HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 41 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: JodieFeltöltés dátuma: 2006-08-14
Egy igaz történetKéső nyári, vasárnap délután volt. Lesétáltam a tópartra. A tóban kacsák és hosszú nyakú hattyúk várták a kenyérdarabkákat dobáló gyerekeket, de most hiába várták. Sóvárogva, szinte könyörögve néztek rám, de ezúttal én sem szolgálhattam jó hírekkel. Bánatos és csalódott voltam. Vártam. Idegesen körülnéztem, de az utcán sem gyalogos, sem autó nem tűnt fel. Nem mintha vártam volna valakire, egyszerűen késztetést éreztem, hogy idegesen leskelődjek. Mintha valahol messze zene szólt volna, a mulatósabb fajtából. Lehet, hogy ott voltak az emberek, ki tudja. Ráérősen az órámra pillantottam, majd cigarettáért kutattam a tarisznyámban és rágyújtottam. Élvezettel szívtam magamba a bűnös füstöt, és ugyanolyan élvezettel engedtem útjára. Megnyugtatott ez a "művelet." Jó párszor megismételtem, majd mérgesen eltapostam a csikket. Ismét körülnéztem. Mivel még mindig ugyanolyan fáradt és üres volt minden, elővettem egy Faludy - kötetet, és olvasni kezdtem. Elmerültem a versek hosszú és nyugtató sorai között, nem is figyeltem semmi másra. Ki tudja mennyi idő telhetett el, mire először felnéztem. Szinte megijedtem a látványtól: az előbbi kopár utcákon járókelők sokasága haladt, autók száguldoztak a hátam mögött, a lábamnál néhány hattyú pihent, pár kacsa társaságában. Úgy ültek ott, mintha ők is átélték volna a versek szépségét. Mellettem egy idős bácsi ült, mankója a padnak támasztva. Ránéztem. Édesen szundikált. A végtelen nyugalom tükröződött az arcán. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, rám nézett, majd a becsukódott könyvre ami a térdemen hevert. A szemei égszínkéken világítottak. Rám mosolygott és megkérdezte: -"Miért hagyta abba?" Értetlenül néztem rá, majd a könyvre és újra a bácsira. -"Mit?" - kérdeztem vissza -"Az olvasást. A verseket. Csodálatosan olvas, nagyon jól átérzi a sorok és a szavak lényegét. Egy előadóművész veszett el Magácskában!" -"Köszönöm!" - mondtam, és azt hiszem alaposan el is pirulhattam. Égett a fejem, és igazából nem is tudtam mi történt. Zavarban voltam. -"Hangosan olvastam?" - kérdeztem újra. -"Igen, méghozzá nagyon jól! Nem is gondoltam volna, hogy a mai léha ifjúság foglalkozik még versekkel. Csak gratulálni tudok Magának, tényleg elismerésem!" -"Köszönöm szépen. Nagyon szeretem az irodalmat. Sajnos tényleg kevesen vagyunk már akik még értékelik a művészetet, de azt hiszem elegen ahhoz, hogy fenntartsuk azt." Igazából (azt hiszem) ekkor nyerhettem el az Öregúr bizalmát. Sokáig mesélt magáról, a családjáról, közben elmorzsolt néhány könnycseppet a szemében. És én is. Megtudtam, hogy sokat dolgozott, hogy gyermekeinek mindent megadhasson. Majd amikor megözvegyült, mindenki elhagyta. Egyedül öregedett meg, az unokáit, dédunokáit sosem látta, csak feltételezi, hogy vannak. Pedig igen csekély 50 km-re lakik tőle az egyik fia. 95 évesen jutott el arra a pontra, hogy az élet kegyetlen, és csak mi magunk tehetjük szebbé, boldogabbá. Mennyire igaza volt! Közben azon gondolkodtam, hogy miért történhetett vele mindez, de sajnos választ nem kaptam erre. Aztán eszembe jutottak a nagyszüleim ( nyugodjanak békében), akiket annyira szerettem és, hogy mennyire hiányoznak. És itt van egy magányos öregember, akinek hiányoznak az unokái. Hát igazságos ez? Majd megkért, hogy olvassak még. Nem éreztem tehernek a kérést, boldogan teljesítettem. -"Tudja nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk. Régen nem beszélgettem ilyen jót senkivel és már 20 éve senki sem hallgatott meg igazán. Verseket, amelyeket fiatal koromban annyira szerettem, régen nem hallottam már, olvasni meg már nem látok. Örökre lekötelezett azzal, hogy felolvas nekem. Őszintén köszönöm, köszönöm!"- ezt mondta mielőtt becsukta a szemét, hátradőlt, és aprókat lélegzett. És én csak olvastam, olvastam és olvastam. Boldog voltam, hogy egy idős és csalódott embert boldoggá tehetek. Ráadásul olyan aprósággal, ami igazán nem megterhelő, sőt! Olyannyira belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy lassan besötétedett, és már nem látom a betűket. Ránéztem a bácsira. Lecsukott szemmel ült mellettem. A végtelen nyugalom és elégedettség tükröződött az arcán. A mellkasa nem zilált. Nem lélegzett aprókat. Nagyokat sem. Sehogy sem lélegzett... Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |