ránk a nap, és majd lángost eszünk és sok-sok fagyit! Aztán végigmegyünk a bazársorokon és veszünk rengeteg gyönyörű kacatot...
Lassan elaludt és szépet álmodhatott, mert fakó arcán mosoly pihent. S távol a fehér-zöld színektől, láthatta a narancs-bíbor balatoni naplementét; a fertőtlenítő jellegzetes szagát átvette a lángos hívogató illata. A fehér köpenyes orvosok helyett boldogan lubickoló, színes fürdőruhás emberek vették körül, és ő nem az embertelen folyosókon ment végig, hanem a millió csodát rejtő bazársorokon...

De mi már nem mentünk a Balatonhoz, már nem jutott belőle.
Csak a keserű könnyek maradtak...




*Egy kicsit szépítettem a történteken, így némileg el is szakadtam a valóságtól pár mondat erejéig.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2008-12-09 18:37:54

Drága Roália!
Köszönöm szépen amit írtál. Sokat jelent.
Kk.
Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2008-12-09 18:36:26

T. Barackvirág!

Első sorban szeretném megköszönni, hogy soron kíséred a történetet. :) Már csak egy fejezet van, amolyan 'hogyan dolgozzuk fel valaki hiányát'... A hozzá kapcsolódó verseket (mert a barátosnőm is amatőr művész volt, s sok verset írt utolsó időszakaiban) nem raktam fel ide, hiszen nem én írtam őket. :( Pedig talán úgy lenne kerek.
Igazad van, nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tiszteletben tartsuk mások nézeteit... nem csak ebben a helyzetben, hanem mindig. Emberek vagyunk, és néha úgy is kéne viselkednünk. Van akinek megy, és sajnos van akinek nem...
Nagyon szépen köszönöm a véleményed! Kreeteeka
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2008-12-09 10:19:44

Az amúgy is embert próbáló betegséget még inkább súlyosbíthatja a rideg kórházi környezet, és a meg nem értő személyzet. Milyen nagy kincs ilyenkor valaki, aki kiragadja a beteget, és ha csak gondolatban is, elviszi a Balatonhoz. Szomorú írásod tetszik.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Benned bízom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mai eset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Benned bízom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - XII. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 2. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Pálmay József: Megyek / Ich gehe címmel

sailor bejegyzést írt a(z) fúga és kantáta című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mini mesék XIX. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Benned bízom címmel a várólistára

történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék XIX. címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - II. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A beteg című alkotáshoz

Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022