HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 41

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JodieFeltöltés dátuma: 2006-08-14

Egy igaz történet

Késő nyári, vasárnap délután volt. Lesétáltam a tópartra. A tóban kacsák és hosszú nyakú hattyúk várták a kenyérdarabkákat dobáló gyerekeket, de most hiába várták. Sóvárogva, szinte könyörögve néztek rám, de ezúttal én sem szolgálhattam jó hírekkel.
Bánatos és csalódott voltam. Vártam. Idegesen körülnéztem, de az utcán sem gyalogos, sem autó nem tűnt fel. Nem mintha vártam volna valakire, egyszerűen késztetést éreztem, hogy idegesen leskelődjek. Mintha valahol messze zene szólt volna, a mulatósabb fajtából. Lehet, hogy ott voltak az emberek, ki tudja.
Ráérősen az órámra pillantottam, majd cigarettáért kutattam a tarisznyámban és rágyújtottam. Élvezettel szívtam magamba a bűnös füstöt, és ugyanolyan élvezettel engedtem útjára.
Megnyugtatott ez a "művelet." Jó párszor megismételtem, majd mérgesen eltapostam a csikket. Ismét körülnéztem. Mivel még mindig ugyanolyan fáradt és üres volt minden, elővettem egy Faludy - kötetet, és olvasni kezdtem. Elmerültem a versek hosszú és nyugtató sorai között, nem is figyeltem semmi másra. Ki tudja mennyi idő telhetett el, mire először felnéztem. Szinte megijedtem a látványtól: az előbbi kopár utcákon járókelők sokasága haladt, autók száguldoztak a hátam mögött, a lábamnál néhány hattyú pihent, pár kacsa társaságában. Úgy ültek ott, mintha ők is átélték volna a versek szépségét.
Mellettem egy idős bácsi ült, mankója a padnak támasztva. Ránéztem. Édesen szundikált. A végtelen nyugalom tükröződött az arcán. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, rám nézett, majd a becsukódott könyvre ami a térdemen hevert. A szemei égszínkéken világítottak.
Rám mosolygott és megkérdezte:
-"Miért hagyta abba?"
Értetlenül néztem rá, majd a könyvre és újra a bácsira.
-"Mit?" - kérdeztem vissza
-"Az olvasást. A verseket. Csodálatosan olvas, nagyon jól átérzi a sorok és a szavak lényegét. Egy előadóművész veszett el Magácskában!"
-"Köszönöm!" - mondtam, és azt hiszem alaposan el is pirulhattam.
Égett a fejem, és igazából nem is tudtam mi történt. Zavarban voltam.
-"Hangosan olvastam?" - kérdeztem újra.
-"Igen, méghozzá nagyon jól! Nem is gondoltam volna, hogy a mai léha ifjúság foglalkozik még versekkel. Csak gratulálni tudok Magának, tényleg elismerésem!"
-"Köszönöm szépen. Nagyon szeretem az irodalmat. Sajnos tényleg kevesen vagyunk már akik még értékelik a művészetet, de azt hiszem elegen ahhoz, hogy fenntartsuk azt."
Igazából (azt hiszem) ekkor nyerhettem el az Öregúr bizalmát. Sokáig mesélt magáról, a családjáról, közben elmorzsolt néhány könnycseppet a szemében. És én is. Megtudtam, hogy sokat dolgozott, hogy gyermekeinek mindent megadhasson. Majd amikor megözvegyült, mindenki elhagyta. Egyedül öregedett meg, az unokáit, dédunokáit sosem látta, csak feltételezi, hogy vannak. Pedig igen csekély 50 km-re lakik tőle az egyik fia.
95 évesen jutott el arra a pontra, hogy az élet kegyetlen, és csak mi magunk tehetjük szebbé, boldogabbá. Mennyire igaza volt!
Közben azon gondolkodtam, hogy miért történhetett vele mindez, de sajnos választ nem kaptam erre. Aztán eszembe jutottak a nagyszüleim ( nyugodjanak békében), akiket annyira szerettem és, hogy mennyire hiányoznak. És itt van egy magányos öregember, akinek hiányoznak az unokái. Hát igazságos ez?
Majd megkért, hogy olvassak még. Nem éreztem tehernek a kérést, boldogan teljesítettem.
-"Tudja nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk. Régen nem beszélgettem ilyen jót senkivel és már 20 éve senki sem hallgatott meg igazán. Verseket, amelyeket fiatal koromban annyira szerettem, régen nem hallottam már, olvasni meg már nem látok. Örökre lekötelezett azzal, hogy felolvas nekem. Őszintén köszönöm, köszönöm!"- ezt mondta mielőtt becsukta a szemét, hátradőlt, és aprókat lélegzett.
És én csak olvastam, olvastam és olvastam. Boldog voltam, hogy egy idős és csalódott embert boldoggá tehetek. Ráadásul olyan aprósággal, ami igazán nem megterhelő, sőt!
Olyannyira belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy lassan besötétedett, és már nem látom a betűket. Ránéztem a bácsira.
Lecsukott szemmel ült mellettem. A végtelen nyugalom és elégedettség tükröződött az arcán.
A mellkasa nem zilált. Nem lélegzett aprókat. Nagyokat sem. Sehogy sem lélegzett...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
454
Időpont: 2010-06-24 00:29:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett.Szep alkotas.Szivbol kivanok;jo eleterot,egeszseget,vegtelen szeretetet,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen.S.a messzi tavolbol...
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1300
Időpont: 2009-09-12 13:46:03

Az utols pillanatig nem ks megadni a szeretteinknek amire vgynak...de nem szabad halofatni, mert nem tudjuk meddig tehetjk meg nekik...vagy akr egy idegennek...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1980
Időpont: 2008-03-02 19:40:52

Kedves Jodie!
A trtneted megindt, s brmikor megeshet brkivel... sajnos. Jl megrtad, de van egy-kt apr hiba benne, pl.: A "vgtelen nyugalom" el nem kell az "a", aztn akad pr vesszhiba meg szismtls, de ezek knnyen kikszblhetek:) Tovbbi j munkt!
dv: Borostyn
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
89
Időpont: 2007-11-20 23:55:57

Meghat, fiatalosan lendletes s kedves, nem mindennapi trtnet! Gratullok!
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
275
Időpont: 2006-10-20 10:05:06

Kedves Marika
gy emlkszem, mr egyszer rtam nhny sort erre az rsodra. Most azonban mgegyszer elolvastam, s nagyon rlk, hogy gy tettem, mert nagyszer lmnyben volt rszem. Szeretem ezt a stlust, mert lgy, gyengd, s kifejez. Szavaid, mint lgyan ring csendes folyam, olvass kzben betltik az ember gondolatait. s mg egy fontos dolgot rulnak el. Nagyszer, csodlatos lelked van.
dvzlettel Gyula
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
495
Időpont: 2006-08-17 11:04:24

Kedves Amazonasz s Paszi!

Soraitokat nagyon ksznm, remlem tudok mg hasonlkkal szolglni. :)

dv, Jodie
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
275
Időpont: 2006-08-15 08:50:57

Kedves Jodie
Ez egy nagyon meghat trtnet.Nap, mint nap, szmtalan ids ember ldgl csendesen, elhagyatottan a szobjban, vagy ppen egy tparton, s bizony, nincs aki megszltsa ket. Magnyukba temetkezve merengnek, lassan romokk porlad mltjukon. Rohan vilgunkban, mr nics id a szeretetre. Az emberek pedig azt hiszik, ez az let rendje, s szre sem veszik, hogy lelkk lassan hervadni kezd, mint egy szomjaz nvny. Mert a szeretet az let egyetlen rtelme. Nlkle minden hibaval.
Szeetettel Gyula

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023