HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: HangaFeltöltés dátuma: 2008-12-12

Jánosaim II.

Csendes volt a ház, még a macska is dermedt álomba merülve pihent a kandalló párkányán. János nyitott szemmel nézte a plafont. Hirtelen nem is tudta, hol van. Annyira hozzászokott a kórházi szobájának látványához, hogy a saját szobájára szinte rá sem ismert.
Hát persze - gondolta - már egy hete itthon vagyok.
Kereste az ismerős zajokat maga körül. Párja egyenletes szuszogása mély békével töltötte el. Milyen jó, hogy ilyen nyugodtan alszik, megérdemli - futott át az agyán. Szeme a falakat borító fényképekre tévedt és meglátta szülei régi, mosolytól édes képét.
Apa! - úgy nyilallt belé a gondolat, hogy kisgyermek módjára sírva fakadt.
A másik János, az ő emberi mértékkel is mérhetetlenül drága édesapja még mindig a kórházban volt. A daganatot kioperálták őszes halántéka mögül, de valami mást is kivettek akkor belőle. Az emlékeket. Amikor legutoljára járt az apjánál, az gyerekes mosollyal üdvözölte, de fogalma sem volt róla, hogy ki ő. És most ő sem volt benne biztos. A kórházban töltött hosszú idő alatt lefogyott, testileg és lelkileg egyaránt. Már egy hete itthon volt, a családja szerető melegségével körülvéve, de tudta, hogy közel a vég. Érezte az éjszaka lassan eliramodó, szűkölő árnyait párás szembogara előtt, pedig minden és mindenki aludt körülötte. Aztán jeges görcsbe rándult a szíve és tekintete vadul kapaszkodott az ablak keretébe foglalt kert képébe. Nem gondolta, hogy ez lesz az utolsó, amit látni fog. A vén diófa büszkén álló, magányos alakja, mely már csak egy pár levelet ringat magán. Mereven nyúlt a látvány után, de valahol félúton olyan puha csendbe merült, hogy már nem akart többé semmit sem.

Valentina nézte a férjét és arra gondolt, olyan most az ő élete, mintha megint kisgyermek lenne mellette a házban. János, a férje apró szusszanásokkal élte megfejthetetlen álmát, pihegő szendergésben. Val a fiára gondolt, érezte szíve minden dobbanásában, hogy ez az éjjel valami olyat fog vele tenni, ami már előre halálos görcsbe szorította egész lényét.
Jánosaim, itt a földön, maradjatok velem - suttogta s a néma ház apró neszeivel próbálta a megfelelő választ adni a megfáradt asszonynak.
A telefon éjfél után nem sokkal szólalt meg. Valentina rámeredt a készülékre és keze automatikusan nyúlt felé, miközben szíve mélyén minden rezdülése tiltakozott a mozdulat ellen.
Igen. - szólt bele olyan hangon, hogy ő maga is megijedt tőle.
Válja vagyok - szólt bele a menye,s zaklatott hanga mindent elmondott.
Mikor? - csúszott ki lassan Val kiszárad ajkai közül.
Fél órája. Kórházba szállítás közben, megh............. - éles zokogás szakította félbe a kimondhatatlan mondatot. Aztán csak hallgattak mindketten.
Jánosaim, az égen és a földön - motyogta az idős asszony, majd lerakta a telefonkagylót.
Nézte a férjét, aki lassan kinyitotta a szemét és rámeredt. Val volt az egyetlen, akit száz százalékosan megismert maga körül, megnyirbált agya minden erejét latba vetve.
János meghalt - tagolta lassan a nő.
János meghalt - ismételte utána a férfi.
Látszott, nem tudja, miről van szó. Végignézett magán, suta mozdulattal elsimította a paplan ráncait, majd visszafeküdt az ágyba és pár perc alatt elaludt újból. Val arcán néma, fájdalmas patakban folytak a könnyek. Olyan anya volt, aki most vesztette el egyetlen fiát, s olyan feleség, akinek anyaként kell gondoskodnia gyermekké vált férjéről.

A temetés csendes volt, az őszi nap sugarai lágyan simogatták Valentina megöregedett arcát. Lassan lépdelt a menet élén, fekete ruhája fojtogatta, lábai ösztönös mozdulatokkal követték egymást. Az égre nézve kezdte el lágy imáját a Jánosokért, az egyikért, itt a földön, s a másikért, ott fenn, az égben.

ifj. Tóth János emlékére

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2526
Időpont: 2008-12-13 13:49:25

A bolondoknak is van szve, de mg milyen, n csak tudom kedves Brn, ksznm.
Hanga
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2008-12-13 12:57:33

Szia!
Most mit kezdjen egy magamfajta bolond ember az ilyen szomor trtnettel. Fleg, hogy olyan szvhez szlan van megfogalmazva? Megdbbent, mennyire rezheten adod t soraidon keresztl ezt a fjdalmas trtnetet.
dv.
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2526
Időpont: 2008-12-12 12:19:33

Ksznm Rozlia, hogy olvastad, egyetrtek veled, egy anynak nem volna szabad eltemetnie a gyermekt.
Hanga
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7468
Időpont: 2008-12-12 12:00:23

Szomor trtnet. A hall, lepjen meg bennnket brmilyen letkorban, igazi tragdia, de ha valakit fiatal korban ragad el, sokkal fjdalmasabb.
Szeretettel: Rozlia

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023