HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51402

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AstraeaFeltöltés dátuma: 2008-12-20

A metróban

Tél közepe volt. Odakint már dermesztően hideg honolt, de lenn, a föld alatt, a metrókocsikban lehetetlenség volt, hogy ne legyen fullasztó a hőség. A nyüzsgő nagyváros pókhálószerű metróhálózatának térképe az állomások számos pontján ki volt plakátolva, mert a rengeteg metróvonal között csak az tudott kiigazodni, aki naponta használta őket. Aki viszont nem volt rendszeres látogatója a szerelvényeknek, nem tudta a térképek nélkül megtalálni a helyes utat.
Csakúgy mint minden nap, Bénedicte aznap reggel is pontosan érkezett az állomásra. Minden nap metróval ment be a kórházba. Orvostanhallgató volt, de délelőttönként az egyetem kórházában segédkezett a nővéreknek. A hallgatók kétféle munka között választhattak. Azért ezt vállalta el, mert ezzel elkerülte, hogy esténként a hullaházban kelljen leellenőriznie, hogy rendben vannak-e az elhunytak orvosi papírjai és, hogy a jó névhez a jó holttest tartozik-e. Úgy érezte, ehhez még nem elég edzett a lelke.
Az aluljáróhoz érve levette a sapkáját és lecsavarta nyakáról a sálját, mert tudta, hogy ahogy belép a kocsiba, egyből arcon csapja a fülledt levegő. A jegyellenőrök gyűrűjéből kiérve még hátrapillantott egy bajuszos emberre, aki balhét rendezett, mert az ellenőrök nem hitték el neki, hogy tényleg kifogyott a tinta a jegykezelő automatából és ezért nem volt érvényes a jegye. Mindennapos dolog volt az ilyen. Valakik mindig megpróbálkoztak a kimagyarázással, de általában mindig megkapták a büntetőcsekket.
A metróban a szokásos tömeg volt. Nem volt se több, se kevesebb ember a mindennapi átlaghoz képest. Bénedicte befúrta magát a hátsó ajtóig, mert az csak azon az állomáson nyílt ki, amelyiken ő akart leszállni, az előtte levőkön végig a másik oldali ajtó volt szolgálatban. Minden reggel szinte mindig ugyanolyan emberekkel utazott. Voltak köztük nyudíjasok, akik általában mindig elfoglalták az ülések nagy részét, munkába igyekvő, gondterheltarcú átlagemberek, szülők, akik gyerekeiket vitték iskolába, valamint a szülői kísérethez már nagy diákok. Az ifjúság fülében ott volt a szinte már testrészükké vált fülhallgató, ami infúzióként adagolta a zenét hallójárataikba, emellett elengedhetetlen kelléke volt a metró zajának tompításához. Utazás közben mindenki elmerült a saját világában, mintha a többi ember nem is létezne.
A hátsó ajtó melletti széksor mindegyik székét elfoglalták. A Bénedicte-hez legközelebbi szélső széken egy fiatal férfi ült. Hosszú, fekete szövetkabátot és sapkát viselt, amitől az arcát nem lehetett rendesen látni. Lehajtott fejjel olvasott egy könyvet, amire Bénedicte számára ismeretlen betűkkel volt ráírva a címe. Kicsit zavartnak tűnt és mintha motyogott is volna magában. Egyszer-egyszer felpillantott a mellette lévő ablakra. Biztos tudni akarta, hogy hol jár éppen. A lányt, ahogy ránézett, valamilyen megmagyarázhatatlan érzés fogta el. Ő sem értette, hogy miért, de nyugtalannak érezte magát a férfi mellett. Vagy inkább zavarban volt? Bénedicte nézte az idegent, vagyis inkább a sapkáját, mert az eltakarta lehajtott fejét. Egy hirtelen fékezésnél a férfi felnézett és tekintete találkozott Bénedicte-ével. A lány elfordította a fejét, mert zavarba jött attól, hogy egy idegen emberrel szemezik. Még a végén azt hiszi, hogy akar tőle valamit és megkörnyékezi. De legalább az arcát sikerült megnéznie. Majdnem olyan idős volt, mint ő, de beesett, kialvatlan szeme legalább tíz évvel öregebbnek látszatta. Ezután Bénedicte nem nézte tovább a férfit, hanem a mellette lévő ablakon bámult kifelé a sötét alagútba.
Az utazás közben hol kevesebben, hol többen lettek a szerelvényben. Lassan kicserélődött mindenki egy másik utasra. Csak egy állandó ember volt, akit Bénedicte számon tartott az út eleje óta: az idegen férfi. Bénedicte az utolsó előtti állomáson szállt le minden nap, tehát már csak néhány megálló volt hátra a leszállásig. Kicsit nyugtalan volt, amikor a következő állomások egyikén se szállt le idegen útitársa. Lehet, hogy pont ugyanott fognak leszállni?
Bezáródtak az ajtók, a következő megálló az utolsó előtti. Bénedicte látta, hogy a férfi lassan elkezdi kigombolni szövetkabátja gombjait. Talán tényleg ő is ott száll le? De akkor miért gombolkozik ki, amikor odakint jéghideg van? Megállt a szerelvény, de a férfi ülve maradt. Kinyíltak az ajtók és Bénedicte nézve az idegent lassan kilépett a kocsiból. Az még mindig a kigombolkodással volt elfoglalva, de közben másik kezével kabátja belsejében turkált. És akkor hirtelen megvilágosodott minden Bénedicte előtt. Összeállt a kép. Már tudta miért lett nyugtalan, amikor meglátta a férfit. Eszébe jutott egy néhány évvel ezelőtt történt tragikus esemény, ami egy másik nagyváros lakóit rázta meg. Hátra fordult, hogy az ablakból láthassa a férfit.
Hatalmas robbanás.
A metró utasai szanaszét hevertek az állomás különböző pontjain. Mindegyikük halott volt. Bénedicte is a földre zuhant, de ő még élt. Letörölte a homlokáról a kicsorduló vért és a mobiltelefonja után nyúlt.
- Tessék, rendőrség!
- Háló...kérem...itt mellettem...robbanás...a metróban.
- Mi történt kisasszony?
- Egy öngyilkos merénylő most robbantotta fel magát.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

bobojszaki alkotást töltött fel csüngőhasú disznóvágás címmel a várólistára

gleam alkotást töltött fel Szeretet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin alkotást töltött fel Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Fűnyírás után című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel A Gondolkodó címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Mondd, miért... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Fűnyírás után címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 60. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 59. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 57. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 56. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)