A kisfiú rezzenéstelenül állt, és hagyta, hogy a varrónő ráigazítsa a finom, fényes selymet; még a lélegzetét is visszatartotta, pedig örömében ugrálni szeretett volna. Apja mögötte hol dicsérte, hol kritizálta a nő munkáját, de neki tetszettek a halványzöld cheongsam alján tekergő apró sárkányok.
- Megfelel, uram? - nézett a varrónő az öltönyös férfire. Az apa lesújtó pillantást vetett a nőre.
- Meg - mondta fanyalogva.
- Uram, ha esetleg megmondaná, hogy mi nem tetszik, akkor... - A nő zavartan elhallgatott.
- Nem szorít, Chen? - kérdezte az férfi a kisfiút.
Chen megremegett. Ha rosszat mond, megsérti a kedves arcú varrónőt, de a mellkasa úgy szúrt...
- Nagyon szép... De itt fáj egy picit... - motyogta, és a szívére tette a kezét. A nő rögtön odasietett, és igazított egy kicsit a tűkön.
- Jobb?
A fiúcska vett pár mély lélegzetet, és bólintott, pedig nem érezte jobban magát.
- Ezt azért kapom, mert ügyes vagyok az iskolában? - kérdezte apjától, közben pislogott párat a tükörbe. "Furcsa - gondolta -, mintha sokkal homályosabb lenne minden."
- Büszke vagyok rád... - mondta komolyan az apja a fiú tükörképének szemébe nézve.
- Köszönöm - mosolygott a fiú. Ritkán látta az apját, a férfi Amerikában dolgozott, egy nagy kutatóközpont igazgatójaként. Ha jól tudta, ő maga is onnan származott, de ugyanannyira volt apjának egyetlen, legkedvesebb fia, mint a kutatóközpontbeli jelentésekben a B-6-os kísérlet, és mint egy átlagos, kíváncsi, ám fegyelmezett kínai kisfiú.
- Jó lesz a fekete szegély? - kérdezte a varrónő. - Ne cseréljem le mégis inkább fehérre?
Chen hátrakapta a fejét, hogy kérdőn apjára nézzen.
- Te dönts...
- Hát... akkor... - A fiúcska megingatta fejét, mire heves köhögés tört rá, s két kezét szája elé kapta.
- Jól vagy, fiam?! - A férfi egyetlen ugrással a fiú mellett termett, aggódva karolta át. Chen száraz köhögése fulladozás-szerű hangokká alakult a gyerek két tenyere mögött. A varrónő a hátát paskolta ijedten, míg lehúzta róla a susogó selymet.
- Úristen... - suttogta az apja, amikor a fiú kezéről vér csöppent az ingujjára. - Chen!
A gyerek reszketve eresztette le a kezeit.
-... legyen a fehér... - motyogta halvány mosollyal, aztán összeesett.