HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 5 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52878 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-04-11
Tyr kardja 11Terepszemle meglepetésekkel Leif és társai négy nap múlva megérkeztek a megbízó otthonába, ahol az emberek gyanakodva fogadták őket. Ritva azonnal megérezte az emberek bizalmatlanságát, s megkérdezte az asszonyt, miért van ez. - Tudod, ez azért van így, mert félnek. - Az Idegenektől? - Azoktól is, meg minden más vándortól is, hiszen nem tudják, kit szolgálnak. - Sajnos már a mieink közül is sok azoknak a nyamvadt Jövevényeknek szolgálnak, és érthető, hogy senkiben sem bíznak - morogta szomorúan maga elé Leif. - Érthető, és szomorú - bólintott Vidar is. Az asszony a falu közepén lévő házába meghívta a társaságot. A harcosok mikor beléptek, három gyermeket láttak, akik, mikor az anyjuk belépett a házba, azonnal a nyakába ugrottak. - Anya! Anya! De jó, hogy itthon vagy! A vendégek meglepődve nézték a gyerekeket. A legkisebb öt éves lehetett, míg a legnagyobb talán tizenkét éves lehetett. Két kislány és egy fiú. Aztán a legidősebb, egy vörösesszőke hajú, kék szemű lány, észrevette a vendégeket, s szégyellősen ellépett az anyjától. Szeme összeszűkült a gyanakvástól. - Kik ezek, anya?- kérdezte. Hangja vádlón és megrovóan csendült. Az asszony erre elengedte a kisebb gyerekeit, s a lányára nézett, aki nem vette le a szemét az idegen harcosokról. - Az Idegenvadászok, Anja. A lány kék szemei tágra nyíltak, s azonnal engedett fagyos modorából. Leplezetlen kíváncsisággal bámult a még mindig az ajtóban álló fiatalok felé. - Ti... ti vagytok az Idegenvadászok?- kérdezte akadozva. - Igen - bólintottak a kérdezettek. - És miért jöttetek? - Hogy megszabadítsuk a faludat az Idegenek lidércnyomásától. Másnap a harcosok útbaigazítást kaptak, hogy merre menjenek az Idegenek vára felé. Vendéglátójuk elmagyarázta, hogy észak felé kell menniük egy erdőn keresztül, a hegy lábához, ahol az Ellenség tanyázik. - Legyetek óvatosak, az erdőben tele van a katonáikkal, akiknek rendkívül gyilkos fegyvereik vannak! Sem is beszéltem még nektek az erődjükben várható szörnyűségekről. - Miféle szörnyűségek? - Ha visszatértek a felfedezőútról, elmondom. Addig is maradjatok, életben! A fiatalok megköszönték az útba igazítást, a tanácsot, s elindultak az erdő felé. - Szerintetek mit akart ezzel mondani? - A hegy tetején lévő tákolmányban található szörnyűségekről? Ki tudja - vont vállat Leif. Elhagyták a falut, s beértek az erdőbe, ahol kivonták a fegyvereiket, hiszen ki tudja melyik bokor vagy fa mögül leselkedik rájuk a halál. Feltűnt nekik, hogy az erdő túl csendes. Mióta a fák között jártak nem hallottak madarakat énekelni, se a vadállatok elsurranásának jellegzetes hangját. Óvatosan haladtak, s mindenfelé figyeltek. - Túl csendes ez az erdő. Nem tetszik ez nekem, srácok - morogta maga elé Ritva. - Ne aggódj, nekünk se. Valamiért ezen a helyen csak a halál és a vér szagát érzem - suttogta Vidar. Mikor egy tisztást akartak megkerülni, suhogó hangot hallottak, majd Leif felkiáltott. Két társa rémülten fordult meg a kiáltására, s látták, hogy egy nyílvessző áll ki a fél térdre bukott fiú jobb vállából, mely teljesen átszúrta azt. - Ez meg honnan a pokolból jött?- nézett körbe ijedten Vidar. - Honnan kéne azt tudnom szerinted?- kérdezett vissza a sebesült. Vidar és Ritva körbefordulva pásztázták a környező fákat, de nem láttak semmit. Leif eközben megpróbálta kihúzni magából a nyilat, de nem sikerült. Égette a bőrét, s úgy érezte, mintha horgokkal akaszkodott volna a húsába a nyílhegy. Sikerült egy szép darabot letörnie a nyílvessző végéből, s ez enyhített a fájdalmán. "Hogy a fene! Miért nem tudom kihúzni?" - Minden rendben, Leif?- kérdezte Ritva, aki hallotta társa bosszús mordulását. - Nem, semmi sincs rendben. Ekkor hirtelen húsz harcos lépett elő a fák közül. A három harcos legnagyobb meglepetésére mindegyiknél íj és nyíl volt. - A fenébe! Ezek elkaptak minket.- morogta Vidar - Csak ne ess pánikba! Amíg mozogni tudunk, addig nem kaptak el. - És mi van Leiffel? - Neki csak a vállát találták el, így ő is tud harcolni. Amíg nem vagyunk halottak, van esélyünk a kitörésre. - Nem kell aggódnotok, tudok harcolni. Ritvának igaza van, csak a vállam sérült meg, és nem a szívem - nyögte a fiú, majd felállt, s a baljával kihúzta a kardját. A három gyereknek összevillant a tekintete, majd egyszerre lendültek a levegőbe. Az első nyílvessző Ritva felé repült, amit a lány ugrása után öt másodperccel lőttek ki. Ez az egy nyílvesszőt egy egész zápor követett. A két ép harcosnak sikerült kikerülnie a nyilakat, s levágnia összesen vagy öt harcost, ám a sérült Leif csak további sérüléseket szerzett, de így is sikerült három íjászt a másvilágra küldenie. Ám az utolsó, végső nyílvessző mindent eldöntött. Az egyik íjász sikeresen eltalálta a combjait, s ez megállította. Vidar és Ritva ennél szerencsésebben úszták meg, őket csak súrolták a nyílvesszők. Vidar vette észre, hogy Leif elesik a fájdalomtól. - Minden rendben? - Eltalálta a combomat valamelyik szemét! Tűnjünk el minél előbb! Ezek meg fognak ölni minket! - Nyugalom! Már dolgozunk azon, hogy kijussunk innen, ha nem látnád. Az íjászok ekkor eldobták az íjaikat, s lándzsákat és kardokat vontak elő, s a három barát felé indultak. Heves összecsapás keletkezett köztük, melynek során sokan meghaltak az ellenség közül. Ám sajnos a harcból csak Ritva és Vidar került ki. Leifet az egyik harcos a csata hevében elrabolta. Ez csak akkor derült ki, mikor a harcnak hirtelen vége szakadt, ugyanis az ellenfelek hirtelen köddé váltak. - Mi?- lepődött meg Vidar, mikor egy halálos csapása a levegőbe csapódott. - Hova lettek?- hitetlenkedett Ritva is. - És hol van Leif? Hová tűnt? - Elvitték magukkal! Nyílván a hegy tetején lévő erődbe! Menjünk! - Állj meg! Először is kell egy terv, ezért most szépen hazamegyünk és összedugjuk a fejünket! - Arra most nincs idő! Ki tudja, mi történik addig Leiffel! - De ha terv nélkül megyünk oda, meghalunk. Ez a kis kaland is majdnem az életünkbe került! Ritva belátta a társa igazát, s bár nem szívesen, de engedelmeskedett. Mikor kiértek az erdőből visszafordult, felnézett a hegyre, s halkan ennyit mondott. - Tarts ki Leif, nemsokára érted megyünk! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |