Van egy egység, egy rendíthetetlen emberi szövetség,
Melynek tagjai nem hátráltak soha, s a hazájuk hívását a sírig követték!
Van egy birodalom, egy elpusztíthatatlan szellemi erő,
Vívmányait halhatatlanná érlelte a viharos idő!


Korszakok váltották egymást a századok véres tükrében,
Csapásokat mérve, milliókat szorongatva meg állandó szükségben.
Ezer éven át állott szilárd bástyaként, tanúsítván a máshol példátlan hűséget,
Átgázolhatott testén a hiénák serege, ő bármi áron hirdette a testvériséget,
S a tényt, melyet törvényként fogadott el az álnok, kétszínű világ,
Hogy akár az Antikrisztus is feltűnhet a színen ágyúval, harckocsival,
Nem fog elesni, szöveteiben bármilyen halált hozó féreg is rág,
Kiállja a megpróbáltatást, mert nem hazudtolhatja meg magát kudarccal!


Van egy föld, melyet teljes méretében nem ismer el többé a nemzetközi jog,
Egy haza, mely származásunk ősi tudatában ölt hősies alakot.
Hiszen hősök szent akarata, s állhatatossága mentette át folyton a holtponton,
Látszólag mégis megsemmisítette, romba döntötte egy undorító paktum!
Képtelen hazugság győzött, s kapott korlátlan teret egy fertőzött életben,
Hol egyetlen tollvonás kis híján teljesen szétzúzott egy ezeréves művet!
Mindez nem keltett elég felháborodást s tettvágyat a gyáva népekben,
Alávetették maguk az ördögi szándéknak, s pártolói lettek a végzetes bűnnek!


Költői kérdésed:
Ha Teremtő létezik, miért tűrte el szemét lesütve e gyalázatot?
Válasz nincs, ám gondolni sem szabad, hogy egy évszázad múltán a hatás alábbhagyott!
Emberek, kik valaha otthonukká tettek, s munkájukkal virágoztak fel egy vidéket,
Száműzöttek immár, s célpontjai számtalan primitív gyűlölködésnek!
Egy kultúra bölcsőjét őrült államférfiak tiporják meg,
S szabad polgárait tudatlan bűnbandák kínozzák meg!
A bársonyszékből szólónak élő jogalap garantálja,
Hogy valótlanságokkal a söpredék agyát telekiáltsa!
Történelmi képtelenségeket fenntartás nélkül hisz el, ki könyvet még soha föl nem nyitott,
Népirtás zajlik itt szédítő elánnal, ennyi a titok!


Magyarlakta területen a magyar szó szégyen az iskolákban, s a tereken egyaránt,
Sürgős közbelépés volna indokolt, nem csak megfontolt udvariasság!
Ha a térképen nem is, a lelkekben az ősi egységnek örökké fenn kell állnia,
Igazságtalanság ártatlant nem érhet, így kell a szülőföldnek otthonná válnia!