HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 7 Tagok összesen: 1949 Írás összesen: 52971 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: SilverFeltöltés dátuma: 2009-02-24
Csillag szállt a Földre (2)Hát megérkeztünk. Gallia előtt álltunk. Hátunk mögött a Római Birodalom. Én nem mehettem a hadba. A csatatértől messzebb volt a tábor. Attila a hosszú sor előtt végig lovagolt, s mindegyik csoporthoz mondott pár biztató szót. A sor oly hosszú volt, a gazdám pedig a közepénél lehetett valahol. Még ott voltam mellette, s néztem a tért, néztem, hogy körülbelül hol fognak összeütközni. A gallok nem támadtak, s még a hunok is csak vártak és vártak. Nekem el kellett hagynom gazdámat. Délelőtt a nap a hunok szemébe sütött, s csak délután volt jó támadni. Attila támadt először, délután, talán azért is, mert már beérték a rómaiak a sereg végét. Először elintézi a gallokat, majd a rómaiakat is leigázza. A papok rosszat jósoltak a fejedelemnek, bár a hunok bíztak benne: ő nem veszíthet. Én nem rég kerültem oda, nem tudtam, milyen jó harcos Attila. Sokan azt állították, hogy kezében van Isten kardja. Hadba nem ment a püspök és pár táltos pap. Illetve még pár szolga, ők várták vissza gazdáikat, s készültek a sebesültekre. Én néztem a csatát, néztem, amint a hunok egyre előrébb és előrébb járnak. Szorítják visszafele a gallokat, s csapataikat, ugyanis ők mindenkit összeszedtek, mindenkit a hunok ellen fordítottak. Este fordult vissza a két csapat, bár nehezen hagyták ott a harcot. De muszáj volt, hiszen a sötétben nem lehet megkülönböztetni társat és ellenséget. Kroikaze túlélte a küzdelmet, bár jó pár sérülést összeszedett. Ez azonban a hunokat nem zavarta, nagy öröm nekik, hogy harcolhatnak, s megmutathatják Attilának, milyen erősek is. De hiába, Attila kardja volt mind közül a legvéresebb. Mennyire félemlíthette meg a nyugati hatalmakat? Másnap ismét támadtunk, de a rómaiak már a hátunkban voltak. Csapataink vesztettek. A csapatok Troyes előtt 5 mérföldre a catalaunumi csatában mérték össze erejüket. A mi csapatunk felét a hunok alkották, felét a vazallusok (osztrogók, gepidák, frankok, burgundok, herulok, skirek, longobárdok). A rómaiak szövetségesei fele-fele arányban rómaiak, frankok, burgundok, vizigótok, s néhány ezer alán (az alánok a csata kezdése után elmenekültek). A csata kora délután kezdődött. A hunok eleinte jól haladtak, majd hirtelen egyik fél se tudott előrébb jutni. Az alánok elmenekültek, az osztrogótok a vizigótokat támadták meg. Herulok, skirek és longobárdok csak pár százan harcoltak, nem sokat értek velük. A frankok frankok ellen, burgundok burgundokkal szemben, a hunok pedig a rómaiak ellen harcoltak leginkább. A képességek szinte egyformának tűntek. Az osztrogótok sikeresen harcoltak, de alkonyatkor fordulat történt. A vizigótok leigázták az osztrogótokat, s bekerítették Attila csapatait. Aetius, a rómaiak vezére, hadvezérből politikus lett, s hagyott menekülni minket. Fejedelmünk sokáig csapdára gyanakodott, de kémeink nem találtak semmit, így üldözés nélkül a Rajnáig vonultunk, s végül teljesen visszamentünk a Tiszáig. A püspök ott maradt, neki ott volt a hazája. Bár veszítettünk, a Nyugati Birodalom retteget tőlünk, ettől a csatától kezdve. Alig tértünk haza, Attila már a Keletrómai Birodalom megtámadását szervezte. A csatában óriási zsákmányra tettünk szert, s elkezdődött a válogatás. A nagy fejedelemnek rengeteg szolgája veszett el a harcban, volt, akik pestisben haltak meg. A gazdám kölcsön adott Attilának, válogassak én is. Minden főúrnak oda kellett adnia legjobb rabját, s Kroikazénak én volt a legjobb és legkedvesebb szolgája. Nekem egyszerű feladatokat adtak, pedig én szívesen elvégeztem volna a nehéz munkákat is. Egy öreg hunt bízott meg Attila, hogy ő válogassa a kincseket, s az értéktelen dolgokat. Azonban annak fogalma se volt, hogy mi mennyit ér, s rengeteg értékes dolgot értéktelennek tett. Ezen a szolgák jót nevettek, én is tanú voltam ebben. - Hogy a kutyaegyén még bennétek! Hád rajtám nevettek é? - mondta, szinte alig volt fogva, beszélni se tudott már. - Mit kípzelték? Így kinévétni az öregit! Majd ádok én nektek! - s kirántotta a mellette álló hun kardját, s nekünk rontott. A kiabálásra Attila lépett elő. - Mi a gond, Suhar? - nézett az öregre. - Ki névétnék ezök a hasztalánök! - válaszolt égő szemekkel. Mi csak hallgattunk, nem válaszoltunk, a rabok rá se mertek nézni Attilára. - Hát így volt ez? - fordított a fejét ránk Attila. - Uram, királyom! - vettem a bátorságot, s én szólaltam meg. 15 éves voltam akkor már. - Mi nem az öreget nevessük. Csak azért nevetünk, mert ez olyan dolgokat értéktelennek vesz, ami megér 100 aranyat is... - Értesz hozzá, fiú? - Értek. - Akkor segíthetsz a válogatásban! - mondta kedvesen, majd Suhar fele nézett. - Ha téged nevetnek, nyugodtan elintézheted őket. Majd elment, s a szolgák megkönnyebbültek, s csendben folytatták tovább dolgukat. Én meg válogattam. Miután ez is meg volt, elmehettem Kroikazéhoz, vissza. -Ej, hallom bátorkodott valaki, megszólalni! - mondta frissen gazdám. - Hát miért nem mondtad, hogy te ennyire bátor vagy? Még a csatába is jöhettél volna! -Én csak az igazat mondtam. -Jól tetted, fiam. Attila azt akarja, hogy szolgálj neki 2 nap. Próbára akar tenni. -Engem tehet. Ha engedsz, én megyek. -Jól van, holnap mehetsz, Agenor. Nem tudtam, mi vár rám, hát türelmesnek kellett lennem. Holnap leszek épp 16. Másnap elmentem Attilához. -Te vagy az, aki kiállt szolgáim mellett? - kérdezte Attila, miután meglátott. -Én. - feleltem kicsit félénken. -Hogy hívnak? -Agenor. -Római vagy? -Görög. -Hány éves vagy? -Épp 16. -Mit gondolsz birodalmamról? -Jobb már nem is lehetne. - a kérdés meglepett, s nem tudtam, mit mondhatnék. Nekem tetszett, de aligha tudtam volna túl sokat mondani, hisz alig négy éve vagyok itt. -Mit csinálnál, ha felszabadítanálak? -Elmennék hun harcosnak. - feleltem büszkén. Attila nem kérdezett többet. Arca, mint mindig, szigorúan nézett rám, hangja már nem annyira félelmetes. Csak a szeme... a szeme volt olyan kedves. Mellette kellett lennem, egész nap. Este se mehettem haza. Azonban az nap különös dolog történt. Hallottunk egy női sikoltást, majd láttam, amint pár főúr a haját tépdesi és arcát vagdossa. És azt kiabálják: -Ez nem lehet! Ez nem lehet igaz! Majd Kroikaze jött hozzám. -Haza kell jönnöd. - mondta sürgetősen. -Miért? - kérdeztem meglepődve, hiszen még van egy napom. -Attila... Attila meghalt. - oly nagy nehezen tudta ezt kimondani, vagy nagy nehezen tudtam meghallani, vagy talán mindkettő: de nem akartuk elhinni. Nem halhatott meg. De végülis minden jel arra utalt: Attila fejedelem, Isten ostora, kinek kezében Isten kardja, meghalt.
|
hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotás Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Apám is, anyám is című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavi reggel című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Viharszimfónia című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ezernyi rejteken... című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szélvihar című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szeles reggel című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egyházzenei est a rádióban című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nézem, csodálom ... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel ha a lelkesedés kihal címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel Vitorlások a Balatonon címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagy találkozás címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Reménysugár című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz inyezsevokidli alkotást töltött fel Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel A reggel csendje címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz Klára bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |