SARITA és ELLIOTT,váratlanul találkoztak egy csendes esős este.SARITA,kissé szégyenlősen ,de mégis végre hozzászólt ELLIOTThoz;-"Szervusz,ketten együtt elutazunk- messze repülünk,majd azon a nyáron ahogy egykoron elterveztük?"ELLIOTT nem szolt,elmosolyodott.Hirtelen szemeben ősi láng ragyogott újra,szorosan magához húzta SARITAt és hosszasan megcsókolta.Amikor az ajkuk végre először összeért olyan lángszikrák pattantak szívükből szét a csendes éjben,mint addig soha azelőtt...-"Tudod,picinyem imádlak téged,és mindig fogjuk egymást szeretni".-szolt ELLIOTT,az izmos kis kreol harcoslelkű íjjász.Ajkaik égőn simultak egymáshoz ujjaik picitt remegve simogattak egymás szívét,szinte ereztek a kis szívük egy-ütemre dobban...Lágyan,finoman megsimogatta érzéki ujjaival SARITA,az imádott ELLIOTT karjait,szemük újra találkozott,hirtelen úgy ereztek nem akarnak többet soha elválni egymástól..."Mar most magammal viszlek,picinyem"-suttogta szívből mosolyogva a kis kreol íjjász."Amíg te elmész halászni a mediterrán tenger halászvidékére,én mindent becsomagolok,minden úti-iratot összeszedek,előveszem a régről spórolt kincstárjegyeket,mindent mi szükséges"-válaszolt SARITA,boldogan mosolyogva.Amikor elváltak az esti esőben,meg újra egymás után szóltak-"Ott,végre átérezzük újra a SAMBA tánc varázslatos minden titkát"Hajnalodott de egyikük sem tudott nyugodtan aludni,egész éjjel annyira erősen várták a közös utazást.Amikor bepakoltak és végre lelkük is szárnyra kész volt,ujjaik egymáshoz értek,úgy ültek fel az utastérre.Éjszakai utazássá vált a repülőútjuk,mivel messzi vidékre repültek.A repülőn a fejhallgatós kis zenelejátszójukból romantikus szerenádot hallgattak szinte szárnyalt a lelkük,ketten egy dalt imádtak mindig...A légikisasszonyok narancsrostost és sajtos snacket kínáltak amit mindketten imádtak.Csodalatos éjszakai repülés volt hat órán át szálltak a messzeségben ,néha úgy ereztek megáll tér és idő végtelen és jelen egybeolvadt. Lelkük súgta halkan az ÉGIEK is ezt kívánták,csak veled-csak velem örökre csendesen simogatva lágyan halkan érzékien,mint két kis sirály amelyeknek szinte kiszáradtak a tollaik a sok északi széltől és végre újra a deli meleg andalító Sirokkói szellőt erezhetik.Az ablaknál ELLIOTT ült,a külső részen SARITA,ahogy régen titokban elterveztek.Az egész repülő utastere szinte ragyogott a nyugalom és vonzás varázsában,a kabinból a pilóta a kollégájához szolt-"TE,érzed ezt itt -valami angyali ölelés van ma éjjel'-"Ja,persze anyósom aki mindig követ bármerre járok is'-szolt tréfásan a segédpilóta."A kislányom mondta ,-apucim,ma éjjel minden csodásabb lesz mivel olyan lelkekkel utazol akiknek az ÉGIEK szőttek egybe lelkeiket a messzi végtelenhez."A leszállás csodásan sikerült,az utasok oromkacajjal és tapssal köszönték meg,a kellemes utazást.A reptéren piros autóba szálltak,és majd szivrepesve szaladtak a partra megérkezve...Minden cuccot félredobtak,szerkojaikat gyorsan levettek és nesztelenül,ruhátlanul egymás forró ujjait szorítva szaladtak be az éjszakai csillogó holdfényben az andalítóan édes-sós mediterrán tenger ölelő vízébe...Másnap korán ébredtek,SARITA forró csokit és sajtos omlettet készített,reggeli után kedvesen végigsétáltak a nyaralójukhoz közeli parton,két kis játszadozó pudli-kutyus ugrált néha ELLIOTT izmos kreol lábaihoz,néha SARITA puha bőréhez.Egymást szorosan átölelték-"Én,mar nem engedlek többé senki másnak,bárhol vagyok velem leszel"-szóltak szinte egyszerre,majd jót nevettek, vitorlás hajóra szálltak. Elhajóztak a távolabbi agávé-kertekhez.ELLIOTT piros vadrozsát szakított és SARITA fehér pólójába szúrta.Az első tengerparti naplementén puha fehér homokba ültek, szorosan egymáshoz bújva és csendesen nyugodtan ölelkezve nézték,ahogy szinte mosolyogva int búcsút lelküknek a hatalmas vöröslő Napkirály.A mindenség életadó energiakincse,a ragyogó nap korong.Lágyan szétolvadt a távolinak tűnő messzeségben és a hullámok visszatáncoltak a fényben.Egybeolvadt csendesen minden;mámor és kéj,szerelem és szenvedély,ölelés és szel,csodás varázslat , éjszakai vágyak...SARITA újra beszaladt a hűvös hullámok köze és lassú hosszú karmozdulatokat nyújtott a vízen ;"Latod,drágám,ilyen a SAMBA-ez maga a szenvedély'-tudod,egykor kegyetlen lelkek láncra-vertek ártatlan szíveket,de ok szemüket lehunyva ok,a szabadságuk, élet szeretetük soha nem adtak fel.Ezert a láncok közt is táncoltak,bilincsbe verve ,-a szívük mégiscsak hullámzott,mivel felidézték emlékükben a NÍLUS folyó szabad varázsát .Ezert oly csodás és mámorító ezer év után is a vidám szabadság érzéskeltő SAMBA."Elliott nem szolt fehér fogait szelesen kivillantotta kreol arcán szeretet és orom honolt-"Tudod,picinyem,megint azt érzem,TE vagy,az ÉN ÖRÖK OTTHONOM"..."Nem engedlek senkivel,szívem szívedé,lelkem lelkedé lett örökre..."Tudom a SAMBA-tánc mindig varázslatos,de nekem TE vagy maga a nagy varázslat ezen a FÖLDI léten...