HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1933

Írás összesen: 52307

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2021-12-06 10:48:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-04-05

A lajtorja 26.

2. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)


Olyan váratlanul ért ki a kocsi a pinea-erdőből, észre se vette Dósa Jenő, s egykettőre már Abbázia nyári palotái között gurultak. (Hősünk később odahaza, utána búvárkodott és egy régi lexikonból megtudta, hogy a különlegesen szétterülő, szeszélyesen sokfelé ágazó, fanyar illatú fenyőfát, ami jellegzetes fája a szubtrópusoknak, pinea-fenyőnek hívják) A tengeröblöt innen a házak közül nem lehetett látni, volt azonban egyéb érdekesség, és látnivaló bőven. A házak, mintha óriási ékszerdobozok lennének. Mindegyik más, s mégis, valahogy mindegyik egyforma. Ami egyformává teszi őket az biz'a merész, igazi arcát leplezetlenül feltáró öncélúan pazar gazdagsága a gazdagoknak. Nem, egyáltalán nem visszataszító mindama pompa, ami a palotákról sugárzik, -egyáltalán nem az. Nincs benne semmi durva hivalkodás. Csak, mintha szépasszony fürdőkádból kikelve mutatná meg leplezetlen önmagát, rejtett kincseit urának. Báj, kellem, szellem mutatkozik meg benne. A gondtalan jólét bája, varázsa. Aki odatéved a mesés Abbáziába, legyen bár szegény, mint a templom egere, valahogy részese lesz ennek a varázsnak. Akkor és ott az ővé is az összes, tüntető, mosolygós rezidencia, övé a pálmafa és a virágzó leander sövény. Övé a tűző nap, az enciánkék égbolt. És övé is marad, mert az emléképeket szívébe zárva magával viszi. Többet ér, mint egy fakult fénylép.
A hegyoldal teraszossan kiképzett lejtős útjain kocsikáztak. Befordultak valahol elől, és leértek az alsó főutcára a Stefániára. Most visszafelé haladtak, arrafele, amerről jöttek. Szállodasorok szegélyezték jobbról-balról a széles, macskaköves utat. Délelőtt volt, perzselően sütött a nap. A járdán és az úttesten nagy volt a forgalom, strandvendégek jöttek-mentek, sétáltak, kocsikáztak a fényes kirakatok között. A házak tömbjei között itt-ott le lehetett látni egy szemhúnyásnyi időre az öböl vizére, de Dósa Jenő magabizóan oda se nézett, mit neki a tenger, ő már ismeri a tengert, épp olyan seszínű, mint odahaza a tekenyőben a szappanos víz. Volt azonban egy szédítő ráérzése, vagy inkább rácsodálkozása, ahogy a megnyíló résekben szembe került vele: nem, mégsem olyan! De még nem tudta megmondani milyen, túl sok volt egyszerre az őt ért benyomás. Az egyik szálloda mellett lekanyarodott a kocsi. Innen már nem mentek messzire, tán egy futamodásnyit. A kocsis hátranézett utasára és cinkosan kacsintott. Jenő úr nem tudta mire vélni azt a kaccsintást elsőre, másodjára aztán megértette. Mert a következő pillanatban kiérve a hűs liget fái közül lenn voltak a parton. A fiakker pontosan a kikötő közepébe hajtott be. Ott volt hirtelenjében a tenger, zöld, habos hullámok csapkodták a partfalat. Hajók ringtak köteleiken, kisebbek, nagyobbak. Látott nem messze egy nagy, kétárbócos vitorlást, olyat, amilyen a kicsi Jenő képes-füzetébe van lerajzolva otthon. Csak ez itt élő, eleven valóság volt, nem színes ábra. Macska ült az orrában, kedélyesen, pityókásan ingadozott, a hullámverés fehéren tört meg a tatjánál. Halászbárkák sorakoztak mögötte komor fekete daruikkal, fekete hálóikkal, majd egy kicsike, part menti hajózásra használatos propeller következett. A propeller teste hófehér volt, fedélzete viszont tűzpiros. Utasok szálltak be éppen, két-két kiglancolt mosolyú fiatal matróz-gyerek makulátlanul fehér gallérral a nyakán, pántlikás tányérsapkával a fején jobbról-balról dísz-sorfalat adott a hajóhíd mellett.
Mindezt az egész nyüzsgő kikötői képet, hajókat, csónakokat, kocsikat, lovakat, lődörgő embereket, az uszadék fölött keringő, rikoltozó sirályhadat egyetlen pillantással mérte fel, aztán figyelme elkalandozott, s kivitte őt messzire, ahol a háromszög távolba vesző szárai között, a látóhatár peremén az ég és a tenger összeért. Mint sűrű, alvadt tinta, feketéslila volt a víz színe ott messze elől! Dósa Jenő el nem tudta volna képzelni, hogy ilyen szín létezhet a földön. Lenyűgözve, mozdulatlanul állt sokáig. Nem bírta levenni szemét az elétáruló képről. Langyos, sós szél járt körötte, hűsítette a forróságot. A fiumei oldalon odaát a hatalmas daruk parányoknak látszottak, s mint tört-gyufaszál darabkák sejlettek át a messzeségen az óriási tengerjáró hajók.
Ki tudja meddig álldogált volna ottan a látványba feledkezve. Lehet, hogy ma is ott állna még, (pedig erősen közelít a száz évhez, hogy ez a régi eset megtörtént) -ha a kocsis tapintatosan meg nem szólítja.
-Sehr geehrter Herr! Ich bitte Sie, kommen Sie schon, Sie werden im Hotel erwartet!
Továbbhajtottak a parti sétány kanyargós ösvényén. Jobbra fenn hűs kertek, s a délszaki növényzet zöldjében megbúvó, tengerre néző homlokzataikat, ablaksoraikat meg-megvillantó reneszánsz paloták látszottak, míg balra a mélyben a fák között örvénylő, kékes-zöld, a sziklák oldalán megtörő, fehéren szétporló hullámverés mormoló, monoton robajlása hallatszott. Kovácsolt-vas kapu előtt állt meg a fiakker. Széles, elegáns lépcsősor vezetett fel a kertbe. Libériába bújtatott londíner állt a kapuban, már ugrott is szolgálatkészen, szinte meg sem állt még a kocsi, és Jenő úr pakkja máris a kezében volt. Szép borravalót adott Dósa Jenő a kocsisnak a viteldíjon felül. A derék ember a fejét csóválta, és röstelkedve dünnyögte két oldalt lecsüngő bajuszába: ah, das ist aber ein wenig zu viel, so viel sollten Sie mir nicht geben, mein Herr! De azért zsebébe süllyesztette az ezüst forintokat és felkászálódva a bakra, egyre csak csóválva busa nagy fejét, elhajtott. Most már az inas kezében volt hősünk sorsa, s annál jobb kezekbe nem kerülhetett!


(Folytatása következik)

családregény

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10153
Időpont: 2021-04-23 07:58:13

válasz T. Pandur Judit (2021-04-22 12:29:00) üzenetére
Szia Judit! Igazad van! Ha egyszer nyomtatásban megjelenik, megcsillagozom. A Továbbiakban figyelek majd erre. Azért írtam "szemhunyásnyit", mert untam már a "szempillantásnyit" - bocs! Köszönöm, jól esik, h figyelsz a szövegre! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5608
Időpont: 2021-04-22 12:29:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon szép, nagyon idillikus a megérkezése Dósa Jenőnek Abbáziába. Találóak, eredetiek a tájleírásaid, elvarázsolják az olvasót. Csak egy helyen állt meg a szemem az olvasásban: " A házak tömbjei között itt-ott le lehetett látni egy szemhúnyásnyi időre az öböl vizére". A szemhunyásnyi helyett szerintem jobb lenne a szempillantásnyi idő. Ha gondolod, javítsd az eredeti dokumentumban...
Nem tudok németül, így be kellett másolnom egy fordító programba, hogy tudjam mit mond a kocsis Dósa Jenőnek.
Kedvezhetnél az olvasónak azzal, hogy zárójelben utána írod a magyar fordítást a német mondatoknak, vagy megcsillagozod a német mondatot, és lent az oldal alján írod le a fordítást.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10153
Időpont: 2009-05-08 08:49:48

Kedves Olvasóim!

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a Lajtorja folytatódik. Most egyelőre munkám miatt nem jut időm írni, de majd találok megoldást.

Köszönöm az érdeklődést és a kitartást! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10153
Időpont: 2009-04-06 11:10:45

Köszönöm az észrevételt Eszti! A tenger az egyik legcsodálatosabb dolog, ami létezik a földön. Mindíg más arcát mutatja. A tenger és a havasok, -ez az én két nagy szerelmem.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7470
Időpont: 2009-04-06 10:13:28

Kedves Laci!
Hát igen, a tenger látványával egyszerűen nem lehet betelni. Én is szívesen ott lennék Dósa Jenővel.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A csúnya lány című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A csúnya lány című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Békétlenség című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi levelek haláltánca című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A hóember és a banya című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sumákság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Fagyott paplan című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Sumákság című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dorka mesél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Sumákság című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Sumákság című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A tükör szilánkjaiban más a tekintet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A Phateon-talány című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) [Adventi] című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...egyszer csak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kedvenceim című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kedvenceim című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Karácsony "himnusza" című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) S_zeged című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Csillagszilánk című alkotáshoz

Erdős Sándor alkotást töltött fel Fagyott paplan címmel a várólistára

Madár alkotást töltött fel A temetetlen címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Frank Wedekind:Lebensregel című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Frank Wedekind: Életszabály címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kiskeresztem III. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kiskeresztem III. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ahogy című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hóember és a banya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hóember és a banya című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021