Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl volt egy öreg király. Ennek a királynak csak egyetlen fia született, akivel nem lehetett soha együtt, mert a munkája minden figyelmét megkövetelte.
Telt-múlt az idő, és a helyzet kezdett rosszra fordulni. A fiatal herceg sosem fogadott szót, mindig elszökött, hogy felkeresse olyanok társaságát, akik figyelnek rá. A király eleinte mindig visszavitette a fiút a palotába, ám aztán váratlanul megbetegedett, és nem maradt ereje az uralkodáshoz.
A palota kertjének közepén állt magában egy gyönyörűszép, lángvörös rózsa. A virág minden betegséget meggyógyított, ám csak az szakíthatta le, aki megfejtette a rejtvényét. Veszélyes feladat volt, mert ha valaki rosszul válaszolt, azt élete végéig a palota börtönébe zárták.
A király országszerte kihirdette, hogy aki leszakítja a virágot, annak fele királyságát odaadja. Számtalan vándor próbálkozott, és rengetegen jöttek később is szerencsét próbálni, ám mindegyik elbukott a próbán.
Az ország távoli szegletében élt egy anya és három lánya mostoha körülmények között. Az életük annyira nehéz volt, hogy amikor eljutott hozzájuk a király hirdetménye, az anya azt mondta, menjenek el a palotába, s szakítsák le a rózsát. A három lány fölkerekedett, és ellátogattak az uralkodóhoz.
- Menjetek hát, de jól jegyezzétek meg: ha nem tudtok helyesen válaszolni, börtönbe vettetlek titeket! - szólott a király.
A jövevények pedig lementek a kertbe. A legidősebbik lány ment el először a rózsához.
- Jó estét kívánok, fenséges virág! - mondta.
- Szép estét, leányom. Halld a próbatételt: Mire van szüksége a legjobban a világnak?
A másiknak eszébe jutott otthoni szörnyű sorsuk, és gondolkodás nélkül válaszolt. - A gazdagságra.
- Menj hát akkor, drágám, és keresd, mert helytelen a feleleted.
A legidősebbet börtönbe vetették, másnap a középső leány ment a feladat elébe.
- Jó estét kívánok, gyönyörűséges rózsa!
- Szép estét, leányom. Halld a próbatételt: Mire van szüksége a legjobban a világnak?
A fiatalnak eszébe jutott, hogy ha csodaszép lenne, feleségül vehetné a herceg, így rávágta. - A szépségre.
- Menj hát akkor, drágám, és keresd, mert helytelen a feleleted.
A középsőt is börtönbe vetették, harmadnap a legkisebb leány állt a virág elé.
- Jó estét, kedves rózsa! - mondta csendesen.
- Szép estét, leányom. Halld a próbatételt: Mire van szüksége a legjobban a világnak?
A leányka elgondolkozott, majd mosolyogva megszólalt. - Az őszinte szeretetre, mert az képes változtatni a dolgokon.
- Szakajts hát le, drága gyermekem, mert helyes a feleleted.
- Nem szakajtalak - válaszolta a legkisebbik. - Az élethez mindenkinek joga van, még ha az egy virág is. De adj kérlek egy szirmot, hogy meggyógyíthassam a királyt.
A virág adott egy szirmot a leánynak, aki felment az uralkodó elébe.
- Úgy hallom sikerrel jártál, hol van hát a rózsa? - kérdezte.
- Ott van, ahol eddig is volt - válaszolta a leány - de itt a bizonyítéka, hogy teljesítettem a próbát - azzal megmutatta a szirmot.
- Mi hát akkor az ellenszer?
- A szeretet. - felelte a legkisebbik mosolyogva, és átölelte a királyt, akinek könnycsepp gördült végig a ráncosodó arcán.
Ezután két héten át tanította a leány szeretni az öregembert, aki ezután mindig a fiával volt, és bepótolták az elmulasztott éveket.
- Nohát, valóban igazad volt, tied fele királyságom.
- Hálás vagyok nagylelkűségedért, felség, de én csak annyit kérek, hogy engedd ki két nővérem a börtönből, és adj nekünk egy kis földet, ahol békében élhetünk.
A király pedig elengedte a három testvért, akik egy mesebeli erdőszéli tisztáson laktak ezentúl egy folyó mellett, ahol mindenük megvolt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.