HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52168

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Liz ReedFeltöltés dátuma: 2009-02-14

Az út

Ködös, fáradt éjben vágtat a vonatunk. A csillagok milliárd tüzes dárdát lövellnek a vasgép felé, de az csak megy, meg nem áll. A vagonok lihegve kaptatnak egymás után, keresztül parázsló pusztán, szűk szoroson, hatalmas hegyek hátán.
Csak ketten vagyunk, csak te meg én. Senki más az egész robogó nehézfémtömegen. A kalauz leszállt, leszálltak egytől egyig. Nem volt jegyünk, és sokat vitázott az első is, a második is, harmadik, és sorban akárki jött, hogy hagyjuk el a szerelvényt, nem maradhatunk itt, nem utazhatunk csak így, de mi szorítottuk fél kézzel egymást, fél kézzel a kapaszkodót, és mondtuk: nem, nem, soha! Nem értettek meg minket. Leszálltak, hagytak, de nem értettek meg.
Egyre gyorsabban száguldanak a kerekek, egyre elmosódottabb már minden odakint. A fák lombja, ha fák azok, csak csík a szürkeségben, csak sötét, hosszú csík.
Az állomáson álltunk, két ember, akiket a véletlen éppen egy helyre sodort. Egyikőnk sem oda tartott, amikor elindult, egyikőnk sem számított a másikra, de akkor, amikor először csókolózott a tekintetünk, akkor már tudtuk, nekünk utaznunk kell... Felszálltunk hát erre a szénfekete, zord óriáskígyóra, és ahogy megtaláltuk a kabint, elindult velünk.
A szél belemar a vonat oldalába, kiharap egy darab festéket.
Senki sem volt, már az induláskor sem, de mi tudtuk, hogy ott kell lennünk. Két ismeretlen ismerős találkozott, és elindult a leghosszabb, legtöbb bizonytalansággal járó úton.
A tetőről darabokban hull a festett fém, rázkódik az egész mindenség.
Először még volt megálló. Több is akadt, csak felszálló utas nem, mintha csak azért lettek volna a szünetek az út közben, hogy a kalauzok váltsák egymást, majd eltűnjenek a mozdonyvezetővel együtt az utolsó állomáson.
A kabin falai remegnek, az ülések elmozdulnak a helyükről, a huzat felszakad.
Nem tudtuk, hová megyünk, csak leültünk egymással szemben, és hangtalan beszélgetésbe kezdtünk. A szemünk, a homlokunk, az orrunk a szánk segítsége nélkül mindent megmagyarázott. Aztán bekapcsolódott a kezünk is, néha, ha szükség volt rá, a lábunk.
Ijesztő ez a látvány, a sebesség nőttőn nő, a gépezet megállíthatatlanul száguld a végtelenségen át az ismeretlen tájak felé.
Már egy ideje nem tudnánk megállítani, már vezető sincs. Különös nyugalommal tölt el ez a tehetetlenség, ez a minden mindegy érzése. Nem számít. Te vagy, én vagyok. Utazunk.
Elfelejtettünk mindent, ami történt, ami a múltunk volt, és kártyavárat kezdtünk építeni a másikból. Amikor felépült, ráhelyeztünk minden "eddiget", és vártunk. Vártuk, hogy mikor jön egy olyan rántás, amitől felborul az egész. Vártunk, várunk.
Párás, fülledt síkra ér a vonatunk. Mellettünk hajnali fényben csillognak a tenger hullámai, szellő fújdogálja a hófehér járgány fényes külsejét, az meg csak pöfög tovább...
A kabinban csend van, kézenfogva alszunk, mi, a két fáradt utazó, és a puha üléseken ugyanazt álmodjuk.
Odaérünk... Mindjárt, mindjárt...

tudom, hogy odaérünk

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2009-02-15 21:58:35

Nagyon kedves, érzelemmel telt a rövid életmeséd. Egyetlen szó (kétszer is leírva, tehát nem elírás), ami szerintem nem helyes: Egyikőnk (vagy talán ez valahol tájszólás?). Helyesen írva: egyikünk.
Szeretettel.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-02-14 18:17:34

A "hangulatos" rá talán a legjobb szó. Nekem is tetszett. Sötét-romantikus...
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5464
Időpont: 2009-02-14 14:55:53

Szia!
Nagyon tetszett, különösen azért, mert a páromat én egy vonaton ismertem meg. ennek idén lesz 25 éve. Azóta is egy az utunk, még akkor is ha néha úgy éreztük jobb lenne leszállni... de maradtunk és nem bánjuk. Bocsi, hogy ilyennel untatlak de most sok minden előtört belőlem...
Gratulálok írásodhoz barrátsáággal Panka!

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Vízember a földön című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Vízember a földön című alkotáshoz

Alkonyi alkotást töltött fel Fekete őszben feledő címmel a várólistára

Alkonyi bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Alkonyi bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Vízember a földön című alkotáshoz

Alkonyi bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Vízember a földön című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vízember a földön címmel a várólistára

jerrynostro alkotást töltött fel Bűvésztrükk címmel

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Vovka fiú címmel a várólistára

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hideg lánc című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tanácsok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öreg kutyák barátja című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Van kezed, kettő című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Tanácsok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Tanácsok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az öreg kutyák barátja című alkotáshoz

történetmesélő alkotást töltött fel Az öreg kutyák barátja címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A találkozás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egy nagy tűz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Októbert hűlnek a párák című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hideg lánc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021