1. Egerek

Sikeres érettségi után megkérdeztem lányomat: — Szeretnél továbbtanulni? Milyen pályát választanál? Eddig ugyanis nem beszélt róla, holott a szakközépiskolai érettségivel többfajta egészségügyi főiskolára, sőt az orvosi egyetemre is pályázhatna. Osztálytársi közül többen kozmetikusnak, néhányan védőnőnek jelentkeztek. Nem mondom, hogy anyagilag könnyű lett volna az életünk, ha a továbbtanulást választja; mégis szerettem volna, ha diplomát szerez, de saját döntésére bíztam. Ő másként döntött.
— Gyermekorvos szeretnék lenni, de az a kötelező egyéves gyakorlattal nekem még hat év tanulást jelentene, inkább elhelyezkedem, — röntgen-asszisztens leszek, ami munkavégzés mellett két éves továbbképzést jelent. (Utána, amikor Budapesten helyezkedett el, ezen a pályán még két diplomát szerzett, munka mellett.)
— Jól gondold meg, neked kell döntened.
Nem másította meg elhatározását, ezért egy kellemes családi balatoni nyaralás után elhelyezkedett a helyi kórház Röntgen osztályán. Kedves ember a főnöke, a felesége is ott dolgozik. Jól ismerjük egymást, tudom, jó sora lesz ismerősök között. Egyébként sem volt idegen számára a kórház, mivel gyakorlatra oda jártak a középiskolából.

Már egész jól belejött a munkába; beosztották őket, fiatalokat is ügyeleti szolgálatra. Külön ügyeletes szobájukban alhattak, ha nem történt olyan eset, ami nem várhatott másnapig.
— Képzeld anyu, mi történt ügyelet alatt? — kérdezi a lányom, amikor hazaérkeztünk délután.
— Mi történt? — mondd gyorsan, mert láttam rajta, hogy nagyon izgatott.
— Este későn fejeztük be a munkát, mert a sebészetről betegeket hoztak át vizsgálatra. Már lezuhanyoztam, éppen lefeküdni készültem. Kezembe veszem a könyvem, egy kicsit olvasni szerettem volna. Aztán furcsa neszezést hallok, mintha kaparászna valaki... Figyelni kezdtem. A fekhelyem alól jöttek a hangok. Fölkeltem megnézni, mi lehet az. Képzeld, anyukám, egerek! Nem is egy, hanem két kisegér futkározott az ágyam alatt! Úgy megijedtem tőlük, hogy összefogtam az ágyneműmet, és kimentem az előtérbe, ott kuksoltam egész éjjel a keskeny vizsgálóasztalon. Persze nagyon kellemetlen volt a nagy hodályban, egész éjszakát átvirrasztottam.
Mindig irtózott az egerektől, nem úgy, mint én. Ekkor elmeséltem neki, hogy gyerekkoromban testvéreimmel gyakran mászkáltunk erdőn-mezőn, sokszor találkoztunk egerekkel. Nem féltem tőlük, meg is fogtam őket. Igaz, egyszer pórul jártam, mert ahogy megfogtam a mezei pocok farkát, ő ügyes akrobata mozdulattal a hosszú farkincája ellenére megfordult, és beleharapott az ujjamba. Ezután én is óvatosabb lettem.

*