HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-02-26

A Nagyúr 11

Szégyen és gyalázat

Néhány nappal a támadás után a katonák visszatértek a városba, s négy foglyot hoztak a király elé. A hadisten és Antonia a trónteremben nézett farkasszemet a fosztogatók néhány tagjával. A rablókat a katonák térdre kényszeríttették. Kezük-lábuk erős bilincsben volt, de a pillantásukat nem lehetett leláncolni. Ezekből a szemekből sütött a gyűlölet, és a megvetés, melyben benne volt, mennyire nem tisztelnek senkit. Tyr ismerte már ezt a nézést, hisz nem egyszer látta már hosszúra nyúlt életében. Nagyon jól tudta, hogy nem szabad kegyelmeznie az ilyen alakoknak, valamint, hogy a kényszermunka és a börtön sem segíthet rajtuk. Nekik egyedül a Halál hozhat javulást. Ha csak egy egészen kevés szánalmat is kapnak, akkor azt gyorsan az előnyükre fordítják. De ő már nagyon régen nem érzett szánalmat a fajtájuk iránt. Nem tudott már szánakozni. Antonia is csak megvetést érzett ezek iránt az emberek iránt, de azon is elgondolkodott, hogy vajon mi lehetett az a körülmény, amely miatt idáig sűllyedtek, és az emberiség ellenségei lettek véres foglalkozásuk miatt. Tyr azonban ezen nem kezdett gondolkodni, mert ő már nagyon jól tudta, hogy ez nem változtat semmin.
- Mit tudtok felhozni a mentségetekre, amiből kifolyólag elkerülhetitek a büntetést?- kérdezte végül.
- Semmit!- felelt egy fekete hajú férfi, s büszkén nézett a király szemébe.
Ő lehetett a vezér köztük. A hadistent meghökkentette, és zavarba hozta ez a büszke és nyílt pillantás mellyel a haramia ránézett. De ismerte már az ilyeneket. Ezek a közönséges csavargók, akik rablásból tartják fenn magukat, csak addig bátrak, amíg velük vannak a társaik.
- Tudjátok-e, hogy itt, akik loplak, annak a büntetése halál? Mind az ittenieknek, mind az idegeneknek. Akik nem tisztelik mások munkájának eredményét, azok itt nem kapnak kegyelmet!
- Tudjuk. - bólintott elszántan a vezér. - De mi inkább meghalunk, minthogy feladva a szabadságunkat, másokat szolgáljunk! Mi sosem fogunk senkit sem szolgálni, főleg nem az olyanokat, mint te! Ölj meg minket nyugodtan! Nem félünk a Haláltól!
- Legyen kívánságotok szerint. - bólintott a férfi, s mikor újra a bűnösökre nézett, már szilvakék volt a szemürege.
A banditák felkiáltottak a meglepetéstől és az ijedségtől.
- Mi a franc ez?
- Ezt kértétek! Egyetlen megsemmisítő pillantással el jön értetek a Végzet, és elkárhoztat benneteket!
A férfiak ekkor megmerevedtek, majd a hadisten kinyújtotta a kezét, s feléjük intett, mire a testük lángra kapott, s egy velőtrázó sikollyal elporladt. Antonia ijedten lépett hátra kettőt, mikor meglátta a banditák végzetét. De a lelkében neki is feltámadt az ölési vágy, és szeretett volna ő is részesülni a halálukból egy pillanatig. De aztán másféle érzések lobbantak fel benne. Részvét és szánalom.
"Te jó ég! Szerencsétlenek!"- gondolta egy kis szánakozással. Tyr lassan hátra fordult, és így szólt:
- Gyere! Itt nincs több dolgunk!
Antonia óvatosan elindult a férfi után, aki nem szólt, csak ment.
"Kezd megijeszteni ez a Tyr. Régebben azért nem volt ilyen. Most valahogy még kegyetlenebb, mint amikor megismertem. Lehet, hogy a volt feleségének átka mégis csak fogott rajta tudtán kívül?"
- Tudom, mi jár a fejedben. - szólt hátra a hadisten félelmetesen higgadtan.
- Tényleg?- kérdezett vissza hasonló nyugalommal a lány.
- Azt latolgatod, hogy köze van-e Hortenzia átkának a mostani viselkedésemhez.
Antonia minden csodálkozás nélkül felelt. Nem most fordult elő vele először, hogy Tyr kitalálta a gondolatát. De már ismerte őt, és ő is ugyanolyan jól ismerte már. De hiába, hiszen Tyr mindig tudott neki meglepetést okozni.
- Valóban. - morogta. - Meg is válaszolod a gondolatomat?
- Természetesen. Közlöm, hogy ennek semmi köze Hortenziához, vagy a boszorkánykodásához. Ez a saját akaratom volt. Láthatod, sokat fejlődtem a legutóbbi találkozásunk óta.
- Igen. De vajon a bennem lévő Teiwaz is ennek a fejlődésnek köszönhetően adta vissza az emlékeimet?
- Lehetséges. A Teiwaz egy kapocs, ami összeköt bennünket, és ő teszi lehetővé, hogy ismét találkozzunk, ha elszakadunk egymástól.
- Igen, ezt én is tudom. De te kapcsolatban maradtál-e vele?
- Igen, hisz a lelkem egy része, így sosem szakad el tőlem, ahogy én sem. Ő is érzi a bennem végbemenő változásokat, és velem együtt változik, s általa te is.
- És mivel te sokat változtál az elmúlt évek alatt, így ő is erősödött. No meg általa találod ki, hogy épp mire gondolok.
- Bizony.- bólintott a férfi.
Tyr egy nap levelet kapott a perzsa uralkodótól, hogy a családjával szeretnének megszállni Tyrpolisban. A hadisten azt a választ küldte, hogy szívesen fogadja őket. Így hát két nap múlva egy borongós reggelen a perzsa uralkodópár, és a fiúk, Szelim bevonult Tyr birodalmába. Antonia és Tyr a palota előtt fogadta őket. Megmutatták nekik a szobáikat, majd együtt ebédeltek. Az ebéd közben Antonia alaposan megnézte magának a vendégeiket. A király vállas, ötvenes férfi volt, akinek a haja és a szakálla már kezdett őszülni, de a szeme úgy ragyogott napbarnított, egészséges ovális arcában, mint a legfeketébb szén. Felesége talán harmincas éveit taposta. Szép hosszúkás arca volt, vakítóan fehér foga, s a nevetése olyan volt, mint egy apró csengettyű csilingelése. Szeme épp olyan fekete volt, mint a férjéé, s a haja szép hullámokban omlott a nyakára és a vállára. Az ifjú herceg inkább az apjára hasonlított, de volt benne valami az anyja sima modorából és kedvességéből, s a mosolya is leginkább az övére hasonlított. A megjelenése és a büszkesége azonban az apjáé volt. Az ebéd alatt alaposan felmérte Antoniát, akit ez határozottan bosszantott.
"Milyen csinos. Kár, hogy épp Tyr felesége. Nem lenne rossz első asszonynak a későbbi háremembe."-gondolta Szelim.
"Mit bámul így ez a kölyök? Tudom, hogy csinos vagyok, de azért ez már több a sokknál."- bosszankodott a lány.
"Milyen jó lenne, ha az itt tartózkodásom alatt meghódíthatnám!"- folytatta a gondolatmenetet Szeilm.-" De legalábbis annyit elérhetnék, hogy belém szeressen. Nagyon szép nő, és milyen magányos lehet!"
Úgy határozott, megkörnyékezi a lányt. Antonia már Tyr és a szülők beszélgetését hallgatta nagy figyelemmel.
- Mi hozta Önöket Tyrpolisba?- kérdezte a férfi
- Feleséget keresünk a fiúnknak. Úgy hallottuk a környező királyoktól, hogy Önnek van egy lánya.
- Csak volt. - komorult el a férfi. - Egy évvel ezelőtt meghalt.
- Őszinte részvétünk. - mondta együtt érzően a királyné.
Az istenség csak bólintott, s a szeme ködössé vált, ahogy visszagondolt a lányára. Az asztalnál hosszúra nyúlt a csend. Végül Tyr felemelte a fejét, és elmosolyodott.
- Elnézést, elgondolkodtam.
- Semmi baj. Megértjük. Hát sajnáljuk, hogy fölöslegesen jöttünk. De akkor nem is zavarkodunk.
- Ne menjenek! Szívesen látjuk magukat. Ha már ilyen messziről eljöttek, legalább pihenjenek egy kicsit. Ismerjék meg Tyrpolist!- mondta Antonia.
- Ha tényleg nem zavarunk, akkor maradunk.
- Maradjanak, tényleg örömmel látjuk Önöket, és nem zavarnak.
Így a család maradt. Szelim igyekezett megbarátkozni Antoniával. Kedves és lovagias volt vele, amit Antonia értékelt, de csak barátilag. Már két hete vendégeskedtek Tyrpolisban, mikor a szülők úgy határoztak, ideje indulni. Volt a palotában egy fegyverterem, melyben Tyr gyűjtötte mindenféle fegyver kapott helyet. Antonia egyik este épp Tyr fegyvergyűjteményét csodálta Szelimmel együtt, mikor a fiatal herceg megkérdezte:
- Járt már az országomban, Antonia?
- Igen, és csodálatosnak tartom.
- Hol járt?
- A főbb vallási központokban. Csodálatos az építészetük.
- Igen. Ha nem haragszik meg, szerintem Önnel nem igazán törődik a férje.
- Lehet, de sok dolga van. Majd maga is megtapasztalja, ha átveszi a trónt a szüleitől.
- Én azért többet törődnék egy ilyen csodálatos nővel, mint Ön, és minden földi jóval elhalmoznám.
- Köszönöm a bókot, de a férjem is megad nekem mindent, amit tud, és ez nekem elég.
- Nem akarja újra látni az országomat, és az én asszonyom lenni?- kérdezte, s megpróbálta megkarolni, ám a lány ezt egy hatalmas pofonnal értékelte.
- Fejezze be! Megtiltom! Honnan veszi ehhez a bátorságot? Mit képzel magáról?- háborgott a királyné.
Szelimet meglepte ez a harcias rendreutasítás, mely mélyen sértette. Így még nem utasították el. Ez gyalázat! Képtelen volt elviselni, hogy neki a jóképű hercegnek, aki eddig minden idegszálával azért harcolt, hogy meghódítsa, most ez a jutalma. Nem ezt nem hagyja! Nem hagyja, hogy minden terve dugába dőljön! Ezt nem teheti meg vele senki!
- Hát jó! Ha nem megy szép szóval, akkor majd megy erőszakkal!- szólt, s a szemében felvillant a harag és a vadász zsákmányra éhes pillantása.
Antonia nem futott el. Végre! Valaki, akin kipróbálhatja a Teiwaz új erejét. Óvatosan hátrált, de hogy ne tűnjön fel az öröme, hátrálni kezdett, s így szólt:
- Ha közelebb jön, sikítok! A ház tele van szolgákkal, akik meghallhatják, és idejönnek, hogy segítsenek. Ha a kezük közé kerül, viszik Tyr-hez, aki azonnal megöli! Jól fontolja ezt meg, mielőtt bármit is tesz!
Szelim azonban nem ijedt meg. Jött, mint a sötét Végzet, de közben így szólt:
- Teszek rá, mi lesz! Ha elkapnak, és meg kell halnom, azzal a tudattal halok meg, hogy maga az enyém lett!
Azzal nekiugrott a lánynak, s nekilökte a falnak. A lány védekezett, de hiába. Fél óra múlva Szelim elégedetten távozott, magára hagyva a megvert és megalázott Antoniát, aki a fal mellett feküdt, s sírt. Összeszedte a maradék józan eszét, és Tyr-t hívta. A hívására azonban a Teiwaz jelent meg mellette.
- Szegény drágám!- simogatta meg a lányt, aki felnézett. - Ne félj, ezt sem én, sem Tyr nem hagyjuk bosszulatlanul. Ide hozom neked!
Azzal eltűnt. Tyr épp a családdal beszélgetett, mikor a Teiwaz beléköltözött, s elmondta neki, hogy mi történt Antoniával. Tyr-nek egy arcizma sem rándult, ám a szívében gyilkos harag támadt. Elnézést kért a pártól, és elsietett a fegyverterembe, ahol megtalálta a királynéját. Mikor letérdelt mellé kiköltözött belőle a Teiwaz, és melléjük állt. Csendesen nézte, ahogy a hadisten gyengéden feltámogatja szerelmét, s csendesen kifaggatta a történtekről, majd a feje felett lévő kamerára nézett, s döntött.
- Vidd fel Antoniát a szobájába. Ismered a rejtekutakat.- szólt önmaga fekete hajú hasonmásának, mire csak egy bólintást kapott.
Azzal elsietett. A Teiwaz óvatosan a karjába vette a lányt, s a fegyverterem nyugati szárnyából nyíló rejtekúton vitte fel a lányt a szobájába, ahol lefektette az ágyára, s szerette volna rendbe hozni, ám Antonia azt mondta, hogy egyedül is képes megtenni. A rúna nem tiltakozott. Visszaköltözött a lányba, s Antonia elaludt a kimerültségtől. Minden ereje elszállt azzal, hogy visszafogadta a rúnát. Tyr ez alatt bement a fegyverterem irányítószobájába, ahol épp cserélték a vezérlők CD-it. A férfi elkérte a hármas kamera CD-jét, mely a legjobban vette Szelim bűntettét, és visszament a vendégeihez. Mikor visszament már Szelim is ott volt.
- Bocsánat, hogy így eltűntem, de történt egy kis probléma. - mentegetőzött.
- Miféle probléma?- kérdezte a királyné.
- Megmutatom.
Azzal a szalonban álló DVD lejátszóhoz lépett, s behelyezte a lemezt, s a szülők elhűlve nézték végig a fiúk tettét. Mikor véget ért az előadás, Tyr kikapcsolta a lejátszót, a családhoz fordult. A herceg rettegve figyelte Tyr-t, a király lehajtotta a fejét, s mereven a földet nézte. A királyné volt az, aki a leghamarabb magához tért. Odalépett a fiához, és pofon vágta.
- Te ostoba nőbolond! Te szoknyavadász! Szégyent hoztál a fejünkre! Nem erre tanítottalak!
Szelim lehajtotta fejét, és nézte az anyját. Annak szemében könnyek csillogtak. Ezután a király szólalt meg.
- Nem vagy többé a fiam! Tyr! Mi a büntetést az Ön kezébe adjuk! Azt tesz a fiúval, amit akar.
A hadisten csendesen bólintott, majd a szalon ajtajához lépett, és az őröket szólította. Két marcona katona lépett be.
- Szelim herceg!- fordult a fiúhoz.- Letartóztatlak Antonia királyné megbecstelenítésének vádjával!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-03-02 21:40:28

Kösy szépen!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-03-02 17:57:43

Remek történet, nagyon elnyerte a tetszésem! Gratu!

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Téli éjjel című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Méhlegelő-kesergő címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kik nem csupán sejtik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Angyalod kísérjen című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszi és Bíborka gyomlál címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Költővé lettem-e? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)