HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 7 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-12-13
Volt egyszer egy lány IV.Újra elindulni
Több mint fél év telt el, amióta egy barát útnak indult mellőlünk. Messze, túl van már az Óperenciás-tengeren, túl az Üveghegyen, s vigyázó tekintetével ezután onnan néz minket. A forró, éltető nyár lassan őszbe csavarodott, majd a fakó leveleket is elnyelte a zord tél. Közben a napok sötét árnyakként, észrevétlenül suhantak el mellettem, mintha ki akarnának hagyni mindenből. Próbáltam felidézni, mit tettem azóta, de nem ment, le akartam tenni valamit az asztalra, de a kezem üres volt. Rá kellett ébrednem, hogy megálltam, egy helyben tipródok, mint egy kisgyerek, aki elvesztette anyukáját a nagy tömegben, s nem meri otthagyni azt a helyet, ahol magára maradt. Én sem merem magára hagyni az emlékeket. Félek. Félek, hogy lassan majd elhalványodnak, s majd mindent feledek: a fájdalmakkal együtt a rengeteg megismételhetetlen boldog percet is. S most, mikor a mozdulatlan, rideg jégpáncél eltűnt, most, amikor a piac sarkán már nárciszokat árulnak; nekem újra el kell indulni az élet rögös útján, jól tudva, hogy ő már nem segít, nem rángat magával és nem bíztat. Bármerre is nézek, a kedves arcok és szavak alatt mélyen, rideg elutasítás húzódik. Nincs igazi barátom, néha úgy érzem, hogy magamra maradtam, s önerőből nagyon nehéz fölállni. De mindenképp föl kell. Ahogy megyek az utcán, ismerős helyeken, pár lépésenként egy-egy emlékképet pillantok meg, saját nevetésünket hallom, de ami eddig fájón fojtogatott, most, hosszú hónapok múltával kedves emlékké érett. Furcsa talán, de így van. Az Idő öreg keze gyengéden törölte le a könnyeimet, s rámutatott a rég elveszettnek hitt utam folytatására. Mert folytatni kell, ugyanolyan hatalmas erővel és lendülettel, mint azelőtt, de sosem feledve azokat, akik már egy másik, szebb világban várnak ránk. Hiszem, hogy valahol, egy számomra még távoli, ismeretlen helyen egyszer megint találkozom vele. Szinte látom, ahogy hetekig azt fogjuk mesélni egymásnak, mi minden történt azóta, és nevetünk, nevetünk épp úgy, ahogy rég... de addig még sok idő, ember és történés vár. A múltunknak mindig lesznek kitörölhetetlen emlékdarabjai, amit örökké magunkban őrzünk, néha előveszünk, sírunk és nevetünk, s nem könyörtelenségből, nem önzőségből, de mégis tovább kell mennünk. Nem tudjuk, nekünk mennyi időt szánt a Sors, de azt ki kell használnunk, igazán megélnünk, örömet okozva ezzel másoknak és talán magunknak is. Már biztos vagyok benne, hogy sosem fogom elfelejteni a őt, aki igaz barát volt... Most hadd fejezzem be ezt az írást a naplójának utolsó soraival: "A csoda bennünk él, csak fel kell fedezni. Hiszem azt is, hogy mindenre van elég időnk. Élj úgy, hogy semmit ne kelljen megbánnod, úgy, hogy ne legyenek elvesztegetett perceid. Nem olyan nehéz! Nekem sikerült... " Hosszú idő kellett, míg tavasszal be tudtam ezt az írást fejezni... remélem, hogy van olyan, akinek segített valamit. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |