HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52184

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: SilverFeltöltés dátuma: 2009-04-28

Csillag szállt a Földre (6)

Visszamentem Csabához. Kroikaze átadta helyét, s megígértem neki, az új fejedelmet fogom szolgálni. S valami azt súgta, Isten kardja a kezében van.
Sátránál nagy nyüzsgés volt, pár szót hallottam. Valószínű, hogy Aladár és a germánok nem adják fel ilyen könnyen, s visszavágnak. Csabának most csak szerencséje volt, másodjára a germánoké lesz a győzelem. A papok is ezt jósolták.
Bementem a sátorba, ott a fejedelem készülődött. Nem tudtam mit akar, de mindenki pakolt, vagy ki, vagy be, ki tudja! Meglátott, s intett, hogy menjek oda.
-Ki vagy? - kérdezte, hangja akár Attiláé, mély, s erőt sugárzó, először még félelmetes. De nem volt okom félni.
-Agenor Hümén, Kroikaze szolgája voltam. - feleltem.
-Te is harcoltál?
-Igen, uram.
-Fiatal vagy még ahhoz, hogy harcolj.
-Úgy éreztem, muszáj...
-Vissza kell menned Kroikaze birtokához. Ott találsz egy iratot, fel vagy szabadítva. Menj, ahova akarsz, de mielőtt elmennél, térj vissza ide! - mondta Csaba.
-Gazdámnak megígértem, melletted maradok.
-Nem kell. Ha akarsz, visszamehetsz hazádba.
-Itt van a hazám, melletted. Az én akaratom ez.
-Ha maradni akarsz, maradj. A visszautazáshoz válasz egy lovat, s ami még kell, és indulj. - majd megfordult, s távozott.
Választottam egy lovat, s elindultam haza. Wundert is magam mellett vittem.

-Végre, itthon! - mondtam megérezve a régi levegőt, s látva a Tiszát. Otthon már várt a szolga.
-Agenor! Végre itthon vagy! És hol van Kroikaze? - kérdezte.
-Sann... hát... Kroikaze meghalt. - feleltem gyászos képpel.
-Az... az nem lehet! Ő nem halhatott meg! És... Csaba? Ki nyerte a csatát? - kérdezte félve.
-Mi nyertünk. Csaba jól van. - majd elindultam megkeresni a papírt, ami felszabadít. - Sann! - kiáltottam utána.
-Tessék? - azonnal bejött.
-Kroikaze rám hagyta birtokát. Azonban én visszautazok Csabához. A birtokot addig rád bízom. Lehet, hogy örökre a tiéd lesz, mert nem hiszem, hogy vissza fogok még térni.
-És mikor indulsz? - kérdezte kicsit később.
-Még nem tudom. Legkésőbb egy hét múlva. Ami kell, elviszem.
Nem messze egy kovács lakott. Kroikaze is mindig onnan vette dolgait. Görög ember volt ő is, s így Kroikazéval jó barátok voltak. Engem is ismert, párszor elkísértem gazdámat.
-Agenor! Régen láttalak erre! Mi újság? Hogy van gazdád?
-Kroikaze? Hát ő... meghalt. - feleltem lehajtott fejjel. Láttam az arcán a meglepett ijedtséget. - Rám hagyta vagyonát. De nem maradok sokáig. Visszamegyek Csabához. Azért jöttem, hogy készíts nekem egy kardot, egy pajzsot és egy páncélt. Ezüstből legyen. A kardra ez légyen rávésve: "Hümén". A pajzson két kard keresztbe téve legyen, s egy kereszt fölötte. A mellvérten csak egy kereszt, bal oldalt. Jól megfizetem. - majd odanyújtottam neki egy kiszsák aranyat.
-Ennek a fele is elég lenne ehhez! Főleg tőled. Esetleg, még ha kérnél valamit.
-Talán ha megpatkolnád lovamat, s adnál kantárt, s nyerget.
-Ez se túl sok minden.
-A többivel csinálj, amit akarsz! Adom, mint barátnak.
-Nem fogadhatom el.
-Pedig kénytelen leszel. Mikor lesz kész?
-Amint kész, küldök hozzád valakit.
-Akkor majd jövök!
Majd visszamentem birtokomra.

Másnap úgy döntöttem, kimegyek a Tiszához. Wunderrel akartam, nem féltem tőle többet. A gyönyörű fekete csődör még kicsit vad volt, csak engem tűrt meg, még engem is nagy nehezen. Gondolom a csatában szokott meg ennyire.
A Tisza csendesen folydogált, mint valami kis patak. Ilyenkor megnyugtató volt látni. De nem mindig csendes. Vad és kegyetlen is tud lenni, s akkor legyőzhetetlen. Kiönt és elsodor, pusztít. S még ilyen nyugodtan is sokan kerülik.
Majd valamit meghallottam. Valami dúdolgatást. Közeledett és közeledett. Milyen kedves volt...
Hátranéztem, s Samarit pillantottam meg. A leány fehér arca csillogott a napfényében, haját a szél borzolta. Szőke, hosszú haja volt neki, s kék szeme, mint az égé. Mily gyönyörű volt. Mint amikor Wunderrel edzettem, s láttam azt a fehér lányt, de mégsem. Nem ő az. Ő sokkal szebb volt, bármit megadnék érte, ha még egyszer láthatnám, és megbizonyosodjam róla, hogy valódi. Mert az is lehet, hogy hallucináltam, s elképzeltem azt a csodálatos nőt.
Samari nem vett észre, csak lovamat látta kikötve, s azonnal abba is hagyta a dúdolgatást. Körül nézett, majd odament a fekete ménhez, s megsimogatta. Különös, hiszen Wunder nem nagyon szereti az idegeneket. Nem bízik az újakban. Majd Samari ismét elindult, a Tiszához közeledve. Lebuktam a Tisza mellett. A part magasan helyezkedett el, majd hirtelen esett le, s a kis sáv szélességében úgy két nagyobb ember feküdhetett el. Nagyobb távolságokban pár fűzfa állt a folyó partján. Én az egyik nagy törzsű alatt voltam, s óvatosan lestem Samari után. Ő pár méterrel arrébb ült a folyó mellé, s nézte a sodrást. Én felcsúsztam a fűzfa törzséhez, s figyeltem.
Sovány, alacsony leány volt még, nagyon fiatalos arccal. Kis kék ruhácska volt rajta, ami illett a szeméhez. Ez a ruha nemigen raboké. Óriási bizalmat érdemel az, ki ilyen ruhát hord. Én is szép, úrias ruhákba jártam, mert Kroikaze szeretett engem és megbízott bennem. Úgy tűnik ő is megbízható és ügyes...
Hirtelen megfordult és meglátott. Hiába bújtam vissza a fűzfa törzséhez, későn reagáltam.
-Ki van ott? - kérdezte kicsit meglepetten. Nagy levegőt vettem, s előjöttem. - Agenor? Hogy kerültél ide? És... és mit csinálsz?
-Hát én csak kijöttem a Tiszához, és megláttalak téged. El akartam menni, de késő volt. - válaszoltam.
-Nem kell el menned! - mondta. - Hogy vagy?
-Jól. És te?
-Hát én is.
-Most mennem kell, tényleg! Majd később talán beszélünk még.
-Nem hiszem. El fogunk utazni. Messze a Tiszától.
-Sajnálom! De most mennem kell. - mondtam félig a hangomban kicsit sajnálkozva és durván.
-Viszlát! - köszönt csillogó szemekkel utánam nézve. Én köszönés nélkül távoztam Wunderrel. Egyszer távolabbról visszanéztem. Ő már a fenti parton állt, s mint aki öngyilkos akart lenni, úgy nézett a csendes Tiszára. Néztem még egy kicsit, majd hazamentem.

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) A boldogok országa című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú magányossága című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 101. címmel

Madár alkotást töltött fel A boldogok országa címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Életünk rejtett titkai 2/4 címmel

Kankalin alkotást töltött fel Csipkelődő címmel

szilkati alkotást töltött fel Ragyogj fel... címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú magányossága címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel A létező szól címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Pillantva az égre című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Krancz Béla alkotást töltött fel Pénteki baleset címmel a várólistára

szhemi alkotást töltött fel Ébred a Nap címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fekete őszben feledő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fekete őszben feledő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vers a vízről című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021