HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1949

Írás összesen: 52971

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: DidaFeltöltés dátuma: 2009-03-03

Élt 24 évet

Több mint egy évtized telt már el. Egy nap azon vettem észre magam, hogy nem tudom felidézni az arcát. Amikor rá gondolok és próbálom formába önteni emlékeimet, mindig csak azt a fényképet látom. Azt a gyűlöletes fényképet, amin pedig olyan szép. Szolid fehér blúz, a hajában gyöngy dísz, halvány mosoly, de a szeme szomorú.
Ugye felhívsz majd? Ez volt az utolsó mondat, amit hozzám intézett. Megígértem, és hívtam is. Nem vette fel. Biztos csak leszaladt a boltba. Hívtam később. Tíz perc, egy óra, három nap, öt nap. Semmi. Ma már milyen egyszerű lenne! Ma már neki is lenne mobilja, amit mindenhova magával vihetne. Ma már nem várnék egy hetet, mindenféle mondvacsinált okra hivatkozva, hogy hívjam.
A napok telnek, a feszültség nő. Hol lehet? Hiszen nem jár sehova. Szülei rég meghaltak, rokonai nincsenek, csak egy nagymamája, de ilyen hosszú ideig nála sem lehet. Ha utazásra készült volna, azt nyilván megemlíti, és akkor a kérdés, ugye felhívsz majd, el sem hangzott volna, vagy legalábbis nem így. Volna, volna... De mi van? Hol van? Barátoknál? Amennyire tudom, azok nem nagyon vannak neki. Bár lennének, akkor felhívhatnám valamelyiküket, hogy tud-e róla valamit, mert én már napok óta próbálom elérni, de hiába.
Szörnyű gondolatom támad. Mi van, ha ott fekszik egyedül az ágyán, amit szeretett személlyel megosztani sosem tudott rövidke huszonnégy életéve alatt, kicsi testéből kiszállt az élet, s ezt a zárt ajtók mögött hűséges cicáján kívül senki sem látja. Drága Sziszi cica, bárcsak képes lennél felvenni a telefont! Nem, ez lehetetlen! Próbálom lehessegetni a rémképet, de az újra és újra, az idő múlásával egyre gyakrabban tolakszik vissza. Elmenjek hozzá? Dörömböljek az ajtaján? Lenne értelme? Lássuk újra a telefont!...Megint semmi. Mit csináljak?
A félelem, a tehetetlenség könnyeket csal a szemembe, reszketve tárcsázok újra, hátha csak rosszul nyomta le valamelyik gombot, de nem, válasz most sincs. Miért nem hívtam hamarabb? Rögtön aznap este, vagy legalább másnap. Szia, nincs semmi különös, csak gondoltam megkérdezem, hogy vagy?
Akkor nem tettem és most hiába próbálom. Biztosan elutazott valahova, csak elfelejtett szólni róla. Végtére is nem tartozik nekem elszámolással. Hát ki vagyok én? Csak egy volt fiújának a húga, akivel néha együtt lógtak. A csudát! Szeretem őt, őszinte szeretettel, ahogy legjobb testvérek egymást.
Igyekszem nyugtatni magamat, de borzalmasan félek és a rémkép is visszatért. Fekszik élettelenül és a cica ugyanolyan ostobán járkál körülötte, ahogyan én tárcsázok újra meg újra.
Hetekkel később állok az esőben és nézem a fényképet szemben a hideg kövön. Az ajka mosolyog, de a szeme szomorú. Október tizenegyedikén, hétfőn végérvényesen elkeseredett. Bánatát uralni huszonnégy évig bírta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-02-23
Összes értékelés:
2
Időpont: 2009-03-06 14:08:42

Kedves Panka!

Köszönöm!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5440
Időpont: 2009-03-06 14:03:52

Kedves Dida!
Szomorú történeted eszembe jutatta barátnőmet, neki sajnos csak 16 év jutott. Mindig elszorul a szívem, ha ilyenről olvasok. Hiszem, tudom, hogy emléke örökre megmarad neked, ahogy nekem is.
Barátsággal Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-23
Összes értékelés:
2
Időpont: 2009-03-05 18:27:33

Kedves Phoenix!

Köszönöm, hogy olvastad az írásom és még reagáltál is rá. A történet háttere nagyon hosszú és nagyon régi. Azért éreztem fontosnak írni róla, mert nagyon szerettem ezt a lányt és szeretném ha ismeretlenül is emlékeznének rá ezáltal.
Hogy az utolsó csepp mi volt, azt nagyon nehéz megmondani. Nyilván egy apróság, ami feltette a pontot sok-sok év fájdalmára. Mindenkinek van egy választott, vagy kijelölt útja az életben. Ő valamiért sehogyan sem találta a sajátját.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2009-03-05 15:40:10

Szívbemarkoló történet, de én kíváncsi lennék, hogy hogyan jutott idáig a lány? Miért lett öngyilkos? Milyen volt az élete? Mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-03-03 18:13:01

Sajnálatos és szomorú eseményt dolgoz fel a történet, és nagyon sajnálatos elveszteni valakit, aki nagyon közel állt az emberhez!

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mikor még című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mikor még címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Már csak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Apám is, anyám is című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavi reggel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Viharszimfónia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ezernyi rejteken... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szélvihar című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szeles reggel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egyházzenei est a rádióban című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nézem, csodálom ... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel ha a lelkesedés kihal címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Vitorlások a Balatonon címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagy találkozás címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Reménysugár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel A reggel csendje címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Trendi... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022