HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52180

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-22

Elengedlek




Korlátok, vasútkosz és vasútszag, vasúti kocsik, mozdonyok, lámpák sárgás fényudvarai.
Sehol egy zug, ahová magammal húzhatnálak, ahol megbújhatnánk. Marad a rideg peron, a szél a parafaszendvicsek és elszáradt életek papírburkát kergeti.
Már túl az épp csak iható vagy majdnem ihatatlan, termoszból öntött, háromszor melegített, savanyú kávén, amelynek misztikus színe feledhetetlen, ha tejszínt keversz hozzá. Tanácstalan toporgás, a szavak elfogytak, de nincs erőd beszállni, én pedig nem tartóztathatlak. Elmész. Tehetnék, mondhatnék bármit. Döntöttél.
Most ölelni kellene, de nem szabad, vannak szabályok, amelyeket már nem hágunk át. Megtettük elégszer, a szabályszegés megtorlása azonnali volt és maró kínt adott csak, nem megnyugvást vagy kielégülést.
Zsebembe kotrok, cigarettát veszek elő, tétova mozdulattal kínállak, tétova mozdulattal hárítod el. Időhúzás ez is. Pótcselekvés. Csók helyett a keserű füst.
Az eső ismét elered, ezúttal nem szemerkél, zuhog. A peron fénylik, mint Casablancában a repülőtér betonja, de én nem Rick vagyok , se kalapom, se fehér ballonkabátom, csak a füstöt fújom ugyanúgy. Végigsétálunk a szerelvény mellet, néha összeér a kezünk, de ez már csak véletlen. Nézem a vagonok ajtaja mellé aggatott számokat, ez a te kocsid. Megállunk, leteszem a csomagod. Kínos a csend. Bogart most csókolja meg Ilsét. Én most fordulok félre.
Elém lépsz, megfogod mellemen a kabátot, az arcunk összeér egy pillanatra.
- Menj. - mondom.
- Megyek. - mondod.

- Menj. - mondod.
- Megyek. - mondom én, de nem mozdulok. Markolod a kabátot a mellemen és szorítasz, nem engedsz. Emeled az arcod, és csókollak, gyengéden, épp csak érintve, aztán újra meg újra. Ölelkezünk az ajtó előtt, ki kellene lépnem rajta de nincs hozzá erőm, várom, hogy küldj.
- Menj. - mondod újra és fogsz, és húzol. Taszítanod kellene, mert vannak szabályok, de csak markolod a kabátom.
Erővel fejtem le a kezed, tenyeredbe temetkezem egy pillanatra, még végigsimítok a hajadon, még megöleljük egymást, aztán vége. Kilépek azon az ajtón.
Ha akkor eléd térdelek? Ha akkor ölbe veszlek és visszaviszlek a szobádba?
Kilépek azon az ajtón a sötét lépcsőházba. Előtte még megsimogatom a hajad.

Megsimogatom a hajad, nézem a szemed. Elfordítod a fejed, én az eget bámulom, nevetséges ez is, éjszaka van és esik, hát mit nézek? Rejtjük azt az egyetlen könnycseppet.
- Menj. - mondom.
- Megyek. - mondod.
De a kezed markolja a kabátot. Nézem a kezed.

Nézem a kezed. Lenyűgöz a szépsége. Finom, végtelenül nőies. Vékonyak az ujjaid. Körmeid tövében az apró ívű félholdak gyöngyfénnyel irizálnak, nem tudok betelni a látvánnyal. Minden porcikáját megsimogatom ennek a kéznek újra és újra. Tanulom minden piciny csontját, a bőröd hűvösét, a csuklód tapintását. Megcsókolom, ahányszor tehetem. Bámulom a kékes ereket, a lüktetést, a bennük áramló vér halk neszezését hallgatom.
Soha nem szorítottam meg a kezedet.

Soha nem szorítottam meg a kezedet.
Most is csak tartom, dédelgetem, melengetem.
Te szorítod meg az én kezem.
Apró, gyors mozdulat, kapkodó.

Mindig kapkodtunk, soha nem szántunk elég időt egymásra, magunkra, kettőnkre. Mindig elmentünk egymás mellett. Ez is mindegy már.
- Vigyázz magadra nagyon. - mondod.
- Vigyázok, kedves. Megígértem. - mondom.
- Te is nagyon vigyázz magadra. - mondom.
- Vigyázok. Megígértem. - mondod.
Aztán már csak a csend sikolt. Belemar a lelkünkbe. Fogjuk egymás kezét, a tiéd hideg. Azt hiszem az enyém is. Pár tétova lépés, megállunk megint. Most kellene a csók, de nem vagyok Rick, te sem vagy Ilse és ez itt pályaudvar, nem repülőtér, nem Casablanca. Sam nem játssza el újra a dalt: As time goes by... Felsegítelek a lépcsőn, feladom a csomagod.
- Menj. - olvasom a szádról.
- Megyek. - suttogom bólintva és állunk tovább.
A peron tetejéről a hideg esővíz a gallérom alá csurog.

Állok a szoba közepén, lassan gyűlik tócsává a padlón a kabátomról lecsepegő víz. A második cigarettát szívom itt, állva. Reszketek, a hidegtől vagy mástól, nem tudnám megmondani. Bámulok a gyertya lángjába, ott ég sercegve az asztalomon. A kis sárga láng táncol, nyújtózkodik, összehúzza magát. Ő is remeg. Az arcod lassan jön közelebb és közelebb. Már tiszta a kép, a szemed, a szád, az orrod íve, a nyakad. Körülöttem a szoba darabjai egymás után tűnnek el. Mint mozaikkockák, hullanak a semmibe. Lebegünk, valami kimondhatatlan, hideg, sötét űrben hárman. A gyertya, te, meg én. A kedves, meleg, sárga láng megsimogatja az arcod.
Valahonnan egészen halkan, finoman rezdülve úszik be a dal.
As time goes by...
Elengedtelek.



Molnár Péter

http://www.youtube.com/watch?v=eIiAdHGi3AI&feature=related

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2009-04-25 18:44:33

Nagyon szép történet, szép búcsúzás, remekül írtad meg, jó volt olvasni. Olyan érzésem van, hogy igaz történet. Mindegy, de nagyon jól megírt történet.
Ezt az érzést én is átéltem, talán ezért is fogott meg engem ennyire.
Gratulálok.
Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-22 14:45:39

Köszönöm. :o)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2009-04-22 10:17:05

Szia!
Hú, ez nagyon jó lett, tetszik nagyon!
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Ragyogj fel... címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú magányossága címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel A létező szól címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Pillantva az égre című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Krancz Béla alkotást töltött fel Pénteki baleset címmel a várólistára

szhemi alkotást töltött fel Ébred a Nap címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fekete őszben feledő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fekete őszben feledő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vers a vízről című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) egyszerű mint az egyterű című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) egyszerű mint az egyterű című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vers a vízről címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Ez vagyok én című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az önmarcangolóhoz címmel

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Életünk rejtett titkai 1/4 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021