HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51412

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / fantasy
Szerző: CrystalheartFeltöltés dátuma: 2006-08-06

Egy élet munkája (ABC - elixir)

1.

- Hé... Micsinálsz?
- Én? Semmit...
- Dehogynem.
- Mit?
- Ideges vagy.
- Hehh, még szép...
- Jó, elhiszem, mert neked ez az első, vagy mi, nem? (Ó, hogy a...)
- I... igen. De megteszek minden tőlem telhetőt...
- Ó, nem kell annyira félni, én már több tucatszor csináltam hasonlót. Nem olyan nagy dolog.
- Hát én azért nem így mondanám, de te tudod.
- Figyelj, el sem ronthatod. Ha meg mégis, én még mindig itt vagyok. Bajod semmiképp sem lesz. (Franc...)
- Jólvan, mondom. Amúgy mi az, megint pók?
- Az... Azért ha mégis berezelnél előtte, csak szólj nekem, nem jó, ha idegesnek látnak.
- Nem csak egy ember lesz ott?
- Ja de, bocs. Szóval "lát".
- Kis híján megijesztettél.
A két ember most kis időre elhallgatott, csak mentek előre a sötét, enyhén kanyargós földúton. Kétoldalt vékony erdősáv fái borultak föléjük, így még a hold halvány fénye sem sokat segített, szinte csak sejtették, merre kell menni. A magasabbik pár lépéssel előrébb haladt, így minden elébe kerülő pókhálót elvitt, és ilyenkor rendszerint mormogott magában valami szitkot. Az őt követő tömzsibb meg-megállt, mintha tartana valamitől, körülnézett, aztán futólépésben utolérte társát. Igen hosszú ideig egyáltalán nem szóltak egymáshoz, csak néha szakította meg a természet csöndjét egy-egy ilyen rövidke kis párbeszéd. Utoljára a magasabb megállt, megragadta a másik vállát, és a távolba mutatott:
- Ott. Az első fény a város szélén. Mindjárt megleszünk.

2.

- Igen, megvan minden, nem felejtettem el semmit. Ah, mégis - bosszankodott magában az idős ember. Körülnézett a kis kerek szobában, de a nagy rendetlenség láttán újra kiült arcára a szokásos reménytelen arckifejezés. Hanyag, mégis ideges kézmozdulatokkal dobálta odébb a sokféle kacatot - nem egy üveget tört össze így -, miközben tágra nyílt, szúrós szemei a fal menti asztalt pásztázták. Jó negyed óráig nagyjából ebben az állapotban keringett a szűkös helyiségben, csak épp egyre jobban reszkető kezekkel, és egyre gyakrabban tépkedte a pár szál ősz haját is.
- Itt... Nem, akkor itt... nem, itt kell... megőrülök, itt... hol... jaj... meg kell... Haha! Ez az! Igen, igen!
Szinte felordított örömében, mikor végre előkerítette a teleírt, szamárfüles jegyzettömböt az asztal mögüli szemétkupac mellől. Aztán ráeszmélt, hogy úgyis egyedül van. Fölvett egy kis batyut még, és átment egy másik szobába. Ez ugyanúgy kerek alaprajzú, kis szoba volt, mégis sokkal nagyobbnak tűnt, mivel nem hevert szanaszét mindenféle lom. Az egyetlen berendezési tárgy középen egy derékig érő állvány, rajta tenyérnyi kis tartó, meg persze körben fáklyák. A tartón kis, gömb alakú, zöldes üvegcse, egyszerű parafával bedugaszolva. Az öreg kezébe vette a jegyzeteket, és pár lapozás után behunyta szemeit, bal tenyerét az állvány fölé emelte, és halkan mormogott valamit egy különös nyelven. Vézna karja egyre jobban remegett, talán nem is a kimerüléstől. Egy perc után egyszer csak összerogyott, letérdelt a földre, alig bírt utána föltápászkodni.
- Igen, életem, legfőbb, nem, legeslegfőbb munkája! - szólt örömteli, meghatott tekintettel. - Az Elixir! Elixir! Na de ki kellene próbálnom.
Egy kis késsel alkarját kicsit megsértette, épp hogy csak kifolyt belőle egy pici vér. Kivette a dugót az üvegből, és egy kis fapálcikával kiemelt egy csöpp folyadékot belőle, és a sebre folyatta. Egyszerű víznek nézett ki, bár mintha gőzölgött volna, még a nagy melegben is. Visszahelyezte a dugót, másik tenyerét ráhelyezte a sebre, és megint mormolt. Karja egyszer csak nagyot rándult, és ezen testrészén kívül még fél mellkasában elviselhetetlenül égő, szúró fájdalmat érzett; nem bírta, ordítania kellett. Ez viszont hamar elmúlt, s mikor ránézett bőrére, már nyomát sem látta a pengének.

3.

Mielőtt újra örömujjongásban törhetett volna ki, dörömböltek a súlyos veretes ajtón. Kapkodva dobálta középre a kellékeket, és egy gomb megnyomásával az egész állványt elsüllyesztette a padlóban. Bezárta a munkaszobát is, aztán elindult az ajtó felé. Épp odaért, mikor megint dörömböltek.
- Azonnal, ne olyan erősen! - kiabálta kifele.
Az ajtó túloldalán két ember állt, hosszú, szürke, kabátszerű és csuklyás öltözékben. Egy magas, és egy tömzsi, alacsony; arcukat nem láthatta.
- Kérlek, kik vagytok?! - kérdezte gyorsan, de azok nem feleltek. Megrémült. Be akarta vágni az ajtót, de az egyik nagy erővel lökte be, hogy kis híján hanyatt esett. Megfordult és menekülni akart a túlsó kijárat felé, de a másik csuklyás keresztüllőtt lábán egy nyilat. Eldobta a számszeríjat, és hátáról elővette vaskalapácsát, és egy csapással összezúzta az öregember lábát.
- Hol van?! - ordította a másik, a magasabb rekedt hangon. - Hol van a szer?
Az öregnek már ereje sem lett volna felelni, de inkább meghalt volna, mint hogy maga adja rossz kezekbe ezt a találmányát.
- Hol?! Áh... Menj - szólt oda társának -, menj és keresd! Én is.
Otthagyták a földön fetrengőt, betörték a munkaszoba ajtaját, és módszeresen átvizsgáltak és összezúztak mindent. Mást nem vittek el, mert megtiltották nekik. Aztán az alacsonyabb keresztülment az üres szobán is, és észrevett valamit.
- Itt jobban kopog a padló. Itt lesz! - azzal már zúzta is szét a szoba padlóját kalapácsával. Rövidesen elérte az üreget, és kihalászta tartalmát.
- Az üveg összetört - mondta lehangoltan.
- Sebaj. Ott a füzet?
- Itt.
- Akkor... Menjünk. Jut eszembe, nehogy barátunk utánunk jöjjön. Törd össze még a többi végtagját is!
- Hát, ha azt mondod...
Megfogta a kalapácsot, és iszonyatosat vágott a másik lábára. Ekkor még üvöltött az öreg. A második kezét már nem érezte összetörni.

4.

- Na, túl vagyunk. Nem is volt annyira nehéz, ugye?
- Hát, a kiképzés után már nem is volt annyira durva. Igazad volt. Azért jó, hogy nem egyedül kellett - mondta végül, és eltűntek a sötétben.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
989
Időpont: 2010-09-30 15:03:21

Szépen elbeszélgettél magaddal a hozzászólások elején. Igen, tudom milyen várni, hogy valaki elmondja tetszett vagy nem és miért...
A cím nagyon jó, lehet, hogy az én hibám, de számomra nem túl világos és érthető a történet.
üdv: Nadin
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2007-09-06 21:16:59

Köszi, sejtem, éppen melyik mondatra gondolsz. ("és módszeresen átvizsgáltak és összezúztak mindent"). Ilyenek előfordulnak biza, ha álmosan ír az embör :) De amúgy kiemeltem az összes "és"-t, ezen kívül egy helyen sincs belőle túl sűrűn, nem sűrűbb, mint sok szépirodalmi műben. :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2007-02-07 11:17:06

Kösz az értékelést. Ez, amit említettél, hogy a fantasy és a modern dolgok (esetleg a scifi is) keveredik a történetben, általában jelen van az én műveimben. Amúgy alkimista beállítottságú emberke volt itt a főszereplő, nem varázsló. Nem szeretem, ha egy fantasyben csak varázsol valaki egyet, és mindent tud csinálni, amolyan HarryPotter-szerűen. :)
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-02-06 14:24:58

Szia Crystal!

A sztori alapvetően jó, nekem annyi bajom volt vele, hogy érzésem szerint keveredik benne a misztikus világ, és a modern világ. Szerintem nem tudta volna elsülyeszteni az állványt, viszont ha mágus, akkor valami mormolással pl láthatatlanná tehette volna. A vége nekem is gyorsnak tűnt, és érzésem szerint is megérne egy hosszabb verziót.


Összeségében tetszett munkád, gratulálok!!


Üdv.: John
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-27 19:56:08

Kivágtam a kritikus mondatot ;]
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-19 03:24:09

Nos igen, nehéz elfogadni, hogy ENNYI és VÉGE, ugye? :) Voltaképp (nameg többek közt) ezt is szerettem volna vele üzenni. :) Kösz még1szer, h elolastad :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-11 08:58:18

:) Így már értem :D Engem nem különösbben érdekel, hány karakter van, a regényemben általában úgy 5en kalandozgatnak, csak tudjam mindig egyértelművé tenni, hogy mit ki csinál, mit ki mond, a túl sok szóismétlés elkerülése mellett. :D Ez a nehezebb a sok karakternél... :) (Nem is beszélve a harcokról, ahol vannak páran... :D )

A bővebb, vagy folytatott dologról annyit, hogy nem hiszem. Ez nem illik bele a regényembe, bár lehet, hogy valahova beszúrom majd valami módosított változatát. De ezt csak úgy önmagában egészen biztosan nem fogom tovább alakítgatni, arra nincs időm, hogy csak úgy kedvtelésből firkáljak :D Ha már valami ihlet jön és ez egybeesik pár szabad órával, inkább a regényem - annak valami értelme is van. :]

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-10 22:50:27

Köszi, köszi! Végre :D Már vártam nagyon, hogy valaki hozzászóljon egyáltalán :)

Jól látod, a hosszabb művekhez vagyok szokva, csak ezt épp nem azért fejeztem be ilyen hirtelen. :) Az egész időben arányosan oszlik el (az 1. és a 2. párhuzamosan kb.), és ha már így van, akkor nem húzom szegény öreg agyonverését sem. Minek is, hiszen ő azt elég gyorsan éli meg, nincs ideje elemezgetni, hogy épp akkor mit érez. Azt az olvasóra bízom most. :)

A mondat, amit idéztél, pon nekem sem tetszett, de már anyira késő volt, éjfél előtt pár perc, a határidőnek hitt jún. 21.e, és gyorsan inkább elküldtem. És ha már így küldtem be, nem változtatok már rajta... :) Tehát a "mindjárt ki futok az időből" ezért felelős, nem a hirtelen végért.

Mondjuk azt konkrétan nem értem, hogy hogyan érted azt, hogy "sok a karakter, gyorsan fejezzük be"? :D
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-08 23:47:25

Hát a végin ennek is az lesz a sorsa, hogy nem kap értékelést, kritikát, ócsárolást, stb, de lassan megszokom :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-06 18:49:27

Nekem egy fél óra munkája :P:P:P

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szhemi alkotást töltött fel Anyámra emlékezem címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Szerelem (haiku) című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Ha könyv lennék című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nyafi és Pliccsplaccs oltást kap címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Csalafinta csalitosban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 83. címmel

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ha könyv lennék című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel „craartáH!“– Hála vers címmel

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Ha könyv lennék címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Fürtöskacagó melodikus című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mióta felfogom Őt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)