HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1949 Írás összesen: 52971 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: HamupipőFeltöltés dátuma: 2009-05-22
Erkölcsi rombadőlésem folyamataHát most már loptam is. Ez katasztrófa. Szóval borzasztó, hogy ennyi idős fejjel történjék meg mindez, de hát a sors útjai .... ugye?
Történt ugyanis, hogy távol szép hazámtól rátaláltam életem eddigi legjobb főnökeire. Egy házaspárra, akik velem szinte egyidősek. Nagyon kedves segítőkész emberek, akik megtesznek mindent, hogy a náluk töltött időmet a lehető legszebbé varázsolják. (Sok otthoni főnök tanulhatna tőlük!) Így aztán ha lejár a munkaidőm sok szép programot szerveznek nekem. Csak néhány példát említek; A főnökasszonyom magával vitt Innsbruckba Andre Rieu Koncertre. A főnököm Trautmannsdorfba, Sissy botanikus kertjébe. S mivel a főnököm épp olyan "hegybolond", mint én, a főnökasszonyom igen gyakran szervez nekünk vándorutakat a közeli hegyekbe. Természetesen, mi ezt készséggel teljesítjük is. Az elmúlt héten egy ilyen vándortúránk egy parasztgazdaság udvara mellett vezetett el. S láss csodát! A bejárat mellett egy kis szék került elhelyezésre, de benne gyerek helyett egy szép virág csücsült. Kedvenc főnököm, azonnal el is határozta, hogy márpedig ilyet ő is fog alkotni kedvenc nejének. - Ugye Manó segítesz nekem? - hangzott a felkérés. Bevallom őszintén, többféle végzettségem van, de kisszéket még sosem készítettem. De hát nem is erről volt szó. Meg hát a főnök, az ugye mégis csak főnök. Meg sem várta a válaszom, azon nyomban eldöntötte, hogy hétfőn úgyis szabadok vagyunk, hát megejtjük a nagy alkotást. Én pedig csak reménykedtem abban, hogy kellően Alzheimeres már. Hétfőn délelőtt 10 órakor kopogtatott az ajtómon. - Manó készülődj, megyünk az erdőbe! - hangzott az ellentmondást nem tűrő felhívás. Rosszat sejtettem, de összekaptam magam és indultam is. Ő már benn ült a kocsiban. Próbáltam elhessegetni a rossz érzésemet, de hiába. Hamarosan beigazolódott főnököm teljes szellemi épsége. Megálltunk egy szép, ám eléggé veszélyes részén az erdőnek, s mikor előkerült a kisfűrész, a kisbalta és a mérőszalag, már tisztában voltam vele, itt egy történelmi esemény zajlik. A keskeny gyalogút mentén kb. ötszáz méter hosszúságban szép nyírfácskák szegélyezték a meredek fenyvest. Nem tudom melyikünk szakértelme volt a nagyobb, de nekem halvány fogalmam sem volt a helyes faválasztást illetően. Vagy ötször elballagtunk oda-vissza az úton és szemrevételeztük a kecses nyírfácskákat. Ám az egyik túl vastag volt, a másik túl görbe, a harmadiknak nem volt kellően nyírfa-formája, és még sorolhatnám a különféle indokokat, ami miatt nem felelt meg egyetlen csemete sem. - Na, ez itt jó lesz! - hangzott főnököm megelégedett kijelentése, és rámutatott egy magányosan álló, szép szál fácskára. Ám ez ellen pedig én kezdtem el tiltakozni. - Ha már lopunk, hát legalább tisztességesen! - válaszoltam. - Keressünk olyat, ahol ritkítani kell! Még legalább vagy fél órát le - fel sétáltunk a soron, mire megleltük elképzeléseink megtestesülését. Nos kezdődhet az akció! - gondoltam. Főnököm egy magas vékony ember. (Én nem annyira.) Többszöri nekirugaszkodásra sikerült is felkapaszkodnia az oldalra. De igen ám, a fűrész önállósította magát a nagy erőfeszítésben és önként távozott. Természetesen a gravitáció törvényeinek érvényesülési folyamatában. Így hát a főnöknek is vissza kellett ereszkednie a meredek oldalon. Eddigre már én is nagy kínlódással öleltem egy fácskát, de itt aztán megállt a világ és a továbblépés. Szegény kis csemete törzsét csak szorítottam, mert ha elengedem, egészen biztosan visszacsúszok. Felfele pedig nem volt erőm lépni az oldalon. Így aztán a lehető legnagyobb nyugalommal rábíztam magam az időre. Az majd megold mindent. Legfeljebb egy nyírfát szorongató múmia marad személyemben az utókorra - villant át az agyamon. Egyéb röpke gondolataimnak nem maradt bevésődésre idő, mert az események igen gyors ütemben követték egymást. Ami a jövőbe vetett kilátásaimon való gondolkodásból kizökkentett, az egy itteni káromkodás volt. - Porcelána! - hangzott a szó. A hang irányába fordultam és megpillantottam egy a földön fetrengő, csupa poros, ágdarabkákkal díszített embert, aki keservesen próbál felállni. Na, nekem sem kellett több. Szerencsétlen fácskáról elkezdtem lerázni a leveleket, annyira elkapott a részvétlenség. (Nevettem. Haha, inkább nyerítéshez volt hasonlatos.) Igen ám, de közben sikerült a rakoncátlan kis fácskának kibújni a kezem közül, és én a fizika törvényeit meghazudtoló irtózatos sebességgel találtam lehuppanni, természetesen a legszélesebbik testtájékommal. Nekem nem volt lehetőségem káromkodni. Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Egyrészt még mindig rázkódtam a nevetéstől, másrészt igencsak fájdalmasan érintett az a metamorfózis, aminek hatására a hátsó felem a sündisznóhoz hasonlatossá alakult a fenyőtüskék jóvoltából. Harmadrészt azon kellett szuperszonikus sebességgel imádkoznom, hogy a másik oldalon nehogy lezúduljak és kitörjem a zsenge fenyőcsemetéket. Szerencsémre sikerült a gravitációt a súrlódás - mint fizikai tényező segítségével legyőznöm, s az út szélén landolnom. Igen ám, de nem egyedül tettem. Kedvenc főnököm igen nagy segítséget nyújtott, mivel szerencsésen elütöttem a másodszori felkapaszkodási igyekezetekor. Ismét elhangzott a jól ismert káromkodás. - Porcelána Manó vas machst du? - Na, szép! - gondoltam. Nagyanyó létemre itt fetrengek fényes nappal a távoli erdőben egy férfivel, falopás kellős közepén. Ez már az igazi fertő. Minden erőnket összeszedve újra nekilódultunk a kiszemelt célpontnak. Nagy keservesen el is értük a szerencsétlen fácskacsoportot. Ezek után már pár perc alatt a földre borult előttem a kiszemelt áldozat. Miközben a főnököm egyre csak ezt ismételgette: - Na, ez a fa jó lesz lábának. - Mindehhez nagy megelégedettséggel bólogatott. Nekem nem tudom miért kellett felkapaszkodnom az oldalon, mert mire felértem, a fácska már le is csúszott a meredeken. Aztán hamarosan követte a második, miközben a főnököm csak ezt hajtogatta: - Hú de jó lesz ez a része lábának! Én csak néztem nagy ostoba szemekkel, és meg kérdeztem: - Hát hány lába van egy széknek? Vagy ez csodaszék lesz? Na, mindegy, ez lesz a százlábú szék, egy új találmány, de abban biztos voltam nem kapunk érte Nobel díjat. Mikor az utolsó fácska is lefektetésre került, kiderült; egyetlen főnököm nem ismeri kellően a nyírfákat, mivel a nagy igyekezetben egy vadcseresznye is nyírfácskává avanzsált. Ekkor aztán nyomatékosan felhívtam a főnököm figyelmét a szakszerűtlen faeltávolításra, aki íziben neki akart látni egy újabb gyilkolásnak. - Nem vágunk ki többet! Loptunk már eleget! Különben is, csak négy lába van egy széknek. A holnaputáni mühlbachi bolhapiacra nem készítünk kisszéket és slussz. - Igazad van Manó, nem lopunk többet! - hangzott a megnyugtató válasz. Csak otthon derült ki számomra, hogy kedvenc főnökasszonyom mit sem tud e század székhadműveletéről. De nem is az én tisztem erről felvilágosítani - gondoltam. Mint később kiderült a főnök megsejtett valamit az én hatalmas székkészítési tudományom minőségéről, mert már az összeszereléshez nem igazán volt szükség a segítségemre. Néhány kisebb mérés után a kispadra kerültem. Nem is bántam. Elkészült a négylábú remekmű. Legalábbis a főnökömnek úgy tűnt mindaddig, míg egyetlen felesége haza nem érkezett. Ekkorra a kisszék formájú alkalmatosság a bejárat mellé került, mint kiállítási darab. Elhangzott a varázsszó: - Mi a csudát keres itt ez a tüzelőhalmaz? - kérdezte kissé indulatosan főnökasszonyom. Egyetlen és kedvenc főnököm, csak nézett egy darabig, majd megszólalt. - Gyere Manó, megyünk az erdőbe! - Nem esett több szó életünk hatalmas alkotásának sorsáról, de nem láttam a kisszéket már lassan egy hete. Lehet, már nem is fogom? Nos, mi ebből a tanulság? Mielőtt lopni mész kérdezd meg az asszonyt! 2009. május Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotás Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Apám is, anyám is című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavi reggel című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Viharszimfónia című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ezernyi rejteken... című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szélvihar című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) megrekedve című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szeles reggel című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egyházzenei est a rádióban című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nézem, csodálom ... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel ha a lelkesedés kihal címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel Vitorlások a Balatonon címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagy találkozás címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Reménysugár című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának című alkotáshoz inyezsevokidli alkotást töltött fel Buzdítás kirepülésre - válasz Krisztinának címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel A reggel csendje címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz Klára bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tündér dalol - Ringató című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |