Azon gondolkodám épp (na, nem a szokásos idevágó poénon, miszerint rég nem látott Anyumat hogyan szólítsam :) ), hogy miért van vajon az, hogy sok ember 30 felett (nők és pasik egyaránt) roppant mód elengedik magukat. Az egyik "közösségiportáldemégsemaz" oldalon nézegettem nemrég e korosztály profiljait és számomra igencsak elkeserítő látvány fogadott.
Az egyik okot abban lelem, hogy midőn az ember társra lel és véget ér a kampányidőszak, úgy gondolja, hogy akkor ez a kapcsolat már betonbiztos és nem kell adnia magára, mert minek, és szépen lassan, fokozatosan belesüllyed az igénytelenség gusztustalan mocsarába.. Aztán meg csodálkozik, mikor a párja másfelé kacsintgat. Igenis fontos a külső, igenis, fontos a megjelenés (nem minden, de elengedhetetlen). Az ápoltságon túl (ami azért erősen alapkövetelmény) kell még valami. Szerintem egy pont után is fontos az, hogy kedvesünk ugyanolyan szépnek és kívánatosnak találjon, mint az elején.., és ezt nem a kinyúlt mackónadrággal, ósdi göncökkel, lenőtt gondozatlan hajjal, hájas hassal fogjuk tudni elérni. Igenis, csinosan kell öltözni, figyelni a frizurára, a bőrre, az illatra, a testsúlyra. Nem pénz kérdése, mielőtt még bárki felhördülne.
Én a mostani kapcsolatomban értettem meg ennek fontosságát (és vált saját igénnyé is) és ügyelek arra, h a párom napról napra ugyanolyan csinosnak és vonzónak találjon, mint mikor összekerültünk (és mint megtudtam, már előtte is.. :) ).
A másik ok talán maga az emberi igénytelenség, a minden mindegy felfogás. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni..
Ha mi magunk igényesek vagyunk és odafigyelünk a kinézetünkre, az óhatatlanul átragad párunkra is (tapasztalat). Nemigen értem, hogy házasság, ill. 1-2-3 gyermek után miért kell azt gondolni, hogy a férjünk akkor mostmár velünk marad örökre. Ez (lenne) a társadalmilag elfogadott norma, de hála az égnek, a ma embere túljutott már ezeken a megszokásokon és mer lépni, meri otthagyni azt, ami nem működik. A szűklátókörű emberek most foghatják a fejüket és jajonghatnak, hogy hová fejlődik a világ, de azt hiszem, hogy erre az a válaszom: az önállóság felé. Nem mondom, hogy feltétlenül jó irány, de végre az ember önmaga lehet és nem kell egy ráerőltetett szerepben végigszenvednie az életét.
Az előbb említett igénytelenség mindkét nemre vonatkozik, mégis inkább a nőkkel kapcsolatban kirívó ez a tulajdonság (a fentiekben is leginkább rájuk koncentráltam). Félreértés ne essék, a pasik ugyanilyenek, de a szebbik nemtől (nem hiába a megnevezés) ez szerintem alap (lenne) és ezzel párjukat is az igényesség útjára tudnák terelni.. Van, aki él vele.. Aki meg nem, az ne csodálkozzon..