HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51405

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / tudósítás
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2006-07-26

1956

1. Miért tört ki '56-ban a forradalom?

Októberi forradalmunk nem volt "éhséglázadás". A tízmilliós magyarság fizikai léte a kommunista rezsim által biztosított volt. A munkanélküliség sem vitte a tömeget az utcára. A forradalom okát: az országot uraló, idegen szuronyok segítségével hatalomra került, ostoba, primitív és a néptől elszakadt Moszkva hű kommunista funkcionárius had tehetetlensége és vezetési képességének minimalitása okozta.
Az alapvető emberi jogok, a nemzeti büszkeség mélységes megsértése, az 1955-ös esztendő közép- és kelet-európai politikai változásai (Moszkva-Belgrád kibékülése, az Osztrák Államszerződés, a varsói paktum létrehozása, a Bundeswehr megalakítása, a poznani és varsói 1956-os munkás mozgolódások) erősen kihatottak az 1956 őszén, Magyarországon kialakult és egyre mélyülő belpolitikai feszültségre. Amit a kommunista párt nem kívánt vagy nem is tudott felmérni.
A forradalom először békés jellegű diáktüntetéssel indult. Spontán volt. Csatlakozott hozzá Budapest lakossága, a fővárosi nagyüzemek munkásai. Kommunisták és nem kommunisták. Amikor a tüntetők száma meghaladta a 300 000 főt, a pártvezetőség karhatalmi erőket vonultatott fel ellenük.
Ugyanakkor a szovjet hadügyi és belbiztonsági szervek is megmozdultak. Ma már ismeretes, hogy Moszkvából 1956 nyara óta a KGB élénk figyelemmel kísérte a magyar belpolitikát. Ottani vezetők jobb értesülésekkel rendelkeztek, mint a Magyarországon, a népi demokratikus rezsimért felelős helytartóik.
A legújabb 1956-os kutatások eredménye sejteti, hogy a szovjet "szervek" 1956. október 23.-án számos helyen ügyesen és nagy rutinnal maguk is "beépültek" az elégedetlenkedők táborába, sőt, azokat - mi célból, nem tudjuk - a pártvezetőség akkori összetétele elleni fellépésre manipulálták.
A békésnek induló tüntetések a Magyar Rádió szákházánál 19. 30 óra körül fegyveres harcba torkolltak. Ma már tudjuk, hogy az első lövéseket, a székházat biztosító "kék" ÁVH karhatalma adta le, Mester János ÁVH-százados parancsára. A sortűznek azonnal halálos áldozatai lettek. Jóllehet, a központi pártvezetőség csupán október 23-án éjfélkor adott karhatalmi erői részére tűzparancsot - Mester AVH-századosé (ma is él Budapesten) az "érdem", hogy személy szerint kirobbantotta esztelen utasításával a forradalmat.

2. Rádiótudósítások, a Magyar Rádió sugározta:

a. október 24.-én,

Nagy Imre rádióbeszéde

1956. október 24. 12. 10

Itt Nagy Imre beszél, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.

Budapest népe!
Közlöm, hogy mindazok, akik a további vérontás megszüntetése érdekében ma 14 óráig megszüntetik a harcot és leteszik fegyvereiket, mentesülnek a statáriális eljárás alól.
Egyúttal kijelentem, hogy minden erőnkkel megvalósítjuk az 1953. júniusi kormányprogram elvi alapján, úgy, ahogy azt annak idején a Parlamentben kifejtettem, országunk következetes demokratizálását, a párt, állami és politikai és gazdasági élet minden területén. Kövessék felhívásunkat, szüntessék be a harcot, biztosítsák a rend és nyugalom helyreállítását népünk, országunk jövője érdekében. Térjenek vissza a békés alkotómunkához.
Magyarok, elvtársak, barátaim!
Felelősségteljes percekben szólok hozzátok! Mint tudjátok, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az Elnöki Tanács bizalmából, mint a Minisztertanács elnöke átvettem a kormány vezetését.
Minden lehetősége megvan annak, hogy politikai programunkat a magyar népre támaszkodva, a kommunisták vezetésével a kormány megvalósítsa. A program lényege - mint tudjátok - a magyar közélet széles körű demokratizálása, a szocializmus építésében a mi nemzeti sajátosságainknak megfelelő, magyar út megvalósítása, nagy nemzeti céljainknak, a dolgozó tömegek életkörülményeinek gyökeres megjavítása. Ahhoz azonban, hogy a munkához közös erővel, veletek együtt hozzáláthassunk, a legelső dolog a rend, a fegyelem, a nyugalom megteremtése. A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva ellenséges elemek félrevezettek sok jóhiszemű dolgozót, a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak.
A legelső és mindenekfelett álló feladat most, hogy a helyzetet sürgősen konszolidáljuk. Utána minden kérdésben szót értünk, hiszen egyet akar a kormány és a magyar nép többsége. Nemzeti létünk iránti közös, nagy felelősségre hivatkozva szólítalak fel benneteket, minden magyar férfit, nőt, ifjút, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, hogy szilárdan álljatok helyt, őrizzétek meg nyugalmatokat, álljatok ellen a provokátoroknak, segítsetek helyreállítani a rendet, támogassátok rendfenntartó erőinket.
Meg kell akadályoznunk közös erővel a vérontást, nem szabad engednünk, hogy vér szennyezze be szent nemzeti programunkat.
A magyar kormány békés építőmunkára készül. A kormány el van szánva arra, hogy nem engedi letéríteni magát a demokratizálás, a magyar nép érdekeinek megfelelő, a nép széles rétegeivel megtárgyalt program megvalósításának útjáról.
Nem a bosszúállás, hanem a megbékélés politikáját akarjuk folytatni! Ezért a kormány elhatározta, hogy mindazokat, akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a harcot, nem vonja statáriális eljárás alá, mint ahogy így járt el a magukat eddig megadó csoportokkal szemben is.
Munkások! Védjétek meg a gyárakat, a gépeket! A magunk kincse ez! Az egész népnek okoz kárt az, aki rombol, vagy fosztogat! Rend! Nyugalom! Fegyelem! Ez most a jelszó, ez áll mindenekelőtt!

Barátaim! Magyarok! A kormány programját hamarosan részleteiben is ki fogom fejteni, s azt a rövidesen összeülő Országgyűlés fogja megvitatni. Jövőnkről van szó! Nemzeti létünk felemelkedésének nagy útja áll előttünk! Álljatok a kormány mögé! Biztosítsátok a békés építő-, alkotómunka folytatását, tegyétek lehetővé, hogy hazánk minden dolgozója zavartalanul munkálkodhasson családja és maga jövőjén! Álljatok a párt mögé! Álljatok a kormány mögé! Bízzatok abban, hogy a múlt hibáin tanulva megtaláljuk a helyes utat hazánk felvirágoztatására!

(Közli: Népújság, 1956. október 25.
Megjelent: A forradalom hangja. Összeállította: Varga László. Budapest, 1989. 31-32. l.)

b. október 25.-én,

Kádár János első titkár rádióbeszéde

1956. október 25. 15. 18

Magyar dolgozók, kedves elvtársak!
Pártunk Politikai Bizottsága nehéz és súlyos helyzetben bízott meg a Központi Vezetőség első titkári tisztségével.
Sok idő a beszédre ma nincs, ezért egész röviden kívánok szólni néhány kérdésről.
A súlyos helyzetnek, amibe kerültünk, az a jellemzője, hogy különböző elemek keverednek benne. Ifjúságunk egy része békésnek indult és a résztvevők nagy többségének céljaiban becsületes felvonulása néhány óra múltán, a bekapcsolódott népellenes ellenforradalmi erők szándékai szerint, a népi demokrácia államhatalma ellen irányuló fegyveres támadássá fajult. Ebben a súlyos helyzetben kellett döntenünk.
Pártunk vezetősége teljes egységben állást foglalt amellett, hogy a népköztársaságunk államhatalma ellen irányuló fegyveres támadást minden lehetséges eszközzel vissza kell verni. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság népköztársaságunkban megtestesült hatalma számunkra szent, és szent kell, hogy legyen mindenki számára, aki nem kívánja vissza népünk nyakára a régi igát, a tőkéseket, a bankárok, a nagybirtokosok uralmát. Ez a fegyveres támadás vérontást, pusztítást és súlyos anyagi károkat okozott és fog okozni mindaddig, amíg egész dolgozó népünk segítségével teljesen véget nem vetünk neki. Mivel mindenki számára láthatóan most a rend, a békés építőmunka feltételeinek azonnali helyreállítása ebben az órában a legfőbb érdek, pártunk Központi Vezetősége az egész néphez fordul, különösen fővárosunk népéhez, támogatást kérve e feladat megoldásához.
E feladat megoldásában elsősorban pártunk egész tagságának és a munkásosztálynak egységes, határozott állásfoglalása a fő erő, minden munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó, minden becsületes hazafi közös, egyetértő fellépésében bízom. Kérem az ifjúságot is, vonja meg támogatását a rend megbontóitól, és bízzon abban, hogy javaslataikat a párt vezetősége az egész nép érdekeivel összhangban megvizsgálja és meg fogja oldani. Ezen túl legyenek tudatában az elvtársak, mennyire fontos, hogy minden kommunista, az egész munkásosztály megingathatatlan egységben cselekedjék e nehéz órákban.
A párt vezetését, azaz eltökélt szándék hatja át, hogy kerülgetés nélkül, nyíltan szembenézzen mindazokkal az égető kérdésekkel, amelyek megoldása halaszthatatlanná vált. Mindezeket a feladatokat a párt, állami és társadalmi életünk demokratizmusának elmélyítése útján, a reális lehetőségek figyelembevételével és késlekedés nélkül akarjuk megoldani.
Elvtársak! A párt Központi Vezetősége javasolja a kormánynak, hogy a rend helyreállítása után a Szovjetunió és Magyarország között a teljes egyenjogúság, baráti együttműködés és az internacionalizmus szellemében folytasson tárgyalásokat a szovjet kormánnyal a két szocialista ország közötti kérdések mindkét fél számára méltányos és igazságos rendezésére.
Munkások! Kommunista elvtársak! Legyetek állhatatosak és szilárdak, védjétek meg a népi hatalom rendjét, szocialista országunkat, a dolgozó nép jövőjét!

Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszéde

1956. október 25. 15. 18
Magyarország dolgozó népe!
Az elmúlt napok során hazánk tragikus eseményeket élt át. Kisszámú ellenforradalmár felbujtók népköztársaságunk rendje ellen fegyveres támadást indítottak, amelyet Budapest dolgozóinak egy része az ország helyzete felett érzett elkeseredése következtében támogatott. Ezt az elkeseredést fokozták a múlt súlyos politikai és gazdasági hibái, amelyek helyrehozatalát az ország helyzete és a nép általános óhaja feltétlenül megkövetelte.
A párt új vezetősége és az új vezetés alatt álló kormány el van szánva arra, hogy a tragikus események tanulságait a legmesszebbmenően levonja. A rend helyreállítása után rövidesen összeül az Országgyűlés. Ezen az országgyűlésen mindenre kiterjedő és megalapozott reformprogramot fogok benyújtani, amely felöleli nemzeti életünk összes fontos kérdéseit. E program megvalósítása megköveteli a kormánynak a megújuló Hazafias Népfront, [a] legszélesebb demokratikus nemzeti erők összefogása alapján való átalakítását. E program megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a harc azonnali beszüntetése, a rend és nyugalom helyreállítása és a termelés folyamatossága.
Felhívom az ország dolgozó népét, minden igaz hazafit, hogy ezt minden erővel segítse elő.
Mint a Minisztertanács elnöke bejelentem, hogy a magyar kormánytárgyalásokat kezdeményez a Magyar Köztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, valamint a kommunista pártok és a szocialista országok közötti egyenjogúság és a nemzeti függetlenség alapján. Meggyőződésem, hogy az ezen az alapon felépülő magyar-szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink őszinte, igaz barátságának, nemzeti fejlődésünknek és szocialista jövőnknek. Azoknak a szovjet csapatoknak a visszarendelése, amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállításával haladéktalanul meg fog történni.
Mindazokkal szemben, akik nem népi demokratikus rendünk megdöntése szándékával fogtak fegyvert, ha a harcot haladéktalanul beszüntetik, fegyvereiket beszolgáltatják, mindazokkal az ifjakkal, munkásokkal, honvédségi személyekkel szemben, akik ezt teszik, a kormány a kiengesztelődés és megbékélés szellemében messzemenő nagylelkűséget fog tanúsítani: velük szemben nem alkalmazzuk a statáriális eljárást.
Ugyanakkor a békét és rendet óhajtó dolgozó nép érdekében, népi demokratikus államrendünk védelmében a törvény szigorát fogjuk alkalmazni azok ellen, akik továbbra is fegyverrel támadnak, felbujtanak és fosztogatnak.
Különös gonddal óvom dolgozó népünket a felelőtlen, zavart keltő rémhírterjesztőktől, akiknek káros munkája a béke és a nyugalom helyreállításának egyik legfőbb akadálya.
Mélységes fájdalommal tölt el e tragikus napok során áldozatul esett ártatlan dolgozó emberek minden csepp kiömlött vére. Legyen vége a tragikus harcoknak és a hiábavaló vérontásnak. Magyarok! Barátaim! Elvtársaim! Induljunk meg hát a párt vezetésével népünk szebb, jobb, szocialista jövőjét építő, békés alkotómunka új útján!

(Közli: Tolnai Napló, 1956. október 26.
Megjelent: A forradalom hangja. Összeállította: Varga László. Budapest, 1989. 71-73. l.)

c. október 28.-án,

Nagy Imre rádióbeszéde

1956. október 28.

Magyarország Népe!
Az elmúlt héten tragikus gyorsasággal peregtek a véres események. Az elmúlt évtized szörnyű hibáinak és bűneinek végzetes következményei tárultak elénk azokban a fájdalmas eseményekben, amelyeknek szemtanúi és résztvevői vagyunk. Ezeresztendős történelmünk során a sors nem fukarkodott népünket és nemzetünket sújtó csapásokban, de ilyen megrázkódtatást hazánk talán még sohasem élt át.
A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna.
Kétségtelen, hogy úgy, ahogy minden nagy népmegmozduláskor történni szokott, az elmúlt napokat is felhasználták kártékony elemek közönséges bűncselekmények elkövetésére. Tény az is, hogy reakciós, ellenforradalmi elemek is bekapcsolódtak, és igyekeztek az eseményeket felhasználni a népi demokratikus rendszer megdöntésére. De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom.
Ez a mozgalom célul tűzte ki, hogy biztosítsa nemzeti függetlenségünket, önállóságunkat és szuverenitásunkat, kibontakoztassa társadalmi, gazdasági, politikai életünk demokratizmusát, mert csak ez lehet a szocializmus alapja hazánkban.
Ezt a nagy megmozdulást az elmúlt történelmi korszak súlyos bűnei robbantották ki.
A helyzetet még súlyosabbá tette, hogy a vezetés szinte a legutóbbi időkig nem szánta rá magát arra, hogy végleg szakítson régi, bűnös politikájával. Főleg ez vezetett a tragikus testvérharcra, olyan sok hazafi pusztulására mindkét oldalon.
E harcok közepette megszületett a demokratikus nemzeti egység, függetlenség és szocializmus kormánya, amely a népakarat igazi kifejezőjévé fog válni. Ez a kormány szilárd elhatározása.
Az új kormány, támaszkodva a nép erejére és ellenőrzésére, abban a reményben, hogy a nép teljes bizalmát megnyeri, nyomban hozzákezd a népjogos követeléseinek megvalósításához.
A kormány munkáját hallatlanul nehéz körülmények között kezdi el. A múlt örökségeként reánk maradt igen komoly gazdasági helyzet még súlyosabbá vált az elmúlt napok harcai következtében. Nagyon nehezek lesznek az előttünk álló hónapok is. A kormány tisztán látja munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk súlyos anyagi helyzetét. A kormány elsősorban a harcos magyar munkásosztályra kíván támaszkodni, de természetesen támaszkodni óhajt az egész dolgozó magyar népre. Széles körű program kidolgozását határoztuk el, amelynek keretében a munkásság megelégedésére rendezni kívánjuk a régi, jogos követeléseket és sérelmeket, többek között a bér- és normakérdést, a minimális bérek alsó határának és a legalacsonyabb nyugdíjaknak a felemelését, figyelembe véve a korábban eltöltött éveket, és a családi pótlék növelését.
A kormány, hogy a rendkívül súlyos lakáshelyzeten segítsen, a legmesszebbmenően támogatni fogja, hogy állami, szövetkezeti és magánkezdeményezésből minél több lakást építsenek.
A kormány üdvözli az üzemi dolgozók kezdeményezését az üzemi demokrácia kiszélesítésére, és helyesli a munkástanácsok megalakítását.
A kormány erélyes kézzel véget vet a termelőszövetkezeti mozgalom és a tagosítások során elkövetett súlyos törvénytelenségeknek, s nagyszabású tervet dolgoz ki az elhanyagolt és fejlődésében elmaradott mezőgazdasági termelésünk fellendítésére, termelőszövetkezeti és egyéni gazdaságok termelésének felvirágoztatására, a termelési kedv helyreállítására.
A kormány bátran épít a munkás-, a paraszt- és diákifjúságra, az egyetemistákra, teret nyújt kezdeményezésüknek megtisztuló politikai közéletünkben, és rajta lesz, hogy az életbe induló fiatalok minél jobb anyagi körülmények közé kerüljenek.
A kormány felkarolja a nép kezdeményezésére létrejött új, demokratikus önkormányzati formákat, és arra fog törekedni, hogy azokat be is iktassa az államigazgatásba.
A kormány a további vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás biztosítása érdekében elrendelte az általános azonnali tűzszünetet, utasította a fegyveres erőket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha megtámadják őket. Ugyanakkor felhívja mindazokat, akik fegyvert fogtak, hogy tartózkodjanak minden harci cselekménytől, és fegyverüket haladéktalanul szolgáltassák be.
A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakult az új karhatalom a honvédség és a rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból.
A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, s az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg elhagyják a város területét. A magyar kormánytárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság szellemében, a szocialista országok közötti egyenjogúság és nemzeti függetlenség alapján. A rend helyreállítása után egységes új államrendőrséget szervezünk, és az államvédelmi hatóságot megszüntetjük.
Senkinek semmiféle bántódása nem eshet amiatt, hogy a fegyveres harcokban részt vett.
A kormány javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, hogy az ország címere ismét a Kossuth-címer legyen, s hogy március 15-ét ismét ünneppé nyilvánítsák.
Magyarország Népe!
A keserűség és a harc óráiban az ember hajlamos arra, hogy az elmúlt 12 esztendőnek csak a sötét oldalait lássa, de ne engedjük tisztánlátásunkat elhomályosítani. Ennek a 12 esztendőnek vannak történelmi jelentőségű, maradandó, eltörölhetetlen eredményei, amelyeket ti, magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével kemény és áldozatos munkátokkal hoztatok létre. Megújhodó népköztársaságunk számít arra az erőre és önfeláldozásra, amelyet ti az alkotómunkában megmutattatok, és amely hazánk jobb jövőjének legfőbb biztosítéka.

(Elhangzott 1956. október 28-án 17 óra 25 perckor a rádióban. Megjelent: Dunántúli Napló, 1956. október 29.)
(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 68-69. l.)

d. október 30.-án,

A szabad magyar rádió, a Kossuth adó jelenti 15 óra 5 perckor:
Kedves hallgatóink, ebben az órában új fejezetet nyitunk a magyar rádiózás történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon, ahogy a minap, hazánk újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot. De az a harc, amely az utcán kivívta a nemzet szabadságát és függetlenségét, a rádió falai között is fellángolt. Akik a hazugság hirdetői voltak, ettől fogva nem munkatársai többé a Magyar Rádiónak, amely ezen túl joggal viselheti a Kossuth és Petőfi nevet. Mind, akik itt állunk a mikrofon előtt, új emberek vagyunk ezen a helyen. A jövőben a régi hullámhosszon új hangokat fognak hallani. Ahogy a híressé vált régi esküminta megköveteli, az igazságot, a teljes igazságot akarjuk elmondani. Mi az egész forradalom szószólójának valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt. A rádió régi, hazug vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk.

(Kelt Budapesten, 1956. Október 30-án, a Rádió Forradalmi Bizottsága.)

• 14: 30-kor,

Nagy Imre beszéde

(az egypártrendszer megszüntetéséről)

1956. október 30.

Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmiségiek!
A hazánkban mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány az MDP elnökségével egyetértésben a nemzet életében sorsdöntő elhatározásra jutott, amelyet a következőkben kívánok Magyarország dolgozó népével tudatni.
Az ország életének további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezi. Ennek megfelelően a nemzeti kormányon belül szűkebb kabinetet létesít, amelynek tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a szociáldemokrata párt által kijelölt személyiség.
A kormány előterjesztést tesz a népköztársaság Elnöki Tanácsának Kádár János és Losonczy Géza államminiszterré való megválasztására.
A nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területéről. Egyidejűleg a nemzeti kormány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak az ország területéről való kivonására haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a Szovjetunió kormányával.
A nemzeti kormány nevében bejelentem, hogy a forradalom által létrehozott demokratikus helyi önkormányzati szerveket a nemzeti kormány elismeri, rájuk támaszkodik, és támogatásukat kéri.
Magyar testvéreim, hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a nyugalmat! Ne folyjon testvérvér hazánkban! Vegyétek elejét minden rendzavarásnak, minden rendelkezésre álló erővel biztosítsátok az élet- és vagyonbiztonságot.
Magyar testvéreim, munkások, parasztok! Sorsdöntő elhatározásunkban álljatok a nemzeti kormány mellé!
Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország!

(Elhangzott 1956. október 30-án 14 óra 30 perckor a rádióban. Megjelent: Igazság, 1956. október 31.)

Tildy Zoltán rádióbeszéde

1956. október 30.

Magyar testvérek!
A nemzet akarata, a nemzeti forradalom győzött. Ezt az akaratot képviselte az ifjúság a maga hősies harcával, az írók, a munkások százezrei, a parasztok, a földművelők, az egész ország. Ezzel az akarattal szemben hiábavaló volt minden néven nevezendő erőszak és ellenállás. Megrendülten állok itt a mikrofon előtt, nem írtam meg a beszédemet, talán lesz benne rendszertelenség, de a szívem túláradó szeretetével és örömével köszöntöm a drága magyar ifjúságot, amelynek harcoló képviselőivel is találkoztam ezekben a napokban. Köszöntöm őket és hirdetem a magyarságnak is, hirdetem az egész világnak, hogy ez az ifjúság és a velük küzdő munkások, katonák nemcsak hogy méltóak a márciusi ifjúsághoz, de a maga helytállásával, a maga hősi küzdelmével és a küzdelem eredményeivel túlszárnyalta 1848. március 15-ét, és a magyar kormány nem tehet mást, mint hogy haladéktalanul nemzeti ünneppé nyilvánítja azt a napot, amelyen harcukat megkezdték.
Néhány bejelentésem van. Bejelentem, hogy a nemzeti kormány a felkelés hősi halottait katonai tiszteletadással fogja eltemetni, gondot visel a sebesültekre, meggyógyításukra, gondoskodni fog a hozzátartozók támogatásáról a nemzet minden áldozatkészségével. És most rögtön ezzel kapcsolatban bejelentem, arra kérem a harcoló egyetemi ifjúság képviselőit, hogy a maga képviselőit küldje el a parlament épületébe, ahol várom és várja őket Nagy Imre, hogy hivatalos megbízást adhassunk az egyetemi, nemzeti karhatalmi zászlóaljak megalakítására, hogy fenntarthassák a rendet, védjék a forradalom eredményeit és vívmányait.
Bejelentek egypár intézkedést. Kós Péter ENSZ-beli megbízatását a kormány visszavonja, új delegációt küld, amely már el is indult.
Bejelentem továbbá, hogy a parasztságot annyira sújtó begyűjtési rendszert a mai napon megszüntettük.
Meggyőződésem, hogy a földművelők jobban fogják ellátni a várost és a dolgozókat ezután, mint eddig tehették. A parasztság több jogos követelését a nemzeti kormány még ezen a napon megvizsgálja, és közölni fogja a parasztsággal a maga döntéseit.
Magyar testvéreim! A rádió is a magyar nemzet rádiója. Gondoskodunk arról, hogy azok a tévedések és tévelygések, amelyek eddig voltak, a jövőben meg ne történhessenek.
Kicsiny nemzet vagyunk, de a magunk országában magyarul és szabadon akarunk élni. Kölcsönös megbecsülésben a népekkel és a nemzetekkel, amelyek megbecsülik a maguk nemzeti sajátosságait, kultúráját, nemzeti akaratát.
Békében akarunk élni az egész világgal, különösen a szomszéd demokratikus országokkal.
Meggyőződésem, hogy ha a Szovjetunió népei és vezetői látni fogják, hogy nem egy megalázott, hanem szabad nemzettel és szabad nemzet képviselőivel tárgyalnak, más lesz a viszony, és több lesz a megértés, megbecsülés és szeretet közöttünk. Most már a súlyos felelősség mindnyájatokon van. Fel kell építeni az új nemzeti élet minden épületét. El kell kezdenünk szabad életünket, és nektek magatoknak kell őrködni a szabadság fölött. A szabadságot nemcsak az erőszak veszélyezteti, hanem a felfordulás is. Vigyázzatok rá, hogy amit megszereztünk és megszereztetek, mindent, amiért harcoltunk - most ezt a drága kincset - őrizzük meg.
A kormány, illetve szűkebb tagjai, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy megszünteti az egypártrendszer uralmát Magyarországon, ezzel azt is kinyilvánította, hogy az ország népének magának szabadon, beavatkozás nélkül kell döntenie az ország jövőjéről. Tehát elő kell készíteni a szabad választásokat.
Ehhez a rend és nyugalom kell. A választásokat már csak az veszélyeztetheti, ha az országban nem tud helyreállni a belső békesség. A békesség őrzi mindazt, ami a kezünkben van. A békesség őrzi a jövendőt, és itt mélységes felelősségérzettel szólítok fel minden magyar embert, akiben magyar szív, magyar lélek és érzés van: össze kell fogni és meg kell teremteni országunkban a rendet, a békességet.
Ne legyen több áldozat, ne legyen több pusztítás.
Ezért is hívjuk az egyetemi ifjúságot, hogy a maga csodálatos felelősségérzetével, amelynek ragyogó példáját mutatta meg a küzdelem és harc súlyos napjaiban. Jöjjön és segítse az országot a rend fenntartásában. Azok a fiatalok, akik vérük hullása közben is vigyáztak, hogy a fosztogatók ne törjenek be soraikba, akik mindent őriztek, ami a nemzet kincse, most a hazafias honvédséggel és rendőrséggel együtt meg fogják őrizni azt, amit kivívtak. Az ország békéjét, a jövendőt biztosító, a szabadságot biztosító, a szabad választást, biztosító békét.
Mindannyian legyünk méltók önmagunkhoz, a történelmi pillanathoz, teremtsünk békét és rendet országunkban. Örüljetek, magyar testvéreim, és dolgozzatok!
Még egy felhívás a magam pártjának a vezetőihez Budapesten és vidéken. A Független Kisgazdapárt vezetői, akik közül sokan harcokban edződtek meg és megvannak, nem tántorította el őket önkény és erőszak, akik mindig szívből küzdöttek az ország ügyeiért, ezek azonnal vegyék kézbe a párt újjászervezését Budapesten és vidéken.

(Elhangzott 1956. október 30-án, 14 óra 40 perckor a rádióban. Közli: Igazság, 1956. október 31.)
(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 82-83. l.)

Kádár János rádióbeszéde

1956. október 30.

Munkástársaim! Dolgozó testvéreim!
Kedves elvtársak!
A mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérontásaitól megmentsük népünket, dolgozó tömegeinket, kijelentem, hogy azokban a döntésekben, amelyekben a Minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségének minden egyes tagja egyetértett. Én a magam részéről kijelenthetem azt is, hogy az előttem szólókkal, Nagy Imre, Tildy Zoltán, Erdei Ferenc ismerőseimmel és barátaimmal, általam nagyra becsült és tisztelt honfitársaimmal teljes mértékben egyetértek.
A kommunistákhoz szólok. Azokhoz a kommunistákhoz, akiket a párt soraiba az emberiség haladó eszméje, a szocializmus hozott és nem önző egyéni érdek. Képviseljék a mi tiszta, igazságos eszméinket tiszta, igazságos eszközökkel.
Elvtársaim! Munkástársaim!
Pártunkra az elmúlt évek rossz vezetése következtében súlyos terhek, árnyékok feküdtek. Ezektől teljes mértékben, tiszta lelkiismerettel, bátor, egyenes elhatározással meg kell szabadulni. A párt sorai meg fognak inogni. De én nem tartok tőle, hogy a tiszta, becsületes lelkű, őszinte kommunisták lesznek hűtlenek az eszméhez. Elhagynak majd bennünket azok, akik önző egyéni érdekből, karrierből vagy más szándékkal csatlakoztak hozzánk. De ettől a tehertől és vezetésünk egyes személyeinek múltbeli terhétől megszabadulva, ha bizonyos tekintetben elölről is, de kedvezőbb, tisztább feltételek között fogunk küzdeni eszméink, népünk, honfitársaink, hazánk javára.
Külön kérek minden egyes kommunistát, hogy mutasson példát, ténylegesen frázis nélküli példát a rend helyreállításában, a normális élet biztosításában, a munka, a termelés megindításában, az életelemi rendjének megalapozásában, és az így szerzett becsülettel érdemeljük ki többi honfitársaink tiszteletét is.

(Elhangzott 1956. október 30-án 14 óra 50 perckor a rádióban. Közli: Népszava, 1956. október 31.)
(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 83-84. l.)

e. november 03.-án.

Mindszenty József hercegprímás rádiószózata

1956. november 3. 20. 00 óra

Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom: nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönzésem előtt.
Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt.
Azt sem mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül mondtam azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, amikor közvetlenül, személyesen, tehát nem magnetofon-hangfelvétel útján szólok az egész világhoz és a magyar nemzethez.
Rendkívül súlyos helyzetünkről külföldi és belföldi viszonylatban kell szétnéznünk. Oly távlatból kívánok megállapításokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunkhoz viszont oly közel hajolva, hogy mondanivalómnak meglegyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára.
A külföld felé élőszóval ma első ízben köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenekelőtt a Szentatyának, XII. Pius pápa Őszentségének fejezem ki személyes hálámat, hogy a magyar katolikus Egyház fejéről oly sokszor megemlékezett. Mellette mély hálámat küldöm azoknak az államfőknek, a katolikus Egyház vezetőinek, a különböző kormányoknak, parlamenteknek, közéleti és magántényezőknek, akik a börtönömben töltött idő alatt hazám és sorsom iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek. Isten jutalmazza meg őket ezért. Ugyanígy hálát érzek a világsajtó képviselői és a rádiók világhálózata iránt, amelynek elektromos hullámai a humánum egyetlen légi nagyhatalmát alkotják. Örülök, hogy ezt most végre szabadon megmondhatom.
Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész kultúr világ, a külföld, úgyszólván osztatlanul mellénk állt és segít. Ez számunkra ugyanis nagy erőt jelent, nagyobbat, mint amennyi magunknak van. Mi kis nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500. évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet, s mindig újra saját erőnkből kellett felemelkedést keresnünk.
Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: Isten áldd meg a magyart... Nyújts feléje védő kart.
Himnuszunk így folytatódik: ha küzd ellenséggel. De mi rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk. Mi sem, vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökeredzik a múltban, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzésben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatairól, árnyalatairól le lehet olvasni fejlődésének jegyeit. Korunknak azonban általános jellemzője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés. A régi nacionalizmusokat mindenütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok közt, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén. Így az egyik ország haladása a másikat is előreviszi.
Természetszerű okoknál fogva: fizikai életfeltételeik szerint is mindjobban egymásra utaltak a népek. Mi magyarok, az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátsággal mindegyikkel. Sőt még további tájak felé emelve szemünket: mi, a kis nemzet, barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas orosz birodalommal egyaránt. Jószomszédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal. Ausztriát, pedig ebben a tekinteten úgy kell megemlítenem, hogy mostani vajúdásunk kapcsán tanúsított testvéri magatartását máris minden magyar a szívébe zárta.
Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével. Rádiójelentések adták hírül, hogy ez a fegyveres erő növekszik. Mi semlegesek vagyunk, mi az orosz birodalomnak nem adunk okot a vérontásra. De nem merül fel az orosz birodalom vezetőiben a gondolat, hogy sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz le bennünket? Csak ellenséges népre szokott rátörni a megtámadott másik ország. Mi most nem támadtuk meg Oroszországot! Őszintén reméljük, hogy az orosz fegyveres erők mielőbbi kivonása országunkból megtörténik.
Belső helyzetünket azonban az is válságossá teszi, hogy az előbb mondottak miatt a munka, a termelés országosan megállt. Közvetlen éhínségbe kerültünk. Szabadságharcát egy csontig soványított nemzet vívta. Ezért a munkát, a termelést, a helyreállítási feladatok elvégzését mindenütt azonnal fel kell venni. Saját összességünk, nemzetünk érdekében s a nemzeti életének folytatásához szükséges ez - haladéktalanul.
Amikor ezt megtesszük, ne tévesszük szem elől a következőket: tudja meg mindenki az országban, hogy a lefolyt harc nem forradalom volt, hanem szabadságharc. 1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a tagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegét ütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén.
A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmiféle illetéktelen előny érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni. Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyben minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi ellenőrzés mellett. Én pártokon kívül és - állásom szerint - felül vagyok és maradok. Ebből a tisztemből figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak. Mert az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.
A bukott rendszer örököseinek eddigi visszatekintő leleplezései feltárták, hogy a törvényes felelősségre vonásoknak minden vonalon, éspedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövetkezniük. Magánbosszúkat el kell kerülni, ki kell küszöbölni. A bukott rendszer részesei és örökösei külön felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásért, késedelemért vagy helytelen intézkedésért. Leleplező vallomásokhoz nem fűzhetünk egyetlen megállapítást sem, mert az országos munkafelvételt és a termelés folytatását hátráltatná. Ha a kibontakozás az elhangzott ígéretek szerint tisztességesen halad előre, ez nem is lehet feladatunk.
Hangsúlyoznom kell azonban a tennivalók tárgyi foglalatait: jogállamban élünk, osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni. Ez akar lenni az egész magyar nemzet. Mint a katolikus Egyház feje viszont kijelentem, hogy - amint azt a püspöki kar 1945-ben, közös körlevélben kijelentette - nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk. Azt a magyar nép természetesnek találja, hogy nagy múltú és nagy értékű intézményeinkről gondoskodni kell. Ugyanebben a minőségemben továbbá megemlítem, az ország hat és fél millió katolikus híveinek tájékoztatására, hogy a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk. Ez nálunk ősi hit- és erkölcstanunkból és az Egyházzal egyidős jogszabályokból önként adódik.
A nemzethez intézett mostani szózatom más részletekre tudatosan nem terjed ki, mert amit mondtam, világos és elég.
De végezetül egy kérdés felvetése mégsem hagyható el: Mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha az általuk megbélyegzett elődeik vallás-erkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek? A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.
Ettől a pillanattól kezdve figyeljük, hogy ígéretek és cselekedetek födik-e egymást, és ami ma keresztülvihető, azt senki se halassza holnapra. Mi, akik figyelünk, és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben. - S nem hiába.

(Megjelent: Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto, 1974. 437-441. old.
Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 107-109. l.)
3. Magyar emberek követelései 16 pontban.

1. Az összes szovjet csapatoknak kivonását követeljük Magyarországról, a békeszerzõdés határozatai alapján.

2. Az MDP-nek alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép- és központi vezetõk választását követeljük, ezek legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.

3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a Sztálinista-Rákosi korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.

4. Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai ügyében. Rákosi Mátyást - aki első fokon felelős a közelmúlt minden bűnéért és az ország tönkretevéséért - hozzák haza és állítsák a nép ítélőszéke elé.

5. Általános, egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban, több párt részvételével, új nemzetgyűlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájk-jogának biztosítását.
6. Követeljük a magyar-szovjet és a magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését, a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.

7. Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését, szakemberek bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.

8. Hozzák nyilvánosságra külkereskedelmi szerződéseinket, a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és őszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiről, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.

9. Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, munkások és értelmiségiek bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.

10. Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra való fektetését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg dolgozó parasztok egyenrangú támogatását.

11. Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálását, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsájtását, és rehabilitását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.

12. Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő» Káderanyag «nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.

13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le és helyére az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.

14. A meglévő, magyar népről teljesen idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek nemzeti hagyományainkhoz méltó új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15-e nemzeti ünnep, munkaszüneti nap legyen, október 6.- a, pedig nemzeti gyászünnep és iskolai szünnap legyen.

15. Az egyetemek és főiskolák ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.

16. Az egyetemek és főiskolák diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete) helyi szervezeteit és elhatározta folyó hó 27-ére, szombatra Budapesten ifjúsági parlament összehívását, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága."

4. Mi okozta a forradalom bukását.

A nagyhatalmak ármánya, árulása és - a Szovjetunió kivételével - teljes érdektelensége.
Ma már ismeretes, hogy a szovjet vezetés a forradalom első napjaiban megzavarodott volt. Várt egy magyarországi lázadást, amit örömmel vert volna szét, de nem számított arra, hogy az ostoba, gyarló, "senkikből" verbuválódott "magyar" pártvezetők ilyen szervezett és hatalmas népi ellenzékkel kerülnek szembe. Hruscsov kiegyezett volna Magyarország esetében egy második Nagy Imre-kormánnyal, de az egypártrendszeri diktatúrát nem volt hajlandó feladni.
A pártvezetők tábora megoszlott. A katonák a beavatkozás mellett voltak. A kínai testvérpárt is és Európából Togliatti és a félig már szenilis Ulbricht. Gheorghiu Dej, a román KP-vezér még csapatokkal is támogatni akarta az új szovjet katonai intervenciót. Hruscsov kezdetben ingadozott. Saját Sztálin-ellenes politikáját látta azonban Magyarország esetében veszélyeztetettnek. A Kremlbeli döntés - hogy jön egy második katonai intervenció - október 30-ról 31-re virradó hajnalon született. Hruscsov döntött. A többiek csak bólogattak. Kivétel Mikojan volt. Segítette Hruscsovot a döntésben a washingtoni kormány gyáva, alattomos és rohadt politikája. Eisenhower, ez a bottal csinált politikus, mindeddig csak üres szólamokban állt ki a kelet-európai népek önrendelkezési- és szabadságjoga mellett. Most titkos és nem titkos csatornákon megüzente a Kremlnek: az USA érdektelen Kelet-Európában. Ebben az övezetben Jalta (1945) óta továbbra is Moszkva az úr. Cselekedjen belátása szerint. Még a Washington és Moszkva közötti kulturális kapcsolatokat sem függesztették fel az amerikaiak - hogy legalább látszólagosan tiltakozzanak a második szovjet intervenció ellen. Anglia és Franciaország 1956 októberében a közel-keleti háborúval voltak elfoglalva. Németország hadserege felépülőben volt. Mit csinálhatott egymaga? Ausztria lapított. Féltette 1955-ben visszakapott függetlenségét. Jugoszlávia - Tito - Hruscsov mögé állt. Megijedt a magyar irredentizmus feltámadásától. Elárulta személy szerint is Nagy Imrét. Így Hruscsovnak tálcán szervírozták Magyarországot. Sajna: forradalmunk már akkor kudarcra volt ítélve, amikor kirobbant!

5. Veszteségeink.

A forradalom alatt a Magyar Népköztársaság területén 48 óra leforgása alatt minden városban és községben megszűnt a kommunista hatalom. Ilyen még nem volt a történelemben - s ez is jellemzi, mennyire népidegen és rothadt volt a hatalmon lévő kommunista párt. Tagsága - 800 000 fő - szétszaladt. 1956 decemberében az új pártszervezők még 80 000 főt sem tudtak magukénak. Ennek a fele is karrieristákból állott.
A forradalmi harcokban elesettek és megsebesültek száma 20 000 főn felül volt. Kádárék, úgymond, Karhatalmi Tiszti Osztagai 1956. december végén nem több ember felett, mint 12 000 fő fölött rendelkeztek. A honvédség, rendőrség szétszaladt. A KP "magvából", pl. a hírhedt ÁVH-s tisztek Jambrich testvéreiből és a többiekből halálbrigádok kezdték el működésüket (Akit kétszer lőttek fejbe...). Titokban, orvul gyilkolták le a pártnak nem tetsző vagy a behódolást visszautasító munkástanácsok tagjait.
20 000 fő börtönbe került, ahonnan csak 1963-ban, amnesztiával szabadultak. De a rezsim kimúlásáig (nem olyan finoman: "megdögléséig"!) megmaradt priuszuk - hetedíziglenig. Kádár 1958-ban, amikor Hruscsov felajánlotta nekik a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását, ennek ellent mondott. "Maradjon önöknél csak Rákosi - nálunk, pedig állomásozzanak tovább szovjet csapatok!" - mondta. Ezzel kinyilvánította hazaárulását. Nemcsak a forradalom elárulása, a bitóra hurcoltatott százak, de a honárulás is Kádár-Cermanek (népnyelven "jó János királyunk"!), eme KP-funkcionárius lelkét terheli.
Külön iróniája a sorsnak, hogy uralmát ma is Magyarországon, százezren kívánnák vissza. Hiába, rabszolga nép. Sajnos. Kell a kancsuka... Úgy tűnik...
A szovjet csapatok csak az Antall-kormány alatt, 1991-ben hagyták el hazánkat. Addigra dugába dőlt a párturalom. Thürmer "elvtárs" nosztalgiázó kommunista veterán-csapata alig pár tízezer elvtársból áll. Az USA úgy tesz, mintha semmi köze nem lett volna a magyar forradalomhoz. Európa elfelejtette 56-os kiállásunkat. Most az 1968-as Prágai Tavaszt dicséri...
1956/57 telén 210 000 magyar hagyta el hazáját és keresett egyetlen batyuval új hazát a nagyvilágban. Letelepedtek, egzisztenciát teremtettek. Kivívták befogadó országuk elismerését. Ők voltak a forradalombukásban is megacélozódott győzői.

6. Az '56-os forradalmunk történelmi értékelése.

A XX. század csillagórája és a magyar történelem ezen évszázad legkiválóbb eseménye dokumentálása élni akarásunknak. Ezek a mi generációnk igazi gyökerei. Nem a Horthy-korszak, nem az együgyű és ostoba gróf Károlyi kezdettől elvetélt kísérlete, nem az agg Ferenc József Monarchiája és kevésbé az 1945/47-es demokratikus kísérlet, amely jónak indult, de megfeneklett a nagyhatalmak árulásán. 56-ból nem EGY van! Amennyi ember, annyi 56 létezik. De mindenki EGY abban: a függetlenséget, a demokráciát és az állami önállóságot akartuk. És a kommunizmusból és annak minden válfajából mindenkinek elege volt!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2006-10-22 21:42:59

Jó összefoglaló, csak egy a hibája, összeollóztad, mondhatom: nem saját szellemi terméked. Persze, ez nem baj, mivel a téma éppen most egy kerek évforduló idején nagyon időszerű.
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-29 08:01:36

Érdekes olvasmány volt. A töri volt a kedvenc tantárgyam, ezért jó volt ezt elolvasni.
Gratulálok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 14. címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tipeg- topog drága mamám című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/4. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Kócos karamellás puccino's címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Virág isten kezében címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 63. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 62. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 61. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel csüngőhasú disznóvágás címmel a várólistára

gleam alkotást töltött fel Szeretet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin alkotást töltött fel Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)