HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-04-05

A lajtorja 26.

2. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)


Olyan váratlanul ért ki a kocsi a pinea-erdőből, észre se vette Dósa Jenő, s egykettőre már Abbázia nyári palotái között gurultak. (Hősünk később odahaza, utána búvárkodott és egy régi lexikonból megtudta, hogy a különlegesen szétterülő, szeszélyesen sokfelé ágazó, fanyar illatú fenyőfát, ami jellegzetes fája a szubtrópusoknak, pinea-fenyőnek hívják) A tengeröblöt innen a házak közül nem lehetett látni, volt azonban egyéb érdekesség, és látnivaló bőven. A házak, mintha óriási ékszerdobozok lennének. Mindegyik más, s mégis, valahogy mindegyik egyforma. Ami egyformává teszi őket az biz'a merész, igazi arcát leplezetlenül feltáró öncélúan pazar gazdagsága a gazdagoknak. Nem, egyáltalán nem visszataszító mindama pompa, ami a palotákról sugárzik, -egyáltalán nem az. Nincs benne semmi durva hivalkodás. Csak, mintha szépasszony fürdőkádból kikelve mutatná meg leplezetlen önmagát, rejtett kincseit urának. Báj, kellem, szellem mutatkozik meg benne. A gondtalan jólét bája, varázsa. Aki odatéved a mesés Abbáziába, legyen bár szegény, mint a templom egere, valahogy részese lesz ennek a varázsnak. Akkor és ott az ővé is az összes, tüntető, mosolygós rezidencia, övé a pálmafa és a virágzó leander sövény. Övé a tűző nap, az enciánkék égbolt. És övé is marad, mert az emléképeket szívébe zárva magával viszi. Többet ér, mint egy fakult fénylép.
A hegyoldal teraszossan kiképzett lejtős útjain kocsikáztak. Befordultak valahol elől, és leértek az alsó főutcára a Stefániára. Most visszafelé haladtak, arrafele, amerről jöttek. Szállodasorok szegélyezték jobbról-balról a széles, macskaköves utat. Délelőtt volt, perzselően sütött a nap. A járdán és az úttesten nagy volt a forgalom, strandvendégek jöttek-mentek, sétáltak, kocsikáztak a fényes kirakatok között. A házak tömbjei között itt-ott le lehetett látni egy szemhúnyásnyi időre az öböl vizére, de Dósa Jenő magabizóan oda se nézett, mit neki a tenger, ő már ismeri a tengert, épp olyan seszínű, mint odahaza a tekenyőben a szappanos víz. Volt azonban egy szédítő ráérzése, vagy inkább rácsodálkozása, ahogy a megnyíló résekben szembe került vele: nem, mégsem olyan! De még nem tudta megmondani milyen, túl sok volt egyszerre az őt ért benyomás. Az egyik szálloda mellett lekanyarodott a kocsi. Innen már nem mentek messzire, tán egy futamodásnyit. A kocsis hátranézett utasára és cinkosan kacsintott. Jenő úr nem tudta mire vélni azt a kaccsintást elsőre, másodjára aztán megértette. Mert a következő pillanatban kiérve a hűs liget fái közül lenn voltak a parton. A fiakker pontosan a kikötő közepébe hajtott be. Ott volt hirtelenjében a tenger, zöld, habos hullámok csapkodták a partfalat. Hajók ringtak köteleiken, kisebbek, nagyobbak. Látott nem messze egy nagy, kétárbócos vitorlást, olyat, amilyen a kicsi Jenő képes-füzetébe van lerajzolva otthon. Csak ez itt élő, eleven valóság volt, nem színes ábra. Macska ült az orrában, kedélyesen, pityókásan ingadozott, a hullámverés fehéren tört meg a tatjánál. Halászbárkák sorakoztak mögötte komor fekete daruikkal, fekete hálóikkal, majd egy kicsike, part menti hajózásra használatos propeller következett. A propeller teste hófehér volt, fedélzete viszont tűzpiros. Utasok szálltak be éppen, két-két kiglancolt mosolyú fiatal matróz-gyerek makulátlanul fehér gallérral a nyakán, pántlikás tányérsapkával a fején jobbról-balról dísz-sorfalat adott a hajóhíd mellett.
Mindezt az egész nyüzsgő kikötői képet, hajókat, csónakokat, kocsikat, lovakat, lődörgő embereket, az uszadék fölött keringő, rikoltozó sirályhadat egyetlen pillantással mérte fel, aztán figyelme elkalandozott, s kivitte őt messzire, ahol a háromszög távolba vesző szárai között, a látóhatár peremén az ég és a tenger összeért. Mint sűrű, alvadt tinta, feketéslila volt a víz színe ott messze elől! Dósa Jenő el nem tudta volna képzelni, hogy ilyen szín létezhet a földön. Lenyűgözve, mozdulatlanul állt sokáig. Nem bírta levenni szemét az elétáruló képről. Langyos, sós szél járt körötte, hűsítette a forróságot. A fiumei oldalon odaát a hatalmas daruk parányoknak látszottak, s mint tört-gyufaszál darabkák sejlettek át a messzeségen az óriási tengerjáró hajók.
Ki tudja meddig álldogált volna ottan a látványba feledkezve. Lehet, hogy ma is ott állna még, (pedig erősen közelít a száz évhez, hogy ez a régi eset megtörtént) -ha a kocsis tapintatosan meg nem szólítja.
-Sehr geehrter Herr! Ich bitte Sie, kommen Sie schon, Sie werden im Hotel erwartet!
Továbbhajtottak a parti sétány kanyargós ösvényén. Jobbra fenn hűs kertek, s a délszaki növényzet zöldjében megbúvó, tengerre néző homlokzataikat, ablaksoraikat meg-megvillantó reneszánsz paloták látszottak, míg balra a mélyben a fák között örvénylő, kékes-zöld, a sziklák oldalán megtörő, fehéren szétporló hullámverés mormoló, monoton robajlása hallatszott. Kovácsolt-vas kapu előtt állt meg a fiakker. Széles, elegáns lépcsősor vezetett fel a kertbe. Libériába bújtatott londíner állt a kapuban, már ugrott is szolgálatkészen, szinte meg sem állt még a kocsi, és Jenő úr pakkja máris a kezében volt. Szép borravalót adott Dósa Jenő a kocsisnak a viteldíjon felül. A derék ember a fejét csóválta, és röstelkedve dünnyögte két oldalt lecsüngő bajuszába: ah, das ist aber ein wenig zu viel, so viel sollten Sie mir nicht geben, mein Herr! De azért zsebébe süllyesztette az ezüst forintokat és felkászálódva a bakra, egyre csak csóválva busa nagy fejét, elhajtott. Most már az inas kezében volt hősünk sorsa, s annál jobb kezekbe nem kerülhetett!


(Folytatása következik)

családregény

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2022-10-27 09:47:09

válasz black eagle (2022-10-27 08:30:15) üzenetére
Kedves Laca! Tnyleg gy van! n is csodlkozom nha, hogy lhettek seink a stt kzpkorban, 20-30 vvel ezeltt Internet s okos-telefon nlkl. n, bevallom, egy ideig elleneztem, az okos-telefont, nehogy mn a telefonom okosabb legyen, mint n, de aztn elfogadtam. Ksznettel: n
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2456
Időpont: 2022-10-27 08:30:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
dvzletem, Bdn!

Tetszett, amit ebben a rszben a valdi, a bels gazdagsgrl, birtoklsnak egy sajtos mdjrl megfogalmaztl. S elgondolkodtatott az is, mint oly sokszor, hogy milyen lehetett j, ismeretlen tjakat s dolgokat megismernie azoknak az embereknek, akiknek nem lehettek semmifle elismereteik az internetrl, a tvbl tifilmek rvn, vagy sznes magazinokbl. Egy ms vilg volt, ugyanezen a bolygn. 🙂

Laca
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2021-04-23 07:58:13

válasz T. Pandur Judit (2021-04-22 12:29:00) üzenetére
Szia Judit! Igazad van! Ha egyszer nyomtatsban megjelenik, megcsillagozom. A Tovbbiakban figyelek majd erre. Azrt rtam "szemhunysnyit", mert untam mr a "szempillantsnyit" - bocs! Ksznm, jl esik, h figyelsz a szvegre! dv: n
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2021-04-22 12:29:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon szp, nagyon idillikus a megrkezse Dsa Jennek Abbziba. Tallak, eredetiek a tjlersaid, elvarzsoljk az olvast. Csak egy helyen llt meg a szemem az olvassban: " A hzak tmbjei kztt itt-ott le lehetett ltni egy szemhnysnyi idre az bl vizre". A szemhunysnyi helyett szerintem jobb lenne a szempillantsnyi id. Ha gondolod, javtsd az eredeti dokumentumban...
Nem tudok nmetl, gy be kellett msolnom egy fordt programba, hogy tudjam mit mond a kocsis Dsa Jennek.
Kedvezhetnl az olvasnak azzal, hogy zrjelben utna rod a magyar fordtst a nmet mondatoknak, vagy megcsillagozod a nmet mondatot, s lent az oldal aljn rod le a fordtst.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2009-05-08 08:49:48

Kedves Olvasim!

Szeretnk megnyugtatni mindenkit, hogy a Lajtorja folytatdik. Most egyelre munkm miatt nem jut idm rni, de majd tallok megoldst.

Ksznm az rdekldst s a kitartst! dvzlettel: n
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2009-04-06 11:10:45

Ksznm az szrevtelt Eszti! A tenger az egyik legcsodlatosabb dolog, ami ltezik a fldn. Mindg ms arct mutatja. A tenger s a havasok, -ez az n kt nagy szerelmem.
Szia: n
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7468
Időpont: 2009-04-06 10:13:28

Kedves Laci!
Ht igen, a tenger ltvnyval egyszeren nem lehet betelni. n is szvesen ott lennk Dsa Jenvel.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023