HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51452

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-04-05

A lajtorja 26.

2. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)


Olyan váratlanul ért ki a kocsi a pinea-erdőből, észre se vette Dósa Jenő, s egykettőre már Abbázia nyári palotái között gurultak. (Hősünk később odahaza, utána búvárkodott és egy régi lexikonból megtudta, hogy a különlegesen szétterülő, szeszélyesen sokfelé ágazó, fanyar illatú fenyőfát, ami jellegzetes fája a szubtrópusoknak, pinea-fenyőnek hívják) A tengeröblöt innen a házak közül nem lehetett látni, volt azonban egyéb érdekesség, és látnivaló bőven. A házak, mintha óriási ékszerdobozok lennének. Mindegyik más, s mégis, valahogy mindegyik egyforma. Ami egyformává teszi őket az biz'a merész, igazi arcát leplezetlenül feltáró öncélúan pazar gazdagsága a gazdagoknak. Nem, egyáltalán nem visszataszító mindama pompa, ami a palotákról sugárzik, -egyáltalán nem az. Nincs benne semmi durva hivalkodás. Csak, mintha szépasszony fürdőkádból kikelve mutatná meg leplezetlen önmagát, rejtett kincseit urának. Báj, kellem, szellem mutatkozik meg benne. A gondtalan jólét bája, varázsa. Aki odatéved a mesés Abbáziába, legyen bár szegény, mint a templom egere, valahogy részese lesz ennek a varázsnak. Akkor és ott az ővé is az összes, tüntető, mosolygós rezidencia, övé a pálmafa és a virágzó leander sövény. Övé a tűző nap, az enciánkék égbolt. És övé is marad, mert az emléképeket szívébe zárva magával viszi. Többet ér, mint egy fakult fénylép.
A hegyoldal teraszossan kiképzett lejtős útjain kocsikáztak. Befordultak valahol elől, és leértek az alsó főutcára a Stefániára. Most visszafelé haladtak, arrafele, amerről jöttek. Szállodasorok szegélyezték jobbról-balról a széles, macskaköves utat. Délelőtt volt, perzselően sütött a nap. A járdán és az úttesten nagy volt a forgalom, strandvendégek jöttek-mentek, sétáltak, kocsikáztak a fényes kirakatok között. A házak tömbjei között itt-ott le lehetett látni egy szemhúnyásnyi időre az öböl vizére, de Dósa Jenő magabizóan oda se nézett, mit neki a tenger, ő már ismeri a tengert, épp olyan seszínű, mint odahaza a tekenyőben a szappanos víz. Volt azonban egy szédítő ráérzése, vagy inkább rácsodálkozása, ahogy a megnyíló résekben szembe került vele: nem, mégsem olyan! De még nem tudta megmondani milyen, túl sok volt egyszerre az őt ért benyomás. Az egyik szálloda mellett lekanyarodott a kocsi. Innen már nem mentek messzire, tán egy futamodásnyit. A kocsis hátranézett utasára és cinkosan kacsintott. Jenő úr nem tudta mire vélni azt a kaccsintást elsőre, másodjára aztán megértette. Mert a következő pillanatban kiérve a hűs liget fái közül lenn voltak a parton. A fiakker pontosan a kikötő közepébe hajtott be. Ott volt hirtelenjében a tenger, zöld, habos hullámok csapkodták a partfalat. Hajók ringtak köteleiken, kisebbek, nagyobbak. Látott nem messze egy nagy, kétárbócos vitorlást, olyat, amilyen a kicsi Jenő képes-füzetébe van lerajzolva otthon. Csak ez itt élő, eleven valóság volt, nem színes ábra. Macska ült az orrában, kedélyesen, pityókásan ingadozott, a hullámverés fehéren tört meg a tatjánál. Halászbárkák sorakoztak mögötte komor fekete daruikkal, fekete hálóikkal, majd egy kicsike, part menti hajózásra használatos propeller következett. A propeller teste hófehér volt, fedélzete viszont tűzpiros. Utasok szálltak be éppen, két-két kiglancolt mosolyú fiatal matróz-gyerek makulátlanul fehér gallérral a nyakán, pántlikás tányérsapkával a fején jobbról-balról dísz-sorfalat adott a hajóhíd mellett.
Mindezt az egész nyüzsgő kikötői képet, hajókat, csónakokat, kocsikat, lovakat, lődörgő embereket, az uszadék fölött keringő, rikoltozó sirályhadat egyetlen pillantással mérte fel, aztán figyelme elkalandozott, s kivitte őt messzire, ahol a háromszög távolba vesző szárai között, a látóhatár peremén az ég és a tenger összeért. Mint sűrű, alvadt tinta, feketéslila volt a víz színe ott messze elől! Dósa Jenő el nem tudta volna képzelni, hogy ilyen szín létezhet a földön. Lenyűgözve, mozdulatlanul állt sokáig. Nem bírta levenni szemét az elétáruló képről. Langyos, sós szél járt körötte, hűsítette a forróságot. A fiumei oldalon odaát a hatalmas daruk parányoknak látszottak, s mint tört-gyufaszál darabkák sejlettek át a messzeségen az óriási tengerjáró hajók.
Ki tudja meddig álldogált volna ottan a látványba feledkezve. Lehet, hogy ma is ott állna még, (pedig erősen közelít a száz évhez, hogy ez a régi eset megtörtént) -ha a kocsis tapintatosan meg nem szólítja.
-Sehr geehrter Herr! Ich bitte Sie, kommen Sie schon, Sie werden im Hotel erwartet!
Továbbhajtottak a parti sétány kanyargós ösvényén. Jobbra fenn hűs kertek, s a délszaki növényzet zöldjében megbúvó, tengerre néző homlokzataikat, ablaksoraikat meg-megvillantó reneszánsz paloták látszottak, míg balra a mélyben a fák között örvénylő, kékes-zöld, a sziklák oldalán megtörő, fehéren szétporló hullámverés mormoló, monoton robajlása hallatszott. Kovácsolt-vas kapu előtt állt meg a fiakker. Széles, elegáns lépcsősor vezetett fel a kertbe. Libériába bújtatott londíner állt a kapuban, már ugrott is szolgálatkészen, szinte meg sem állt még a kocsi, és Jenő úr pakkja máris a kezében volt. Szép borravalót adott Dósa Jenő a kocsisnak a viteldíjon felül. A derék ember a fejét csóválta, és röstelkedve dünnyögte két oldalt lecsüngő bajuszába: ah, das ist aber ein wenig zu viel, so viel sollten Sie mir nicht geben, mein Herr! De azért zsebébe süllyesztette az ezüst forintokat és felkászálódva a bakra, egyre csak csóválva busa nagy fejét, elhajtott. Most már az inas kezében volt hősünk sorsa, s annál jobb kezekbe nem kerülhetett!


(Folytatása következik)

családregény

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9793
Időpont: 2021-04-23 07:58:13

válasz T. Pandur Judit (2021-04-22 12:29:00) üzenetére
Szia Judit! Igazad van! Ha egyszer nyomtatásban megjelenik, megcsillagozom. A Továbbiakban figyelek majd erre. Azért írtam "szemhunyásnyit", mert untam már a "szempillantásnyit" - bocs! Köszönöm, jól esik, h figyelsz a szövegre! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5490
Időpont: 2021-04-22 12:29:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon szép, nagyon idillikus a megérkezése Dósa Jenőnek Abbáziába. Találóak, eredetiek a tájleírásaid, elvarázsolják az olvasót. Csak egy helyen állt meg a szemem az olvasásban: " A házak tömbjei között itt-ott le lehetett látni egy szemhúnyásnyi időre az öböl vizére". A szemhunyásnyi helyett szerintem jobb lenne a szempillantásnyi idő. Ha gondolod, javítsd az eredeti dokumentumban...
Nem tudok németül, így be kellett másolnom egy fordító programba, hogy tudjam mit mond a kocsis Dósa Jenőnek.
Kedvezhetnél az olvasónak azzal, hogy zárójelben utána írod a magyar fordítást a német mondatoknak, vagy megcsillagozod a német mondatot, és lent az oldal alján írod le a fordítást.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9793
Időpont: 2009-05-08 08:49:48

Kedves Olvasóim!

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a Lajtorja folytatódik. Most egyelőre munkám miatt nem jut időm írni, de majd találok megoldást.

Köszönöm az érdeklődést és a kitartást! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9793
Időpont: 2009-04-06 11:10:45

Köszönöm az észrevételt Eszti! A tenger az egyik legcsodálatosabb dolog, ami létezik a földön. Mindíg más arcát mutatja. A tenger és a havasok, -ez az én két nagy szerelmem.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2009-04-06 10:13:28

Kedves Laci!
Hát igen, a tenger látványával egyszerűen nem lehet betelni. Én is szívesen ott lennék Dósa Jenővel.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Költővé lettem-e? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszit baleset éri címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)