Bubu és Totó haláluk után a pokolba kerültek. Kerülhettek volna éppen a menyországba is, ők sem voltak rosszabbak életükben, mint a többi ember (se jók se rosszabbak) -ám amikor a nagy, rácsos beléptető kapu előtt a felvételre vártak, külünös közjáték tanúivá váltak. Kovács volt ott egészen elől, az a Kovács, akivel egy évfolyamba jártak annak idején, s aki később életük során annyit ártott nekik és a többi, kétlábú embertársnak.
-No, ha ezt ide beengedik, akkor nekem nem kell a mennyország! -kiáltott fel Totó, és Bubu, aki maximálisan passzív volt, helyeslően bólogatott: nekem se!
Szent Péter lépett oda ekkor Kovácshoz, valamit tárgyaltak. A kapuőr hevesen rázta a fejét, onnan, ahol álltak úgy tűnt, nem fogja beengedni a volt évfolyamtársat. Aztán elhangozhatott valami, és Szent Péter meglepetésre mégis szélesre tárta a kapuszárnyat Kovács előtt.
-Gyere innen, -mondta ekkor Totó Bubunak, és jó erősen belenyomta pörgekalapját a fejébe.
Mentek aztán, mendegéltek, s meg sem álltak a poklok kapujáig. Lucifer nem mérlegelt, nem hezitált, beengedte őket, s aztán már ott voltak, s nem volt visszaút.

Szerencséjükre ismerték a főördögöt. Lucifer ugyanoda járt fiatalkorában egyetemre, ahová Bubu és Totó. Akkoriban Mrikrúczky Edinának hívták, kissé félszeg, de nagyon pajzán lány volt. (Vagy fiú).
-Egyet tehetek, -mondta Lucifer. -Végigvezetlek benneteket a termeken, és ti választhattok. Más nem áll módomban, többet nem tehetek értetek. Itt nálunk a kapu, ha egyszer bezáródott, akkor bezáródott. Ugye értitek?
Mentek, mendegéltek befelé egyenesen egy hosszú folyosón. Beértek az első terembe. A hagyományos, pokolbéli kép tárult szemük elé, kondérokban főttek az emberek, és egészen nagy üstökben. Lópatás hosszúfarkú ördögök szították az edények alatt a tüzet. Bubu összerázkódott. -Hogy is mondjam...nehéz az ilyesmit ignorálni. Nekem bizonyosan nem konveniál. Menjün talán tovább.
A második teremben izzó vaslapokon sötögették az embereket. Orrfacsaró volt az égett hús szaga. Velőtrázó sikolyok hasogatták a dobhártyát. Nem, ez se jó. Bubu és Totó néma iszonyattal rázták a fejüket. Mrikrúczky Edina, aki földi életében pajzán lány volt (vagy inkább fiú!) tovább vitte őket. De borzalmassabbnál borzalmasabb helyszínek jöttek sorra. Megcsonkították, feltrancsírozták az egyikben, kiontott beleiknél fogva vastag, görbe kampókra aggatták fel a másikban, malomkövek között őrölték a harmadikban a szerencsétleneket. A kézzelfogható valóság, ami eléjük tárult rettenetesebb volt minden elképzeltnél, a kövezetre csorgó vér, a hörgő, elfulladó halálkiáltások az idegeikbe téptek.
-Végére értünk immáron, -mondta résztvevően Lucifer. -Egyetlen egy terem van még hátra, talán nézzétek meg urak azt is. Előre.
Bementek. Alabástromból készült oszlopos medence volt az ajtó mögött, keskeny járda szegélyezte. A járdán pálmafák árnyékában, hintaszékekben és nyugágyakban fiatal ördög fiúk és ördöglányok ültek. Az egyik napozó-ágyon egy ördöglány egy ördög-fiú ölében ült, virgonckodtak. Némelyik ördöglány egészen csinos volt. A medence az oszlopcsarnokkal a budapesti Gellért fürdő belső nagymedencéjére emlékeztette Bubut, hej, de sok jó időt töltött el ott!
A medence peremig volt töltve szarral. Az emberek mellig álltak a szarban, az alacsonyabbaknak nyakig ért. Álttak, bámészkodtak és cigarettáztak. Totó és Bubu összenézett.
-Hát, hogy is mondjam...izé...itt maradunk, -küzölte passzívan Bubu, és Totó hevesen igent integetett.
Jó. A főördög, aki korábbi életében egy pajzán lány (vagy fiú) volt az évfolyamról, csettintett.
-Cigarettát az uraknak.
Beálltak a medencébe, megkapták a cigarettát. Szívták, Jól esett a jó füstöt mellre szívni, elnyomta a szar szagát. Alig szívtak azonban két-három slukkot, sípszó hangzott és a teremfelügyelő üvöltése megreszkettette a falakat:
-Cigaretta szünetnek vége, alámerülni!

Az évfolyam együtt ült a nagy előadóban. Horváth professzor urat várták, a mikrobiológia tudományának híres, hirhedt professzorát. Halkan zsongott a terem, visszafojtott várakozás érzete rezgett a levegőben. Luciferi Tamás évismétlő diák előrehajolt a padban és odasúgta Bubunak: pokoli lesz nála vizsgázni, majd meglátod.
Bubu szokás szerint passzív volt, nem válaszolt, csak pukkantott egy aprót, illedelmeset. Mrikrúzczky Edia Bubu mellől azonban felvette a lapot: No, ha az lesz, az lesz. Akkor majd találkozunk a pokolban, ugye Bubu?
Ördögien nézett ki, haja sárga lila, hupikék, mellénykében, bőrnadrágban, acélbetétes rokker-bakkancsban. Elragadóan pajzán lány (vagy fiú) volt. Csábmosolya előrevetítette a jövőt: az örökkévalóságig tartó pokolbéli gyötrelmeket.