Mély gyászba borult az egész hun nemzetség. A férfiak arcukat vagdosták tisztelet jeléül, a nők pedig fehér ruhákat vettek fel, Kroikazétól tudtam meg, náluk ez a gyász színe. A temetésre készültek.
Torda fő táltos fehér lovat parancsolt az áldozó helyre. Hadúrtól akarta megtudakolni, miképp legyen a legméltóbb a temetés. Amikor előjött a ligetből, ahol az áldozat füstje már magasra szállt, reszkető hangon tolmácsolta Hadúr szavait:
- Víz alá, föld alá készüljön lakása, fényes napsugárba, sápadt holdsugárba, harmadiknak pedig sötét éjszakába. Melléje tétessék harci paripája, fegyvere, sok kincse, szép arany marhája, kísérje is el őt minden hű szolgája, legyen véle ott is szépséges mátkája.
Úgyis tették. A Tisza egyik ágát elzárták, rabszolgái ásták sírját. Arany-, ezüst- és vaskoporsóba fektették legszebb kincseivel, harci eszközeivel, köztük csak az igazi főurak tudták, hogy Isten kardja nem volt köztük. Villámot, csodálatos fekete, harci paripáját a sír mellett leszúrták, s a szolgáira, illetve új, nemrég szerzett mátkájára, aki csak egy éjjel lehetett vele, a Tiszát engedték.
Ha Kroikaze nem lett volna, én is a Tiszába fulladtam volna.
Miután megvolt a temetés, a palotában kitört a botrány. Aladár és Csaba között vitatkoztak, ki legyen az új fejedelem. A germánok Aladárt akarták, hiszen neki germán felesége van. a hunok nagy része viszont úgy látta jól, ha Csaba veszi át apja helyét, ráadásul ő van megjósolva, még ha nem is annyira hisznek a jóslásokban. Dúlt a harc a hunoknál, a nyugati birodalmak pedig rettegtek. Miután Attila elvesztette a küzdelmet, még jobban féltek tőle, s most, hogy meghalt, a fiaitól rettegtek leginkább. A germánok Aladárt akarták, hogy nekik ne legyen kitől félni. Attilának rengeteg fia volt, s mindenki úgy gondolta, közülük egy fog uralkodni.
Csaba a görög császár lányának a fia volt. Kicsit idősebb, mint én. Én még csak 16 éves voltam Attila halálakor. Ránézésre azt hittem, hogy úgy 2-3 évvel idősebb, de szolgának kort nem szoktak említeni. Hát nekem se mondták meg. Csak azt tudtam, hogy Kroikaze is őt szeretné fejedelemnek. Mivel én is görög voltam, és a gazdám is őt tartotta megfelelőnek, nekem is őt kellett választanom. S el is terveztem, hogy őt fogom szolgálni. Ha felszabadít, katonának megyek, az ő hadseregébe. Halálomig, s ameddig a gazdám engedi, mellette leszek.
A germánok Attila fiait egymás ellen fordították, s már csak Aladár és Csaba maradt a kiválasztott. Mindketten uralkodni kezdett, majd a kard döntött közöttük. A fiúk nem tudták, hogy "Isten kardja" nincs apjuk mellett, a Tisza alatt. A kardról két másolat készült: egyik a nagy fejedelem mellett van, a másik az egyik fiú kezében. Mégpedig vagy Aladárnál, vagy Csabánál. S én már gondoltam, hogy az fog nyerni, akinél Attila legendás kardja van. Csaba mellé álltam, bár még Kroikaze nem engedett harcolni. Nem értettem miért, már mindent tudok, amit lehet. Elterveztem, elindulok a csatába, mégpedig Wunderen. Alig volt pár napom, hogy a lovat elkészítsem. Kivezettem az istállóból, s távol egy tisztásra indultam. Csak most fedeztem fel, mily gyönyörű is ez a vidék, s eddig én csak ott tudtam ülni, ott a palota mellett. Minden nap kijárok majd ide! A ló békés volt, de tudtam, hogy becsapós. Számítottam rá, hogy fog valamit csinálni. Óvatosan felültem rá, majd gyengén megrúgtam, de nem indult. Vártam, majd mikor készen voltam ismét rúgni, megugrott, s teljes sebességgel vágtázott. Soha olyan gyors lovat nem láttam még, akkor sem, mikor csatázni láttam a hunokat. Egy ló nem bírt ennyire vágtázni. Ez a paripa ide-oda fickándozott, ágaskodott, száguldott. Nem tudott lerázni. A Tiszához vágtatott, ahol megpróbált átgázolni a vízen, de csakhamar visszafordult. S akkor valami elvette a figyelmemet. Valaki egy csodás szürke lovon ügetett felém, de nem is a ló érdekelt, hanem aki rajta ült. Hófehér ruhája a ló színével egyesült, arca csak úgy sugárzott a napfényben.
És miközben néztem egyszer csak éreztem, hogy szállok. Majd hirtelen Wunder nélkül repülök, és elhomályosodik a világ előttem...