Többé nem vagyok siheder, a húszas éveim közepén járok,
Fantáziámat el sosem kerülték a gyerekes hóbortok, s kétes hírű lányok
Sokra vágytam, ennek ellenére mindent magamba fojtottam,
Volt, hogy irigykedtem másra, a sikerért mégsem dolgoztam
Nagy bűnt nem követtem el, a szégyen viszont egyfolytában mart,
A tükörben elképedtem az ábrázatomtól, a legtöbb vonásom zavart
Jó ember vagyok-e, vagy egy önző, semmirekellő lelki beteg?
Szorongok, mert érzem, alattam a föld is megremeg!
Indulni akarok,
Varázsszőnyeg szálljon el velem, vagy rakéta röpítsen messzire!
Betelt a pohár,
Itt már nem leszek kíváncsi senkire!


Bocsáss meg, elragadott a fájdalom, rabjává tett a halálvágy,
Koporsóra emlékeztet a kertben egy virágágy!
Takarjon el a lepel, gyűlölöm a kort, melyben élek,
Megvetem magam és az egész századot, ebből többet én nem kérek!
Nem értek egyet a meggyőződéseddel, lesújt a világnézeted,
Undorodom az álnőiességtől, a ferde hajlamoktól, nem fogok kavarni
Rosszabb ez, mint egy antik tragédia végzete,
Most jobb volna meghalni!


Sújtson le egy fejsze az égből, ne kíméljen a hideg fém,
A boldogság rögeszme, az egyensúly nem lehet enyém!
Éhező gyermekek, rabló politikusok,
Féltékeny szerelmesek, együttlétek a látszatért,
Megélhetési gondok....!
Tudod, egy dolog számít: A bácsi zsebe legyen tömve!
Túl sok kedves dologról lennék kénytelen lemondani egy csalfa álmomért,
Úgy érzem, az összes keserűséget magamba zártam,
Itt állok félve s összedőlve!


Légy irgalmas, add meg a kegyelemdöfést,
Még magam is tagadom, mennyire szeretlek!
Ötszáz falat kevés volna szétrombolni,
Ennyit visszhangoznak mind, szeretlek!
Mert ennyit ér az üzenet,
A lényeget elmondták, szeretlek!
Kevés lennék ehhez,
Csak az érzés lehet nálam erősebb, szeretlek!


Kard, vágd el a torkom,
Vérezzen, mint ahogy feltör egy szökőkút!
Vérem folyama igazolja a becsületemet,
A becsület igazolja a jogos halált!
Kábultan fekszem, miért nem érzed át hevületemet?
Miért nem értesz meg?
Jobban tisztelhetnél engem, o, kismadár!


Ne sírj értem, lesz még tán holnap,
Ha nem, az sem számít!
El kell hát viselnem,
Hogy ő percenként énellenem lázít!
Guillotine, ennyi a megoldás, esetleg kerébetörés!
Örök tompultság, miután felhangzik a végső nyögés
Haragszom a világra, dühöm fel nem oldható,
Az elhatározásom meg nem bontható!


Pusztuljanak a Gyurcsány-félék, a tolvajok, a gyilkosok,
Kik egy célért születtek meg, hogy mindnyájunkat tönkre tegyék!
Jöjjön el az Isten, tegyen igazságot, ezért vinnyogok,
Valahol látom a kiutat, ma még elfödi a szemét!


El kell fogadnom magam, aztán téged, megszállottságoddal együtt,
Segíteni szeretnék, először magam körül teszek rendet
Nekünk elkerülhetetlen a találkozás, egy tőről fakadunk, ez egy ügy,
Csókot, mely sokáig tart, nem többet, epekedem utána, s csendet!


Ölelj át, nem érdekel a külsőség, melegíts fel nemes áramlásoddal,
Számolj le végleg a kígyókkal, rezgő árulásukkal!
Kicsim, elérkezik az idő, határtalanul boldogok leszünk,
A hitetlen sötétség nem fog felfalni,
Száz évig is élünk fiatal szívünkkel,
S nem kell meghalni!