HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: HangaFeltöltés dátuma: 2008-12-12
Jánosaim II.Csendes volt a ház, még a macska is dermedt álomba merülve pihent a kandalló párkányán. János nyitott szemmel nézte a plafont. Hirtelen nem is tudta, hol van. Annyira hozzászokott a kórházi szobájának látványához, hogy a saját szobájára szinte rá sem ismert.
Hát persze - gondolta - már egy hete itthon vagyok. Kereste az ismerős zajokat maga körül. Párja egyenletes szuszogása mély békével töltötte el. Milyen jó, hogy ilyen nyugodtan alszik, megérdemli - futott át az agyán. Szeme a falakat borító fényképekre tévedt és meglátta szülei régi, mosolytól édes képét. Apa! - úgy nyilallt belé a gondolat, hogy kisgyermek módjára sírva fakadt. A másik János, az ő emberi mértékkel is mérhetetlenül drága édesapja még mindig a kórházban volt. A daganatot kioperálták őszes halántéka mögül, de valami mást is kivettek akkor belőle. Az emlékeket. Amikor legutoljára járt az apjánál, az gyerekes mosollyal üdvözölte, de fogalma sem volt róla, hogy ki ő. És most ő sem volt benne biztos. A kórházban töltött hosszú idő alatt lefogyott, testileg és lelkileg egyaránt. Már egy hete itthon volt, a családja szerető melegségével körülvéve, de tudta, hogy közel a vég. Érezte az éjszaka lassan eliramodó, szűkölő árnyait párás szembogara előtt, pedig minden és mindenki aludt körülötte. Aztán jeges görcsbe rándult a szíve és tekintete vadul kapaszkodott az ablak keretébe foglalt kert képébe. Nem gondolta, hogy ez lesz az utolsó, amit látni fog. A vén diófa büszkén álló, magányos alakja, mely már csak egy pár levelet ringat magán. Mereven nyúlt a látvány után, de valahol félúton olyan puha csendbe merült, hogy már nem akart többé semmit sem. Valentina nézte a férjét és arra gondolt, olyan most az ő élete, mintha megint kisgyermek lenne mellette a házban. János, a férje apró szusszanásokkal élte megfejthetetlen álmát, pihegő szendergésben. Val a fiára gondolt, érezte szíve minden dobbanásában, hogy ez az éjjel valami olyat fog vele tenni, ami már előre halálos görcsbe szorította egész lényét. Jánosaim, itt a földön, maradjatok velem - suttogta s a néma ház apró neszeivel próbálta a megfelelő választ adni a megfáradt asszonynak. A telefon éjfél után nem sokkal szólalt meg. Valentina rámeredt a készülékre és keze automatikusan nyúlt felé, miközben szíve mélyén minden rezdülése tiltakozott a mozdulat ellen. Igen. - szólt bele olyan hangon, hogy ő maga is megijedt tőle. Válja vagyok - szólt bele a menye,s zaklatott hanga mindent elmondott. Mikor? - csúszott ki lassan Val kiszárad ajkai közül. Fél órája. Kórházba szállítás közben, megh............. - éles zokogás szakította félbe a kimondhatatlan mondatot. Aztán csak hallgattak mindketten. Jánosaim, az égen és a földön - motyogta az idős asszony, majd lerakta a telefonkagylót. Nézte a férjét, aki lassan kinyitotta a szemét és rámeredt. Val volt az egyetlen, akit száz százalékosan megismert maga körül, megnyirbált agya minden erejét latba vetve. János meghalt - tagolta lassan a nő. János meghalt - ismételte utána a férfi. Látszott, nem tudja, miről van szó. Végignézett magán, suta mozdulattal elsimította a paplan ráncait, majd visszafeküdt az ágyba és pár perc alatt elaludt újból. Val arcán néma, fájdalmas patakban folytak a könnyek. Olyan anya volt, aki most vesztette el egyetlen fiát, s olyan feleség, akinek anyaként kell gondoskodnia gyermekké vált férjéről. A temetés csendes volt, az őszi nap sugarai lágyan simogatták Valentina megöregedett arcát. Lassan lépdelt a menet élén, fekete ruhája fojtogatta, lábai ösztönös mozdulatokkal követték egymást. Az égre nézve kezdte el lágy imáját a Jánosokért, az egyikért, itt a földön, s a másikért, ott fenn, az égben. ifj. Tóth János emlékére Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |