HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51447

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-04-11

Tyr kardja 11

Terepszemle meglepetésekkel

Leif és társai négy nap múlva megérkeztek a megbízó otthonába, ahol az emberek gyanakodva fogadták őket. Ritva azonnal megérezte az emberek bizalmatlanságát, s megkérdezte az asszonyt, miért van ez.
- Tudod, ez azért van így, mert félnek.
- Az Idegenektől?
- Azoktól is, meg minden más vándortól is, hiszen nem tudják, kit szolgálnak.
- Sajnos már a mieink közül is sok azoknak a nyamvadt Jövevényeknek szolgálnak, és érthető, hogy senkiben sem bíznak - morogta szomorúan maga elé Leif.
- Érthető, és szomorú - bólintott Vidar is.
Az asszony a falu közepén lévő házába meghívta a társaságot. A harcosok mikor beléptek, három gyermeket láttak, akik, mikor az anyjuk belépett a házba, azonnal a nyakába ugrottak.
- Anya! Anya! De jó, hogy itthon vagy!
A vendégek meglepődve nézték a gyerekeket. A legkisebb öt éves lehetett, míg a legnagyobb talán tizenkét éves lehetett. Két kislány és egy fiú. Aztán a legidősebb, egy vörösesszőke hajú, kék szemű lány, észrevette a vendégeket, s szégyellősen ellépett az anyjától. Szeme összeszűkült a gyanakvástól.
- Kik ezek, anya?- kérdezte. Hangja vádlón és megrovóan csendült.
Az asszony erre elengedte a kisebb gyerekeit, s a lányára nézett, aki nem vette le a szemét az idegen harcosokról.
- Az Idegenvadászok, Anja.
A lány kék szemei tágra nyíltak, s azonnal engedett fagyos modorából. Leplezetlen kíváncsisággal bámult a még mindig az ajtóban álló fiatalok felé.
- Ti... ti vagytok az Idegenvadászok?- kérdezte akadozva.
- Igen - bólintottak a kérdezettek.
- És miért jöttetek?
- Hogy megszabadítsuk a faludat az Idegenek lidércnyomásától.
Másnap a harcosok útbaigazítást kaptak, hogy merre menjenek az Idegenek vára felé. Vendéglátójuk elmagyarázta, hogy észak felé kell menniük egy erdőn keresztül, a hegy lábához, ahol az Ellenség tanyázik.
- Legyetek óvatosak, az erdőben tele van a katonáikkal, akiknek rendkívül gyilkos fegyvereik vannak! Sem is beszéltem még nektek az erődjükben várható szörnyűségekről.
- Miféle szörnyűségek?
- Ha visszatértek a felfedezőútról, elmondom. Addig is maradjatok, életben!
A fiatalok megköszönték az útba igazítást, a tanácsot, s elindultak az erdő felé.
- Szerintetek mit akart ezzel mondani?
- A hegy tetején lévő tákolmányban található szörnyűségekről? Ki tudja - vont vállat Leif.
Elhagyták a falut, s beértek az erdőbe, ahol kivonták a fegyvereiket, hiszen ki tudja melyik bokor vagy fa mögül leselkedik rájuk a halál. Feltűnt nekik, hogy az erdő túl csendes. Mióta a fák között jártak nem hallottak madarakat énekelni, se a vadállatok elsurranásának jellegzetes hangját. Óvatosan haladtak, s mindenfelé figyeltek.
- Túl csendes ez az erdő. Nem tetszik ez nekem, srácok - morogta maga elé Ritva.
- Ne aggódj, nekünk se. Valamiért ezen a helyen csak a halál és a vér szagát érzem - suttogta Vidar.
Mikor egy tisztást akartak megkerülni, suhogó hangot hallottak, majd Leif felkiáltott. Két társa rémülten fordult meg a kiáltására, s látták, hogy egy nyílvessző áll ki a fél térdre bukott fiú jobb vállából, mely teljesen átszúrta azt.
- Ez meg honnan a pokolból jött?- nézett körbe ijedten Vidar.
- Honnan kéne azt tudnom szerinted?- kérdezett vissza a sebesült.
Vidar és Ritva körbefordulva pásztázták a környező fákat, de nem láttak semmit. Leif eközben megpróbálta kihúzni magából a nyilat, de nem sikerült. Égette a bőrét, s úgy érezte, mintha horgokkal akaszkodott volna a húsába a nyílhegy. Sikerült egy szép darabot letörnie a nyílvessző végéből, s ez enyhített a fájdalmán.
"Hogy a fene! Miért nem tudom kihúzni?"
- Minden rendben, Leif?- kérdezte Ritva, aki hallotta társa bosszús mordulását.
- Nem, semmi sincs rendben.
Ekkor hirtelen húsz harcos lépett elő a fák közül. A három harcos legnagyobb meglepetésére mindegyiknél íj és nyíl volt.
- A fenébe! Ezek elkaptak minket.- morogta Vidar
- Csak ne ess pánikba! Amíg mozogni tudunk, addig nem kaptak el.
- És mi van Leiffel?
- Neki csak a vállát találták el, így ő is tud harcolni. Amíg nem vagyunk halottak, van esélyünk a kitörésre.
- Nem kell aggódnotok, tudok harcolni. Ritvának igaza van, csak a vállam sérült meg, és nem a szívem - nyögte a fiú, majd felállt, s a baljával kihúzta a kardját.
A három gyereknek összevillant a tekintete, majd egyszerre lendültek a levegőbe. Az első nyílvessző Ritva felé repült, amit a lány ugrása után öt másodperccel lőttek ki. Ez az egy nyílvesszőt egy egész zápor követett. A két ép harcosnak sikerült kikerülnie a nyilakat, s levágnia összesen vagy öt harcost, ám a sérült Leif csak további sérüléseket szerzett, de így is sikerült három íjászt a másvilágra küldenie. Ám az utolsó, végső nyílvessző mindent eldöntött. Az egyik íjász sikeresen eltalálta a combjait, s ez megállította. Vidar és Ritva ennél szerencsésebben úszták meg, őket csak súrolták a nyílvesszők. Vidar vette észre, hogy Leif elesik a fájdalomtól.
- Minden rendben?
- Eltalálta a combomat valamelyik szemét! Tűnjünk el minél előbb! Ezek meg fognak ölni minket!
- Nyugalom! Már dolgozunk azon, hogy kijussunk innen, ha nem látnád.
Az íjászok ekkor eldobták az íjaikat, s lándzsákat és kardokat vontak elő, s a három barát felé indultak. Heves összecsapás keletkezett köztük, melynek során sokan meghaltak az ellenség közül. Ám sajnos a harcból csak Ritva és Vidar került ki. Leifet az egyik harcos a csata hevében elrabolta. Ez csak akkor derült ki, mikor a harcnak hirtelen vége szakadt, ugyanis az ellenfelek hirtelen köddé váltak.
- Mi?- lepődött meg Vidar, mikor egy halálos csapása a levegőbe csapódott.
- Hova lettek?- hitetlenkedett Ritva is.
- És hol van Leif? Hová tűnt?
- Elvitték magukkal! Nyílván a hegy tetején lévő erődbe! Menjünk!
- Állj meg! Először is kell egy terv, ezért most szépen hazamegyünk és összedugjuk a fejünket!
- Arra most nincs idő! Ki tudja, mi történik addig Leiffel!
- De ha terv nélkül megyünk oda, meghalunk. Ez a kis kaland is majdnem az életünkbe került!
Ritva belátta a társa igazát, s bár nem szívesen, de engedelmeskedett. Mikor kiértek az erdőből visszafordult, felnézett a hegyre, s halkan ennyit mondott.
- Tarts ki Leif, nemsokára érted megyünk!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-04-15 21:23:44

Kösy szépen, kedves Rozália, örülök, hogy tetszik!
Üdv: Antonia
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2009-04-14 14:06:17

Szia!
Továbbra is figyelemmel kísérem, tetszik.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Egy eldugott kis rét címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Edelweiss narancssárga esőtáncán címmel a várólistára

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vigyázz, Zeusz! címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 84. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Egy májusi esős napon című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy májusi esős napon címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 18. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Májusi kertünkben című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Az asszony, aki sietett címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)