HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52186

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ÁfonyaFeltöltés dátuma: 2009-06-04

Kavicslegenda (Előszó)

Bár manapság ritkaság számba megy, de vannak még emberek, akik ismerik a kövek nyelvét.
Micsoda ősi, ember előtti nyelv! A kommunikáció legtitkosabb formája, melynek nem kellett változni az idővel, mert tökéletesnek született. Ereje egyszerűségében rejlik. Nyelvtanja nem engedi szavakká tördelni a gondolatot, gazdagsága és kifejező ereje határtalan. Ritmusa, épp mint a szívverés. Csodálatos nyelv és míg léteznek kövek, bárki megtanulhatja tőlük, ha van füle. Bizony füle, az a két kicsi ott oldalt! Azt kell hegyezni hozzá!
Legkönnyebben séta közben tanulható, például a városi szobrok igen segítőkész tanárnak bizonyulnak! Kőmosolyuk szegletében mindig bujkál 1-1 történet.
Na persze, az i g a z i mesterek a hegyek! Sziklameséik akár egy híd, ívelnek át a múltból a jövőbe! "Egyszer voltam, hol nem voltam..." na meg az üveghegyek.
Valamikor minden ember ismerte a kavicslegendákat! A kis kacsakő meséjét a vízfodrokról! Vagy a barlangok cseppköveinek, vízesések lépcsőinek, ösvények göröngyeinek példázatait. De mára szétszórtuk, falakba építettük, sírkőbe temettük a kőmeséket. Rájuk erőszakoltuk a saját történeteinket, de mi lehet még sosem hallgattuk meg az övékét...az otthonukról.
Az édenkert hegyei? Kavicsok Ádám talpa alatt, Dávid csúzliköve?
Milyen volt az idő előtti idő?
Milyen lehet teremtő gondolatból születni és halhatatlanná válva sodródni a kezeink között...Nem lehet véletlen, hogy Isten a csendet tette a kövek nyelvévé...hisz, ha belegondolunk, ez az egyetlen nyelv, amit minden teremtmény ismer, de az ember hajlamos nem tudomást venni róla. Elnyomja a csendet a saját szavaival megfosztva a lelkét a hírektől, sokszor mondatokba kényszerítve olyan szabad dolgokat, mint például az érzések. Ha én lennék a szeretet, leginkább hülyén érezném magam, mikor kimondanak. Persze nem feltétlenül, de leginkább. Nem lehet a virágot megfosztani az illatától.
A csend része mindennek, a nagyobb fele. A gondolatok láthatatlan-hallhatatlan és a szó másik értelmében is hallhatatlan formája, ami minden emberben kell, hogy létezzen.
Tudósok csak sejthetik, hogyan keletkeznek, de kétlem, hogy valóban értik is. És ha magunkban se értjük, miből következtetünk arra, hogy egy kőben vagy bármi másban nem léteznek? Egy kő csendje végül is ugyanolyan, mint az enyém. Talán most mosolyog az orra alatt a kedves olvasó, hogy micsoda képtelen gondolat már ez?! Talán igaza is van, talán nem...
Honnan veszi a bátorságot az ember, hogy magához viszonyítson mindent? Valóban a fejlettség, az intelligencia jele, hogy tudunk beszélni? (Például káromkodni és porrá zúzni valakit a sértéseinkkel.) Más anyagból gyúrtak minket, rugalmasabb, mozgékony, kecses test, csodálatos szervezet! De ettől még tisztelni lehet a követ is és csodálni benne, hogy mennyire más. Bár nincsen lelke, de ettől még beszélheti a lelkek nyelvét! Én se vagyok virág, mégis van illatom! Talán ezért is értjük meg egymást olyan jól a cserepes orchideámmal:]
De psszt! Ideje elnémulni!
Hallod már?
Érted már?
Majd túlcsordul a csend a kövek történeteitől!
És még valami: nem úgy van, hogy van a világunk és benne vannak kövek is. Nem. Egy kavics éppannyira valósan a világ, mint én. Nézőpontja csak Istennek lehet.

Egy napsütötte szikla barátságának emlékére, akin mindig örömmel pihenek meg felhőtúráim során

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2009-06-06 22:40:21

Nekem is nagyon tetszik az írásod, talán éppen a különlegessége miatt. S miért ne beszélnének a kövek? Az ókori embertársaink által faragott és megmaradt emlékek mennyi mindent tudnának elmondani, csak legyen valaki, aki meghallgatná őket.
Örülök, hogy a szép gondolataidat megosztottad velem.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2009-06-04 23:14:58

Kedves Áfonya!
A köveknek is vannak hangjaik. A hulló kő koppanása. A földrengés köveinek dübörgése. A tenger sodorta kövek surlódó hangja. A kavicsok ropogása a lábak alatt. A patak sodorta kő koccanása... stb. Azt pedig senki sem tudja, hogy a kövek csendje: valóban csend-e? Az elmékben felbukkanó gondolatok honnan jönnek... talán éppen a szikládból, amin üldögélni szeretsz. Bár a racionalizmus szögesdrótját tanuljuk meg magunk köré fonni egész életünkben, a világ nem törődik ezzel. Mi is a részei vagyunk, és beszél hozzánk.
Ha csendben vagyunk, meghalljuk. Szép gondolat. Tetszett nagyon az írásod.
Judit

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Nincs ideálom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Üveg mellkasomba című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Van kezed, kettő című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pénteki baleset című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fény című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vers a szabadságról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú magányossága című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Üveg mellkasomba című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Most ki szánja Ninivét? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A halandó beszél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A haldokló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A poéta dolgozik című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A zene című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Akár a kár... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Annyi mindent... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021