Hínárzöld tekintete összefonódott a másik villogó szemeivel, amely teljes mértékben fogva tartotta az övét, úgy ahogy eddig még semmi más. Sosem tapasztalta még így, nem is gondolta volna, hogy ilyesmi vele is megtörténhet. Persze, néhányan meséltek neki hasonló élményekről; ilyenkor mindig a képzelete szárnyaira bízta magát, amely hajthatatlanul repítette messzi, sosem látott tájakra, egzotikus helyekre, ahol a fülledt éjszakákat behálózó szellő titkos izgalmakat ígérve suttog a fülekbe...
A szíve dobbant egyet, és észrevette, hogy egy ideje még a lélegzetét is visszafojtotta, és csak figyelte a másik babonázó tekintetét. Végigfutott a testén a borzongás, és érezte, ahogy a nyugtalanság lassan kezd felkúszni a gerincén, görcsbe rántja a szívét, és megindul a torka felé...
Azt már nem hagyta. Ökölbe szorította a kezét, és ahogy körmei a puha húsba vájtak, a szivárgó vér illata kezdte észhez téríteni. Tisztában volt vele, hogy ez az első és utolsó esélye. Sejtette a kimenetelét is, mégis... Tudta, hogyha most sarkon fordulna és elrohanna, azt örökre megbánná. Arról nem is beszélve, hogy talán semmit sem érne el vele.
Még mindig a dermedt lányt figyelte. A törékeny test minden apró mozdulatát, hallotta a szívverését, érezte, ahogy a másik ereiben eszeveszett módon száguld a vér. Halkan szuszogott, épp csak néha remegett bele, de nem futott el. Még nem.
Lustán megindult felé tisztes távolban; karcsú, tökéletes teste minden mozdulatára megfeszült; az izmai sejtelmesen kígyóztak a bőre alatt. Le nem vette a lányról a szemét. Elkezdte megkerülni, és lassú köröket írt le körülötte. Most már a világ összes ideje az övé, csak a megfelelő pillanatra vár...
A lány érezte a mohó tekintetet magán, ahogy a sötét szempár a hátába fúródott. Mégsem mert megfordulni, még csak hátra se pillantott. Nem tudta mik lennének a következmények. Így csak állt némán, próbált egyenletesen levegőt venni, és lenyugtatni megtépázott idegeit. Majdnem sikerült neki ismét. Aztán bevillant neki egy kép feszes, csupasz combjairól, amitől a hínárzöld szemek elkerekedtek és félelemmel teltek meg.
Egy pillanatra úgy látta magát a másik szemével, mint eddig soha. Kívánatosnak, vonzónak, illatosnak... Gyöngének és törékenynek... Hallotta, ahogy a vékony bőr alatt száguld a vér, egyre őrjítőbb ütemben. Érezte, ahogy a görcs jeges marokkal szorítja a gyomrát, kalimpáló szívébe pedig ismét beköltözik a szorongás. Beitta ezt az érzést, ízlelgette, megforgatta a nyelvén, és tudta, a diadal hamarosan az övé. Az előtte álló, izmos test, a combjai, a hasa, a puha mellek... Alatta pedig ott vannak a bordák... A szív, a gyomor, a máj... És a többi, nedvesen kibomló, gőzölgő belsőség, amelynek mennyei illata mindig elégedettséggel töltötte el... A friss nyers hús édes íze pedig maga volt a cafatokban csüngő, vérben tocsogó álom... A lány pedig csupán egy végső csapásra váró préda.
A teljes sorozat egy pillanat alatt zajlott le a lányban, ami csak még inkább megerősítette az aggályait. Most már még biztosabb lett, hogy számára nincsen kiút. Sejtette ugyan az első pillanattól fogva, ahogy megpillantotta. Próbálta is kiélvezni az elején, de mostanra nem maradt más, mint meztelen valóság; a csupasz, csontokig hatoló rettegés. Érezte, ahogy hidegen árasztja el a testét, megfagyasztja, tehetetlenné teszi. Képtelen volt megmozdulni még akkor is, amikor látta a sárga szemekben az elszántságot, az erőt. A saját halálát... Még a torka felé közeledő, erőteljes állkapocs látványa ellenére sem volt képes megmozdulni. Teljesen kiszolgáltatott volt...
Egy pillanat volt az egész, aztán a jéghideg üresség lassan kezdte átadni magát a forrón lüktető életnek, amely vörösen nedves patakokban csordogált a testéből. A vérrel és a húsával együtt folyamatosan vesztette el az eszméletét is, míg el nem nyelte a mindent átitató sötétség.
Azt már nem láthatta, ahogy a hatalmas, fekete párduc vadul tépi a testét, és lassan eltűnnek a fogai közt testrészei és a belsőségei... Az egyetlen, ami megmaradt és árulkodott arról, hogy a lány volt az áldozat, a véres, összeszaggatott ruhacafat volt a széthordott csontok és egyéb megrágott maradványok mellett...