HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 71

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-02-17

A lajtorja 23.

1. Békesség földön az embernek (Második Könyv, folytatás)

Hagyjuk most egy időre el a turai úton zötyögő kocsit a két almásderessel és utasaival, s kövessük visza az emlékezés sebes szárnyán jegyző urat a múltba. Életének meghatározó szakasza volt az a néhány hét, ami a baleset után következett. Élete végéig emlékezett rá Dósa Jenő. Sőt halála órájában szintén vele volt az emlék.

Halála órája messze van még, de majd eljön egyszer, mint mindenkié.

A hatvani járási kórházba vitték szirénázó mentőautóval. A megkülönböztető jelzés használatának jogosságához nem férhetett kétség, a mentőorvos okkal feltételezte, hogy esetleg belső vérzése van. Az első viszgálatok megállapították, hogy szerencsére nincs, s így egy olyan kórterembe tették, ahol lábadozók voltak. Ő maga is lábadozott, eltört kulccsontjának gyógyulását az időre, a nagy gyógyítóra kellett bízni, jobbat ennél a modern orvostudomány sem tehetett. Fejfájása szűnőben volt, napról napra javult. Kapott gyógyszereket, és délutánonként lemehetett sétálni a kórház kertjébe.
Egy ilyen délután, árnyas padon pihengetett éppen a főbejárattól nem túl messze, elegáns fekete autó gördült be a kapun és a főbejárat felhajtójához hajtott. Két, öltönyös, nyakkendős úr szállt ki az autóból, és bementek az épületbe.
-Ki az ördöghöz gyöttek, -tűnődött Dósa Jenő utánuk pillantva, -no, alighanem nagykutyához gyöhettek ezen a fekete autón.
Újságjába temetkezett aztán, nem törődött többet a nyakkendős urakkal és az autómobiljukkal. Lapozott. Hanem hát, egyszerre csak, ahogy így tallózgat a cikkek között, hallja a kavics csikorgását az ösvény felől.
Felpillantott. Hát a városi urak jöttek ott az ösvényen, egyenesen őfeléje. Odaértek és bemutatkoztak. A magasabbik úr a vasúttársaság elnökének titkára volt személyesen, a másik, a kisebbik pedig a titkár úr titkára. Miután tisztázódott ki kicsoda, lekezeltek egymással, majd az urak jobbról-balról leültek Dósa Jenő mellé. Nehezen indult a beszélgetés, feszélyezett volt a két úr, tartózkodásuk Dósa Jenőre is átragadt. De, ahogy az társaságbeli uraknál lenni szokott, néhány szó után oldódni kezdett a feszültség, s túljutva a szokványos, a lábadozó egészsége felőli érdeklődés udvarias és konvencionális kérdésein-válaszain és a balesetbiztosítással kapcsolatos hivatalos megbeszélni valókon, már közvetlen, fidélis fesztelenséggel folyt a diskurzus.
Némi torokköszörülés után a titkár úr előjött a farbával.
-No, mi igazándiból azért vagyunk itt Dósa uram, hogy a vasúttársaság elnökének nagylelkű ajándékával megédesítsük lábadozását. Az elnök úr átérzi, milyen szörnyű megrázkódtatás érte Önt. A baktert azonnali hatállyal elbocsátottuk, rendőrségi és bírósági eljárást kezdeményeztünk ellene. A szerencsétlenül járt kocsis családjának minden anyagi támogatást megadunk, a kötelezőkön felül is. Ez azonban nyilvánvalóan nem vígasztalja Önt. Ami megtörtént megtörtént, s azon sajnos semmi nem változtathat. De,... de gesztust szeretnénk tenni, mely segít feledni a szörnyűséget....kérem fogadja el. Az elnök úr felajánlott Önnek egy tíz napos abbáziai nyaralást, melynek minden költségét a vasúttársaság állja. Kérem.
Térdére fektette az aktatáskáját, kinyitotta, nagyalakú barna borítékott húzott elő belőle.
-Ebben a borítékban benne van a beutaló, és a vasúti jegy oda-vissza. A beutaló a Grand Hotelbe szól. A vonat Fiumébe viszi. A vasútállomáson fogadjon kocsit, és hajtasson át Abbáziába, a Grand Hotelba. A kocsis, vagy a sofőr tudni fogja hol van az. A szálloda a teljes ellátással ki van fizetve. Minden ott tartózkodásával kapcsolatos egyéb költségéről hozzon számlát, és mi utólag azokat is elszámoljuk. -Várakozás teljesen nézett Dósa Jenőre és még egyszer mondta, mintha ő kérne nagy-nagy szívességet.
-Kérem, Dósa uram! Ne mondjon nemet!
A lábadozó egyikükről a másikukra pillantott, mint aki nem hisz a szemének, de megnyerő képpel bólogatott a titkát úr, és a titkár úr titkára is.
-Ó, a tenger, -mormolta aztán. -Kiskorom óta az az álmom, hogy lássam a tengert. De....de nem tudom. Nem tudom elmehetek-e, itthagyhatom-e a falut, az embereket, a munka dandárjában. Nem, azt hiszem, nem fogadhatom el, bármennyire szeretném is. Ugye megértik, és nem haragszanak?!
A vasúttársaság elnökének titkára mosolygott. Fehér, szeplős kezét Dósa Jenő nagy, eres kezére tette, arra, amelyikben a borítékot tartotta.
-Természetesen megértem. Ön tudja Dósa uram! De arra kérem, ne döntsön most. A boríték a beutalóval és a vasúti jegyekkel mindenképpen az Öné. Vigye haza, beszélje meg a családjával. Ha mégis úgy dönt, hogy elmegy Abbáziába, értesítsen minket, mert....mert szívén viseljük ám a sorsát!
Három napra rá Dósa Jenőt hazaengedték. Kocsi jött érte Vácszentlászlóról. A kocsist Ebeni Mihálynak hívták, benne volt már a korban jelezte deresdő haja, ahogy levett kalappal várta a falu jegyzőjét a bakon.Vitte a homokfutó a jegyző urat aztán sebesen, símán gördültek az aszfalton a vasalt kerekek.
Vacsora előtt Jenő úr megmutatta a borítékot Teréz asszonynak. Együtt volt a család az ebédlőben, a házaspár egymás mellett az asztal ellentétes oldalán, velük szemben a két gyerek. Ica már egyedül ült a széken, illetve inkább térdelt, hogy jobban felérje az asztalt, a kicsi Jenő pedig etetőszékben. Rozi néne, a cselédlány közöttük, készen arra, hogy hol az egyiknek segítsen, hol a másiknak.
Imádkoztak. "Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk, amen."
Teréz asszony a kés hegyével keresztet rajzolt a kenyérre, megszegte, és az első szeletet, a serclit, ura tányérja mellé helyezte. Sertéspörkölt volt vacsorára, ott állt a piros lábos az asztal közepén, a fedő alól göz szállt fel, illata betöltötte a tágas ebédlőt. Dósa Jenő ekkor felemelte a nagyalakú barna borítékot, amit addig a térdén tartott, és szorongva megszólalt:
-Nézze csak Nyanyus!
Teréz asszony vonakodva nyúlt érte. Jó-e vagy rossz, ami benne van? Az ura arca semmit nem árult el, Szétnyitotta és kiöntötte tartalmát a fehér abroszra.
-Mi a csoda ez, Jenő?!
-Nézze csak nézze!
Nehezen fogták fel először. Aztán kitört az öröm és hullámai sodorni kezdék jegyző urat.
-El kell mennie Jenő, -kiáltotta Teréz asszony minden méltóságát feladva, s mint egy gyermek kacagott. -Eszébe ne jusson megtagadni! Lehet, hogy az életben nem lesz több alkalma arra, hogy a tengert lássa!
Fülig ért a szája kicsi Icának is, úgy kérlelte apját.
-Ugye Apu elmész? Ugye hozol nekem onnan új bábut, és piros köténykét?!
Kicsi Jenő a kanalával hadonászott: én is megyek Apu, ugye engem is elvisel a tengejje?!
Dósa Jenő lassan kezdte magát megadni.
-Jó, jó, nem bánom. Alszom rá még egyet. De, Nanyus! Annyi dolog van most a községházán. Hogyan lesz az, hogy én nyaralgatok Abbáziában, az ügyek meg itthon állnak?
-Nem fognak állani, -mondta szilárd meggyőződéssel a hangjában Teréz asszony. -Itt van a helyettesed, Imre sógor. Bízd rá nyugodtan az ügyeket, magad sem intézhetnéd különbül, mint ahogy ő teszi!
-Jól van, -sóhajtotta megadón Dósa Jenő. -Holnap reggel megmondom!
Csendesen telt az este további része. Vacsora után nem sokra a gyerekeket lefektették. Apjuk mondott egy rövid mesét, azután imádkoztak. Elmondták a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát, majd így fejezték be:
"Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem. De a Tied nyitva Atyám, aki mindig vigyázol rám. Vigyázz édes szüleimre és az én kis testvérkémre, hogyha a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel, amen."
-Jó emberek jó éjszakát, én már megyek aludni, -mondták a szülők, és a két gyerek engedelmesen ismételte, Ica szépen, tisztán hangsúlyozva, míg a kicsi Jenő selypítve:
"Jó embejek jó éjsakát, én mán megyek ajudni"
Teréz asszony ekkor odalépett Ica kiságyához és jobb kezének hüvelykujjával keresztet rajzolt a kislány homlokára. "Aludj jól" -suttogta. Jenőke ágyához lépett eztán. Jenőke is megkapta a kis keresztet a homlokára. "Szép álmokat" -mondta az anyja.
Kicsi Jenő szájába kapta az újját, de nagy álmos szemekkel felnézett még az apjára.
-Nekem mit hozsol Apu a tengejjől?
Az apja gondolkozott.
-Neked, fiam? Neked hozok egy igazi játék vitorláshajót, két árbóccal és sok sok vitorlával, olyat, mint ami a képeskönyvedben van! Jó lesz?
-Jó les Apu, -selypegte a kisfiú, és lehúnyta a szemét.

(Folytatása következik)

családregény

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2022-10-19 09:18:29

válasz black eagle (2022-10-18 10:02:31) üzenetére
Kedves Laca! A szirnz mentautt lehet, hogy benztem. Ksznm, h felhvtad r a figyelmemet! Mg futok nhny krt ez gyben, aztn mdostom a szveget, s kihagyom.
A regny sorn az olvas tbbszr is tallkozhat hasonl csaldi jelenetekkel. Clom van vele, h megrom. Megprblom bemutatni a "bkeidk" atmoszfrjt, ami majd a krlmnyek hatsra gykeresen megvltozik 1945 utn. Fiume fontos szerepet kap D.J. letben, s az utdok, akiknek elmesli, soha nem feledkeznek meg rla tbbet. Ksznettel: n
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2456
Időpont: 2022-10-18 10:02:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
dvzletem, Bdn!

Lttam mr korabeli mentautkat, igaz csak katonai modelleket, de ez segtett elkpzelni a trtnseket. rdekes belegondolni mindenesetre, hogy (te j g!) mr tbb mint 100 vvel ezeltt vijjog mentautk robogtak az utakon.

Fiume, Abbzia, Grand Hotel... izgalmasan, gretesen hangzik. De nekem azrt mgiscsak a meghitt csaldi jelenet tetszett leginkbb, az esti mese, az sszetartozs, az egymsra sznt id, odafigyels. Megdobogtatta a szvemet. A Grand Hotel... az hidegen hagy. (De persze kvncsi vagyok a folytatsra, hogyan alakulnak tovbb az esemnyek.)

Laca 🙂
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2021-04-21 08:12:00

válasz T. Pandur Judit (2021-04-20 15:24:05) üzenetére
Szia Judit! Kanyargs valban. Ngy nagycsald trtnete, amelyek sorsa a hzassgok rvn sszefondik a hszas vektl majdnem napjainkig. A csaldok: Dsa, Lengyel,, Herderics, Frter (Ertsey), rszben igazi, rszben megvltoztatott nevek. Igaz trtnet, ami a kerettrtnetet illeti, de persze a mindennapok trtnseit ki kellett tallnom hozz. Rengeteg feljegyzs, levelek, dokumentumok maradtak fenn, amelyekre tudtam tmaszkodni. Ksznettel: n
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2021-04-20 15:24:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

rdekldve vrom az abbziai rszt!

Kanyargs egy trtnet ez a regnyed. :)

Judit
/Nem tudom mirt "dadog" ma minden hozzszlsom, csak egyszer kldm el, de ktszer jelenik meg./
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2009-02-18 14:34:19

Igen Eszti, a kalandok jnnek, akr akarja az ember, akr nem. Abbzia (Opatija) olyan hely, ahol mindg trtnik valami rdekes. Ezt nemrg (s korbban oly sokszor) n is megtaasztaltam. de a legnagyobb kaland mind kztt, ami ott trtnik velnk, a tenger s a nap. Ms vilg az, s emlke llandan ksri az embert, akrhol is van.
Ksznm aranyos soraidat!
Szia: n
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7468
Időpont: 2009-02-18 09:35:12

Kedves Bdn!
A rgi szp idk, amikor a magyarok amg Abbziba mentek nyaralni, s Fiumig vitt a vonat. Frjem nagypapja meslte, hogy mg a Trianon eltt nha htvgnknt vonatra szlltak, s mentek a tengerpartra. Vajon mi trtnik ott Dsa Jenvel? Gondolom, az utazs sem lesz kalandoktl mentes.
Szeretettel: Rozlia

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023